Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

nek útja halhatatlan.“ Szándékosan választottam Id ezt a helyet az Ó-testamentum lapjairól s mindjárt le is fordítom azt az Üj-testamentum nyelvére, ahol Jézus — földi és mennyei hivatásának teljes és tökéletes átérzésében — így szól: „Én vagyok az út, az igazság és az élet“... Ami ott még csak a logikai okfejtés műve, Jézusnál már személyes élmény: Isten útját járja, Isten igazságát hirdeti és az örökkévalóságba fogantozva, isteni életet él.

Aki egyszer rálépett erre az útra, arról se jobbra, se balra le nem térhet, ha csak önvesztébe nem akar rohanni. És — úgy hiszem — mindannyian jól tudjuk, hogy ez az út nem a mindennapi élet jól kitaposott széles országútja, amelyen a tömeg jár-kél föl és alá, mintegy önmagának tetszelegve, hanem a keskeny ösvény erdők mélyén, szirtek rejtekén, amelyet csak a kiválasztottak ismernek és követnek, egyedül lelkiismeretük parancsszavának engedelmeskedve, amely Isten szava a saját szívükben.

Ezt a benső szózatot követte az a hősi lélek, az a vezérlő szellem, a XVI. század eszméinek tántoríthatatlan harcosa, a mi Dávid Ferencünk, akinek emlékét — mártírhalálának 350. évfordulóján — mint az ő életművének örökösei, Isten iránti mélységes hálával és alázatos tisztelettel újítjuk fel a mai kegyeletes ünnepen . .. Xi is volt hát ez a Dávid Ferenc? Sokan kérdezik, mintha nem tudnák, hogy ő volt abban a forrongó korszakban a Krisztus anyaszentegyházának egyik leghívebb munkása, akinek tisztult hiténél és széleskörű tudásánál csak türelmessége és loyalítása volt nagyobb. Egyben tanító és tanítvány, akire egész Erdély felfigyel a vallási megújhodás mozgalmai közepette: a

36