Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd

21

és minden időre érvénynyel bírnak. S higyjük el ai! inkább emelik az irás tekintélyét azok, kik a formát a lényegtől, a külső borítékot, a belső, csiraképes magtól megkülönböztetik, mint a kik ma is a betűhöz ragaszkodnak, s nem tudnak felemelkedni arra a szabadságra, m elylyel mink e t Krisztus, az emberi v é 1 emények és üres czeremoniák köteleiből, megszabadított. Régen azt tanították, hogy az idvesség a hitczikkekhez van kötve, s menthetetlenül elveszett, a kinek azok közül vagy egy nem fér a fejébe; ma a szolgálatnak ez igája már elviselhetetlen, s átalánossá vált az a nézet, hogy mást hitében háborítani nem szabad; nem az fő dolog, hogy az ember mit hiszen , hanem hogy mit cselekszik; minthogy az igaz vallás nem szóban, hanem tettekben áll; valamint hogy a Jézus vallása is leginkább az ő életéből tűnik ki, melyet példányul állított tanítványai elébe, ezt mondván: Példát adtam nektek, hogy a mint én cselekedtem veletek, akként cselekedjetek ti is másokkal. Régen egyedárunak tekintették a vallást, melylyel egyesek vagy osztályok kény-kedv szerint üzérkedtek, ma mindinkább terjed az egyetemes papság eszméje, mely szerint kiki maga kell, hogy gondot viseljen saját leikéről, s elintézze nem csak földi dolgait, hanem egyszersmind menynyei sorsát is.

Igen ai! a mint a reformácziókor a vallás jött segítségére a polgári szabadságnak: úgy e században a polgári szabadság segíti elő a vallás ügyét. És e fordulatnak különösen örülhetünk mi, mert mi is ennek köszönhetjük az unitárizmus újabb lendületét. Tény ugyanis, hogy a reformáczióval ismét föléledt unitárizmus szintén a múlt század végén nyert szabadabb mozgást; ekkor alakultak Angliában, Ámérikában unitárius egyházközségek, sőt itt Erdélyben is ekkor kezdtek megszűnni a zaklatások; templomaink nagy része a múlt század vége óta épült; 1848-ban pedig Magyarország is kitárta karjait nekünk s testvérei közé fogadott, kimondván a XX dik t. ezikkben, hogy az unitárius vallás Magyarországon is törvényesen bevett vallás. Ha ez intézkedés már magában hálára kötelező, menynyivel inkább lehet és kell örvendenünk ma, midőn ama jogrészességet ránk nézve tettleg életbe lépve látjuk. De nagybecsű ránk nézve az az erkölcsi elégtétel, melyet az unitárius nézeteknek a vallásos irodalom legnagyobb szellemei, a kor vallásos miveltségi szabadelvű iránya nyújt. Erre nézve ismét hivatkozom azon külföldi Íróra, kinek müvét fennebb is használtam. „Nincs meszsze hátra megettünk az idő — úgy mond ez — midőn az unitárizmus oly ferde kiüczomodásnaks tartatott, mely nem méltó a bölcsek