Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd

19

fogva irtó háború indíttatott az unitárius hit ellen Erdélyben is: a hit és lelkiismeret szabadságának földén is! A szellem békóba veretett. A szabad vizsgálódás elve helyett formulázott hitczikkek léptek előtérbe. Az unitáriusok fennállhatását confessionális formáktól feltételezték; ilyeket kértek tőlük, majd Írtak is számukra. így született meg Dézsen, 1638-ban, a Krisztus imádását és segítségül hívását tárgyazó confessio; igy lett áldozat Péchy Simon s vele számos ekklézsiánk a törvény által tiltott szombatosság ürügye alatt. Majd a hitvallástól a hivatalviselés lön feltételezve, s némely hivatalra csak az orthodox hitet követők voltak képesítve, a minek következtében az unitáriusokat lassanként minden főbb hivataltól elzárták, javaikból, templomaikból kiforgatták, s igy a hit és lelkiismeret szabadsága az életből a levéltárak pappirosvárába menekült; a szép elvek a törvénykönyvet ékesítették, a szivekben egészen más érzelmek éltek; a trónon egészen más nézetek szerint kormányoztak.

Valóban, valamint a hit és lelkiismeret szabadságának történelméhez átalában, úgy a mi háromszázodos egyházi életünkhöz is sok szomorú emlék fűződik. S nem Ítélhetne el senki, ha mi a múltakat elgondolva, könnyeinkkel adóznánk e pillanatban elődeinknek, kik nem csak kivívták szent vallásunk életjogát, hanem azt üldözés és nyomás, gyalázat és lenézés, börtön és vértanúi halál kínos sorsával daczolva, a mai napig, az időnek beteljesedéseig, három hoszszu századon át fenntartották. Ámde Isten úgy alkotta az emberi szivet, hogy az a kiállott szenvedéseket azonnal felejti, mihelyt kedvezőbb körülmények közé jut. A mi sorsunk is jobbra fordult. Borítsunk fátyolt a múltra. Új idők küszöbére jutottunk. Istennek legyen hála érette, egészen más a hit és lelkiismeret szabadságának jelen állapota , a miről szóland beszédem második része.

II.

A múlt század végét k. ai! egy nagyszerű esemény jelzi, mely egész Európát megrázta, s a történelem folyásának új irányt adott. Ez esemény a franczia forradalom, mely a középkor korhadt épületét, elavult

derék férfi halála körülményeit mély homály fedi, tettdús élete rég várja megirását. Utolsó emlék felöle az a pár distichon, mit a dévai tömlöczben állítólag ö irt:

Fulmina, Crux, Gladius paparum, mortis imago —

Nulla viam veri vis prohibere potest.

Scripsi, quae sensi, fido quoque pectore dixi;

Dogmata falsiloquűm post mea fata ruent.

2*