Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd

24

akarják verni, s a vegyes házasságok elébe akadályokat görditnek! S végre a nem rég elhangzott római híres allocutio, melyben az újabb eszmék s ezeken kifejlett társadalmi mozgalmak istentelenségeknek vannak bélyegezve, s a hitkülönbség nem csak az élők, hanem a halottak országában is válaszfal gyanánt akar fölépittetni, nem ejt-e csorbát a hit és lelkiismeret szabadságának dicső eszméjén ; nem azt mutatja-e, hogy az egyéni szabad gondolkodás és meggyőződés jogának biztosítása csak egyes felvilágosult lelkek müve, mely jogát az életben csak igen lassan fogja kivívni ?

Nem tagadom k. ai! hogy mindezeknek látása és meggondolása, csakugyan kissé lehűtheti győzelmi mámorunkat, s alább szállíthatja örömünket a hit és lelkiismeret szabadsága jelen állapotjára nézve; mindazáltal reményünk alapját még sem semmisítheti meg, nem, mert mint a felhő , mely eltakarja a nap arany tángyérát, hátráltathatja ugyan, de fel nem tartóztathatja a gabona érését: úgy a hit és lelkiismeret szabadságának végdiadalát is lehet az emberi fondorkodásoknak ideig óráig késleltetni, de attól megfosztani az emberiséget lehetetlen. Előttem legalább nagyon is valószínűnek látszik annak jövő diadala, Ennek megmutatása beszédem utolsó részét teszi.

m.

Napjainkban egy kérdés sincs k. ai! mely élénkebben foglalkoztatná az elméket s nagyobb figyelmet keltett volna, mint a nevelés ügye. És méltán. A nevelés már csak azon bölcselmi szempontból is, mert ez teszi az embert emberré, kiváló figyelmet érdemel. Az egyenes állás, nyílt homlok, és égfelé emelkedő fő ott lehet, ha hiányzik az értelmi fejlettség, a lelki kimivelődés. Én egyenesen megvallom, hogy a neveletlen ember és oktalan állat között végtelen kis különbséget találok ; sőt ezt elméletileg nagyobb rosznak, következményeiben amannál veszélyesebbnek tartom azért, mert egy társaságban élvén több roszat tehet, könynyebbon árthat, mint az oktalan állat, melyet vagy megszelídítve magunkhoz édesítünk, vagy ellenében okossággal védelembe helyezzük magunkat. A társadalom érdekei is megkívánják tehát, hogy tagjai illően neveltessenek, különben a közjóllét, mely a társaság czélja, el nem érhető, s polgári szabadságáról szó sem lehet addig, mig a polgárok átalában nincsenek oda mivelve, hogy szabadságukkal élni tudjanak anélkül, hogy másoknak kárt okozzanak. Fontos végre a nevelés egyénileg is, a menynyiben kétséget nem szenved, hogy