Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

szabadság érdekében fegyvert fognak és harcba indulnak az emberek. Az Isten is velünk van; mert az Ö szent ügyét szolgáljuk. Az ő országának óhajtunk fényt, diadalt és tisztességet szerezni, még a saját életünk árán is. Mint ahogy a mi Mesterünk és örök példányképünk cselekedte.

Kedves Atyámfia! — Érzed-é magadban, érzed-é, — minden gyarlóságod és gyengeséged mellett is — ezt az isteni erőt, amely a fenkölt gondolatokban, imádságos érzésekben, tisztult vágyakban, kebled templomának megszentelt áhítatában jut boldog és boldogító kifejezésre? Érzed-é, hogy éppen ez az, ami által megtudod, hogy a mostani árnyékéletnél magasabbra vagy hivatva? Belátod-é, hogy a ntindennapiság bántó szürkesége, a betegség terhe és az üldöztetések és aggodalmak légiója között erre a fenntartó erőre lehet és kell támaszkodnod, miként azoknak az elődöknek, akiknek szent emlékezetét megőrizte híven a mi okulásunkra a kereszténység történetének legragyogóbb fejezete: a martirologia? — Jusson eszedbe, hogyha hozzájuk méltó kívánsz maradni, reád is hasonló szent kötelességek egész sora vár. Gondold meg, hogy a modern világ mártiromsága egy cseppel sem alább való a szent hajdankor dicső tetteinél: Ha jól körülnézel, ma is láthatsz martir-anyákat és martir-nemzeteket, akiknek egyetlen vigasztalása és erőtadó forrása az az isteni erő, amely a lélek mélységeiből fakad. Ez a mélységes életadó erő teszi képessé őket arra, hogy amíg mások a kényelem párnáján nyújtózkodnak, eltűrjék, sőt örömest vállalják a tövises nyoszolyát, amely ezer gonddal, aggodalommal és álmatlansággal van tetézve. Ez a

30