Boros György (szerk.): Értesítő a Nemzetközi Unitárius Conferencziáról (Kolozsvár, 1897)

A Nemzetközi Unitárius Konferenczián tartott beszédek és felolvasások - Üdvözletek

23

mi szeretett testvéreinknek köszönjük Angliában és Amerikában.

Üdvözölni, éltetni kívánom angol és amerikai unitárius testvéreink küldötteit, mind unitárius hitünk egységénél fogva, mint magyar, mint oly államok tagjait, melyeknek lakosai a szabadságot ép oly lángolóan szeretik, mint mi, és végül mint hálás testvér a hála érzelménél, melyet irányukban az elvett és folyton megújuló jótéteményekért érzek ; és midőn őket üdvözlöm, egyszersmind felkérem, mondják meg küldőiknek, hogy látták a magyar nemzetet ezer éves ünnepén, ily hosszú múlt fenséges tetőzetén : a kiállításon, melyről úgy reméljük, nem fognak kedvezőtlenül nyilatkozni. Továbbá, ha minálunk utazva, a székes-fővárostól és a kiállitástól eltekintve, az egész országot, megyéiben, más városaiban és községeiben nem találták és nem is találhatták méltóknak annak fővárosához és a kiállításhoz ; és Önöknek feltűnt ezen disharmonia, mondják meg, annak oka : hogy a mi előhaladásunk ugyszólva 30—40 év lázas munkájának az eredménye, addig nem fejlődhettünk, mert nem volt meg reá a tér és elaltatva, tétlenül, lethargiában hevertek a nemzet tehetségei, lég kellett a hamvai alatt égő szikrának, hogy az tüzet fogjon és az nem adatott meg neki. A múltban megvédtük Európa békéjét saját életünkkel és miután csak a mi tetemeinken át juthatott az ellenség nvugoti szomszédainkhoz, a mig mi elvérzettünk, ők békében haladhattak a mivelődés felé. Nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy az elesett hősök omlott vérének egy jó része, nemcsak saját hazájának, királyának szolgálatában folyt el : hanem az összes kereszténységért, mindnyájukért, és azért igazságosan, méltányosan megérdemeljük tőlük, hogy midőn ítéletet mondanak felettünk, azon tényt a mi számlánkon javunkra Írják.

Őseinknek, midőn balkezüket a biblián, vagy a görög és latin classicusokon nyugtaták, jobb kezében