Az unitáriusok háromszázados zsinati ünnepélyének emléke, az 1868-ik év augusztus 29, 30 és 31-ik napjain Tordán tartott könyörgésekben és egyházi beszédekben (Kolozsvár, 1868)

VII. Kríza János: Új papok felszentelésekor püspöki beszéd

104

de úgy tetszett, mintha vallásunk első alapitói a vértanuk és hitvallók s a hitökért három századon át nyilván és oh mennyiszer! csak az igazlátó szent Istentől tudva szenvedők szellemeit éreztétek volna lelketek ihletésében ? — Oly dicső elődök munkájába állottatok, a kiknek mindenike sziklaerös hittel mondhatta el a saját meggyőződését martyr halállal megpecsételt első püspökünk eme szavait: „Tudom én kinek hittem, miért pedig hogyhittem, az ő igéjének igazságát el nem titkolhattam, hanem szólanom kellett, és Istennek segítségével szólani akarok addig, mig az Ur Isten testemben a lelket táplálja, és írásra ésszólásra való erőt ád.“ Hordozzátok azért a munka terhét, mint Krisztus hű vitézei, s érezzétek reátok is czélzó értelmét az ő szavainak: „Én érettetek szentelem meg magamat, hogy ti is szenteltettek legyetek.

Úgy lesztek pedig igazán megszentelve, ha hitetek az a valódi élő hit, a melynek gyökerei lenyúlnak a világos főből a melegen érző szívbe, s mely abban az emberi lelkek iránt viseltető szenvedélyes szeretettől kölcsönzi azt a szent tüzet, mely nélkül a legszebb templomi igehirdetés is csak zengő érez és pengő czimbalom.

A templomban is a szeretet szent lelke teszi a papnak még gyenge s darabos beszédszervét is az építés és üdvezités hathatós eszközévé.

Á templomon kivül az életben, a népnek, a községnek közepette van nektek lelkészeknek igazi hatáskörötök! ott legyetek ti a földnek savai, minden jó és egészséges elemnek, mely az emberi természetben, a társadalomban létezik, a megromlástól mint a só, megőrzői, erősbitői és fentartói; legyetek lelkek orvosai, vigasztalás, segélynyújtás angyalai; legyetek minden szív és észképző intézetek, egyleteknek a leglelkesebb és lelkesitőbb ápolói, indítói és mások segélyével elősegitői, főleg az iskoláknak gondos felügyelői, a népnevelésnek apostolai.

Szóval: Ai! ne szégyeljétek a Krisztus evangyéliomát, mint szent Pál korának legnagyobb tudósa sem szégyellette: mert hiszen az nem egyéb, mint a népnek öröme, megtartása. Korunkban hiszen legnagyobb dicsőség nép emberének, barátjának lenni. Ne engedjétek megatoktól ez isteni hivatást, s az ezzel járó dicsőséget világiak által elragadtatni, legalább osztozzatok ti is velők e dicsőségben, hogy minél több lelket váltsatok meg a tudatlanságnak, a romlottságnak fogságából, — s a tevékenység és szorgalom s a jóra való köz