Józan Miklós: Szemtől szembe. Rádiós beszédek és alkalmi előadások (Kolozsvár, 1943)

I. Rádiós beszédek

hogy a Krisztus keresztje ne szégyenfa legyen, hanem a földöntúli idvesség glóriás oszlopa, homályba borítva a Parthenon diadalmas oszlopsorait.

Ott van tehát egyfelől Istennek Szentlelke, amely ajándékképpen adatik, kiöntetik, hogy azzal az emberek belülről is megkeresztelkedjenek; másfelől ott van a vele járó szent elkötelezettség, hogy annak előnyeit teljes mértékben felhasználni igyekezzünk a magunk és mások javára s a mindenható Istennek dicsőségére. Akire galamb képében szállott alá ez az isteni erő, joggal elvárhatja, hogy az általa alapított egyházban a galambnak szelíd, békességes tulajdonsága soha ne hiányozzék. A mi unitárius vallásközönségünk címerpajzsában és Híveink lelkületében ott van a galamb. A századok viharait csak így tudtuk kiáltani s a jövő bizonytalanságaival szemben se igen lehet más oltalmunk és erősségünk, mint az evangéliumi készség jézusi lelkülete. És akikre lángnyelvek alakjában szállott alá ez a mennyei ajándék, azok joggal elvárhatják tőlünk, hogy a szent tüzet profán célokra nem fogjuk elfecsérelni, hanem minden módon az leend a főgondunk, hogy eszméiket és igazságaikat, amelyekkel az emberi civilizációt új utakra irányították, ősi egyszerűségükben és tisztaságukban megőrizzük s csorbítatlanul származtassuk át lelki utódainkra, hiszen ez a legszentebb örökség, amely valaha emberi kezekre bízatott.

Nem is olyan rég volt az az első Pünkösd. Nekem úgy tetszik némelykor, mintha csak a minap lett volna. Illetve felújul annak dicsőséges jelenete nemzedékről-nemzedékre, amikor eszményi szép célok — hit, haza, emberiség,

29