Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

jobbágy és a nemes, a fejedelem és a szabad székely, akinek függetlenségi harcát ő látta el a maga fegyvertárából örök időkre szóló szel­lemi fegyverekkel. Tanító és tanítvány, aki bár könyv nélkül tudja a Bibliát, szívesen leül a Krisztus lábaihoz, hogy a hegyi beszéd erkölcsi magaslatáról újból és újból hallhassa s így an­nál jobban megérthesse az élő kijelentés újvilá­got teremtő szózatát. Nála ugyanis a Krisztus tanítása nem holt betű, hanem éltető és eleve­nítő lélek. Ennek jegyében küzd — munkál, tá­mad — védekezik, tűr — szenved — megbocsát, mindig és mindenütt az eszményt tartva szem előtt, amelyet az egész világ lelkiismeretét fel­rázó és megdöbbentő módon hirdet, amikor a párisi vérnász szomszédságában felállítja a tor­­dai tilalomfát az 1568-iki országgyűlés végzé­seiben, kijelentve, hogy hitét és vallási meg­győződését ki-ki szabadon vallhatja és hirdet­heti ... Örök dicsősége ez Dávid Ferencnek és az unitárius fejedelemnek, János Zsigmondnak, akik az uralkodás művészetét Jézustól tanulták, s az ő szellemében szolgáltak másoknak, min­denkinek, ezúttal kétségbevonhatatlanul „az Űrnak nagyobb dicsőségére“ . .. Élő szóval és írásban, tudományos művekben és lelkes szó­noklatokban, bölcs mérséklettel folytatott hit­vitákban, könny- és véráldozatban hirdette és meg is valósítá Dávid Ferenc a szent eszmét, az örök igazságot, amelynek ösvénye halhatat­lan. Ennek az igazságnak útában — mint az írás mondja — élet vagyon a mi számunkra ... Élet: munkás élet, küzdelmes élet, diadalmas élet... Élet, amelyet élni érdemes; mert a pálya véghatáránál vár a jutalom. Elmerülhetünk s 37

Next

/
Thumbnails
Contents