Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

II. Ferencz József: A hit és lelkiismert szabadsága. Könyörség és egyházi beszéd

11

nem lehetne feltalálnunk“? E hitvallás eredetét, Erdélyben, némelyek egy Stankár nevű olasz pap itteni járásával hozzák kapcsolatba, a ki 1557- ben Erdélyben, M. Vásárhelyt, a Krisztus közbenjárói hivatala felől több papokkal vitatkozott. Ámde egy hitczikk feletti vitatkozás nem vallásalapitás. Mások Blandráta Györgynek tulajdonítják annak Erdélyben elterjesztését, ki Lengyelországból, 1563-ban, mint orvos Erdélybe jött a János Zsigmond udvarába, s némely irók szerint 1580-ban távozott el. 0 kétségkívül sokat tett; de e vallás eredetét sem egyik, sem másik évtől származtatni nem lehet. Inkább tehető az 1566-ra, midőn Dávid Ferencz, a kolozsvári ekklézsia főpapja, egy alkalommal a mai tordaueza szögletén, egy nagy kerek kövön, mely máig birtokunkban van, szabad ég alatt, az egybegyült nép előtt oly sikerrel beszélett a vallás elveiről, hogy az, — mint a hagyomány tartja — fellelkesülve, vállain vitte be a piaczi nagy templomba, melyben azóta 1718-ig hirdettetett az egyetlen-egy Istent ismerő unitárius vallás. A diplomatikai történelem pedig 1571-re teszi az unitárius vallás diadalévét, minthogy ekkor hívői, minden akadályokon győzedelmeskedve, a m.-vásárhelyi országgyűlésen, mint vallásfelekezet törvényesen béczikkelyeztettek, s a három nemzet és négy vallás uniójába felvétettek.

Mi oknál fogva kötjük hát mi mégis háromszázados fennállásunkat ez évhez, holott az a fennebb kijelölt időpontok egyikével sem talál? Azért, mert 1568-ban, éppen e városban, mely azon időben a megújhodásra törekvő vallásos eszmék szellemi küzdelmeinek gyakori szintere volt, a január 6-kán tartott országgyűlésben Il-ik János, választott király, uralkodása alatt az ország felvilágosult rendei im e szabadelvű országos vallási törvényt hozták : „Urunk ő felsége — igy „hangzik az hü fordításban — a miképpen ennekelőtte való gyűlésében „országával, közönséggel a religio dolgáról végzett: azonképpen mostan „is ez jelenvaló gyűlésben azt erősitik, t. i. hogy minden helyeken a „prédikátorok az evangéliomat prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme „szerint, és a község, ha venni akarja, jó, ha nem pedig, senki kényszerítéssel ne keserítse, az ö lelke azon meg nem nyugodván, de oly „prédikátort tarthasson, a kinek tanítása ő neki tetszik. Ezért pedig „senki a superintendonsek közül, se egyebek a prédikátorokat meg ne „bánthassa. Ne szidalmaztassék senki az religioért senkitől, az előbbi „constitutiok szerint, és nem engedtetik az senkinek, hogy senkit fogsággal avagy helyéből való priválással fenyegessen az tanításért; mert „a hit Istennek ajándéka, az hallásból leszen, mely hallás Istennek „igéje által vagyon.“ A mint szerkezetéből látszik, e törvényozikk ko