Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd

14

megszabadította, álljanak meg, és ne kötelezzék meg ismét magokat a szertartások szolgálatának igájával.

És az intés nem volt sikertelen. Az első háromszázad igyekezett tiszteletben tartani a hit és lelkiismeret szabadságát; az evangélisták és apostolok, úgy azok hivatali utódi, Krisztus evangélioma szellemében tanítottak, a legkülönbözőbb egyéni nézetek megfértek egymás mellett a keresztény egyházban , hivatalos vallástant, mindenkit kötelező hitelveket felállitni senkinek eszébe nem jutott, a később undorító voltáról oly igen ismeretessé lett eretnekség ekkor még teljesen ismeretlen volt. Boldog kor, mely a kereszténység átalános üldöztetése daczára aligha annak aranykora nem volt.... Egészen más lett a sorsa a keresztényeknek és Krisztus tanainak a IV-ik században. Ez időben a kül ellenségen kívül magok a keresztények is egymás ellen támadtak ; az egyház nyugotira és keletire szakadt; Kóma és Konstántinápoly versenytársak lettek; a két császárság közötti küzdelem egy pápaság és egy pátriárkaság alakulását idézte elő; a vallást a politika szólgálójává törpülni látjuk. E küzdelemnek kettős iránya volt: a császárok a politikai és világi hatalom teljességére vágytak , a pápa és pátriárka a lelkiismeretre kivánt békót vetni; a hit tárgyait bizonyos formákhoz kötötték. Az istenség eszméjében még csak kiegyeztek, de már a Krisztust és szent lelket illetőleg nagy szakadás történt a keresztény egyházban. A szabadelvű püspökök először magán úton kérdeztelek meg, s ha vallási nézeteik a pápáéval ellenkeztek, megfeddettek, vagy zsinat és concilium elé lőnek idézve, s a kik egyéni hitök s meggyőződésök mellett megmaradván, a megállított hitelvek ellen mertek tanitni, átok alá vettettek, az egyházból kizárattak.—így Ion, hogy a főpapság lassanként a lelkiismeret birájául tolta fel magát, s positiv hitczikkelyeket diétáit, melyeknek nem engedelmeskedni Isten elleni lázadásnak nyilváníttatott s elkövetője polgári büntetés alá vonatott. Ha e történhetett a püspökökkel, hát a népnek mi sorsa lön? Szomorú, de ki kell mondanom, hogy a kereszténység megfosztatott keresztényi önállóságától, hinnie kellett, a mit ráparancsoltak, s idvessége tárgyában sem lehetett szabadon gondolkoznia. Mindenfelé vizsgáló székek állíttattak fel, melyek éber szemekkel őrködtek a lélek legtitkosabb működése felett is, s a hol ez az uralkodó nézetekkel ellentétbe jött, megfojtására nem irtóztak a legaljasabb eszközökhöz nyúlni: száműzetés, börtön, vérpad és máglya divatba jöttek, s alkalmazásuk napirenden volt. Oh de ki tudná elősorolni mindazon vizsszaéléseket, melyek által a hit es lelkiismeret szabadsága kigúnyoltatott és lábbal