A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)
52 nak lelki, szellemi vezérei lennének. Az ilyen lelkészek ne hivatkozzanak arra, hogy szolgálatot az Urban, vagy az Úrtól, azaz Ur Jézustól vették; mert káromlást szóknak s hiában öltik magukra a palástot vagy reverendát, mert ezzel még nem bizonyíthatják be, hogy csakugyan az Ur szolgái s aligha a nagy mester a maga tanítványainak és követeinek ismerné el őket. Általában az erkölcsiség és közhasznosság szempontjából nem a hivatal teszi az embert, hanem az embernek kell a maga hivatalát megbecsülni, annak tiszteletet szerezni az által, hogy az azzal járó kötelességeket hiven és lelkiismeretesen teljesitse. S én legalább többre becsülöm még a becsületes napszámost is a hanyag, a megbízhatatlan, a megvesztegethető tisztviselőnél, bármilyen magas fokán álljon különben a ranglétrának. Arra kérlek hát, ifjú szolgatársaim, úgy a magam, mint egyházunk nevében, hogy becsüljétek meg állásotokat vagy az apostollal szólva: a szolgálatot, amelyet az Urban vettetek töltsétek be, hogy a tiszteletes akár tisztelendő nevet, mely azzal jár, necsak viseljétek, hanem azt minden tekintetben meg is érdemeljétek, arra a szó teljes értelmében méltóvá tegyétek magatokat. Messze vezetne, ha én lelkészi tisztetekkel járó kötelességeiteket elősorolni akarnám. Mert alig hiszem, hogy egyetlen egy hivatal is legyen, amelylyel számosabb és többnemü kötelesség lenne összekötve a lelkészi hivatalnál. Azonban, ha a legfőbbek közül egy párra rámutatok, a többit azokból ti magatok levonhatjátok magatoknak. Első és főkötelessége a lelkésznek mindenesetre az ige hirdetés* Hirdessétek hát ti is az igét, azaz: az igazságot mind alkalmas, mind alkalmatlan időben. Nem a Pilátus igazságát értem, aki Jézus megöletését kívánta a biráktól igazságként kimondatni. Nem is politikai igazságot értek, ami talán nincs is s különben is a törvény dolga. Hanem értem az evangélium és szent Írások erköcsi igazságát, értem az eszmékben és elvekben való örök igazságot ; értem az emberi észnek isten, lélek, erény, halhatatlanság és más kér. képzetekben és hittárgyakban lehető tisztult és észszerű felfogását és meghatározását; értem az emberi léleknek az igazság kútfejéhez, istenhez való szent vonzalmát s örök idő óta ' E részlet 1876-ban hasonló alkalommal mondott beszédemből van véve. F. J.
