Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

bennük rejlő magot, a lényeget kutatja s nem elégszik meg annak egyszerű registrálásávalí, amit éppen szabad szemmel meglátott.

A lélek szemeire van szükségünk már csak ahhoz is, hogy saját magunkat megismerjük. És a velünk együtt egyazon magasztos célra elhivatott testvér-lelkek se nyílnak meg más fórum előtt. Amiből önként következik, hogy az egyetemes lélek, az örök Teremtő is, elrejtőzik és félrevonul minden olyan kísérlet elől, amely Öt, a kibeszélhetetlen Bölcseséget, szavakba akarja önteni, rendszerbe akarja foglalni... A Végtelen már önmagában tiltakozik mindennemű korlátozás ellen. Vele szemben csak egy argumentumnak lehet és van helye. Amit a hívő lélek így fejez ki: Hallgatok... s imádkozom. Ennek a beszédes igazságnak hódolt Jézus, amikor ártatlansága érzetében bírái előtt hallgatott. És az ő áldott nyomdokain haladva, mindazok, akiknek Isten kegyelméből részük volt az emberi civilizáció előbbrevitelében s a fejlődés történetét nem tekintve lepecsételt könyvnek, élőszóval és írásban, könny- és véráldozatban hozzájárultak az isteni kijelentés tolmácsolásához a saját koruk és az eljövendő nemzedék számára.

Tisztelet és dicsőség adassék nékiek, még haló poraikban is, az Ürnak oltára előtt, amelyet Melchizédeknek (az igazság királyának) rendi szerint szolgáltak hithűséggel, csüggedetlen kitartással, kereszt kínja, máglyák lángja s bilincs terhei között, mint egy új megváltás apostolai! Földi sorsukat tekintve, akármilyen szomorú véget értek is, bátran idézhetjük — Róluk emlékezve — szentigénk szavait: „Az igazságnak útában vagyon élet, és az ő ösvényé-3

35