Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd

20

intézvényeit lerontotta, a kiváltságokat megszüntette, a testvériség, szabadság és egyenlőség nagy eszméit az emberiség köztörekvési czéljaiul mondotta ki, s a népeknek mindenhol megadta azon polgári jogokat, melyekből az előtt ki voltak zárva. Egy hatalmas égi dörej volt ez az emberiség szellemi életében, mely azt szúnnyadásából felébresztette ; egy erős érvágás a századok éta elsatnyult testen , mely annak vérkeringését rendbehozta, a fennakadt erőket tevékenységre , a szellemet fokozott murkásságra hajtotta s ez által új életet öntött belé. A folyó egész század küzdelmeiben e forradalom törekvéseit látjuk viszszatükrözni, s szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, más szóval : emberi és polgári jogokat követel magának minden ország, minden nép. Ezekért lelkesült, ezekért küzdött anynyi elszántsággal nemzetünk is 20 év előtt az alkotásai által nagy, emlékében örökre dicső 1848-diki évben. Fájdalom! hogy minden újításnak megvannak ellenségei e földön. A magasabb eszméknek mindig meg volt, sőt úgy látszik, mindig is meglesz vérkeresztségök. Megvolt a mi fényes időszakunknak is búja és öröme, fény- és árnyoldala, capitoliumi dicsősége és galgotai keresztfája egyiránt.

A társadalmat mozgató eszmék ez átalakulásának,— mely hogy nem volt ment minden kinövéstől, nincs miért mendanom,—természetesen befolyása volt a vallásos életre; sőt a polgári szabadság hajnala új korszakot derített a hit és lelkiismeret világára is, melyben a szabadabb eszmék, néha szinte túlcsapongva, megkezdték körfutásokat, s előidézték azt a nagy változást, melyet ma az egyházban tapasztalunk. Boldog Isten, mekkora változás! Ha régen valaki a vallás tárgyainál saját értelmére vagy az átalános józan emberi értelemre hivatkozott, fejére olvastak egy szentirásbeli helyet, vagy valamely szent atya véleményét , s azt mondták neki: „meg van Írva“ s ezzel minden további vitának vége szakadott, az illető vagy megadta magát s viszszahuzta állításait, vagy Galileiként megmaradt állítása mellett, hogy mégis a föld forog a nap körül, s nyugodtan ment meggyőződésével zárdába vagy börtönbe. Magok a reformátorok is e fegyverrel harczoltak állításaik mellett, s a szentirást mindenik saját czéljai szerint magyarázta. Innen van az az átalánossá lett meggyőződés, hogy a bibliában kiki megtalálja azt, a mit keres. Ma azonban már annak is csak azon szavai bírnak döntő tekintélylyel, melyek a józan észszel nem ellenkeznek. A biblia magyarázata egészen új és szabadelvű irányt vett, s czélja nem az, hogy minden betűjére rányomják az isteni ihletés és emberi csalhatatlanság bélyegét, hanem hogy kikeressék azokat az igazságokat, melyek az ész szabad vizsgálódását kiállván, minden népre