Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

illetve újjászülethetünk a Tökéletes Élet végtelenségében, ahol a földi korlátok eltűnnek, a különböző nyelvek megszűnnek; ahol látunk színről-színre, szemtől-szembe; ahol a hitnél nagyobb a reménység, a reménységnél nagyobb a szeretet s a szeretetnél is nagyobb az Egy Őmagától való Felséges Isten, Krisztus által a mi közös mennyei, édes Atyánk, kinek nevére térjen e napon is minden áldás, tisztesség és hálaadás — örökkön örökké! — — — Az Ámennel még várjunk egy kicsit!

Nagyérdemű Gyülekezet! Kedves Atyámfiái! — Az Áment nekünk — nektek, Dávid Ferenc szellemi örököseinek kell oda tennetek ennek a beszédnek és minden ti beszédeteknek a végére. Sőt, ha igazán lélekben követni óhajtjuk és óhajtjátok a főpásztort, elejétől végig Ámennek és igennek, pozitívnak és Isten lelke által sugalmazottnak kell lennie minden beszédünknek, minden cselekedetünknek. Dávid Ferenc nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. Hitéért és meggyőződéséért a dévai vár börtönében érte utói a „Consummatum est“ modern bizonyságtétele: — — „Ami régi és mindig új...“ Elmondhatjuk róla híveivel együtt az egész világon: „Bizony, ez ember Isten fia volt!“... Amen.

38