A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

43

szágok és birodalmak fejlődése, vagy hátramaradása, sok tekintetben azoktól függ, akik azoknak élén állanak; akik felügyeletet gyakorolnak anyagi és erkölcsi érdekei felett. Joggal megkövetelhetjük tehát tőlük, hogy hivatásuk magaslatán álljanak s ne éljenek vissza a beléjök helyezett bizalommal és szeretettel. A bíráktól humánus, de részrehajlatlan Ítéletet; a törvényhozóktól hozzáférhetlek tiszta jellemet; a királyoktól és császároktól alkotmányhűséget, a népek és nemzetek jogainak tiszteletben tartását várjuk. Több nyíltságot és őszinteséget az egész vonalon ! — Az önzésnek és szükkeblüségnek még csak árnyéka se férkőzzék azokhoz, akik arra vannak hivatva, hogy a földnek savai, a világnak világosságai legyenek.

S az egyszerű tanító és lelkipásztor, akinek egész világa az a falu, templom és iskola, melybe jó sorsa vezérelte, ne keveselje, ne a fizetés arányában mérlegelje azt a tisztetetreméltó állást, amelyet legjobb tudása és képzettsége szerint betölteni igyekszik. Különösen óvja meg lelkét korunk anyagiasságának mindinkább elharapódzó mételyétől. Ne tekintse hivatalát pusztán kenyérkeresetnek, tisztét üres szertartásnak, melyet jól-rosszul elvégezve, egykedvűen nézhet saját kedvtelései és szórakozásai után. Az idealizmus zászlóvivőjétől joggal elvárhatjuk, hogy a szent ügy szolgálatában ne elégedjék meg az ünnepi alkalmakra szánt czifra szólamokkal, hanem a nemes idealizmus hevületétől áthatva, igyekezzék egész életét annak kívánalmai szerint berendezni.

A pásztor nem mondhatja: »Avagy őrizője vagyok-e én az én juhaimnak?« Különben saját maga felett törne pálczát, A lelkipásztor se zárkózzék el csöndes parochiája egyhangú magányába. S bár jól teszi, ha virágot ápol, gyümölcsöt olt, méhet gondoz, — akár az eke szarvát is kezébe veheti, mert ilynemű foglalkozása közben az ő lelke is felüdül — de az ő virágos kertje nem csupán a biblia, hanem a mindennapi élet nyitott könyve is, melyből híveinek gondolkozásmódját, lelki szükségleteit, egész hit- és érzelemvilágát, erényeit és hibáit megismerheti. Közülünk, a lelki Sionban, melynek Isten után tagjai vagyunk, senki sem élhet önmagának. A lelkipásztor legkevésbbé. Ismernie kell, néven szólitnia nyájának minden egyes tagját; nem leereszkednie hozzájok,