A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

44

sőt inkább azokat kell megához emelnie atyai gondoskodással, baráti bizalommal, személyes szolgálatkészséggel. »Az embernek fia se azért jött, hogy mások szolgáljanak néki, hanem hogy ő szolgáljon másoknak.«

Ez a titka munkálkodása sikerének. Ez a leggazdagabb forrása örömének és szerencséjének. Ez ad súlyt szavainak. Ez önt lelket imáiba. Ez népesíti be Sionnak utait. Ez árasztja szét a világon, az összes hívők kebelében, a jézusi evangélium üdvözítő erejét. Ez az a lélek, amely megelevenít.

S végül ez teszi »az Ur szive szerint való pásztort« alkalmassá arra, hogy a gondjaira bízott nyájat

111.

igaz tudománynyal és világos értelemmel legeltesse.

Nem egy ábrándozásra hajló ifjú lélek, tanulmányai közben, előszeretettel gondol vissza emberi nemünk történelmének azon korszakára, midőn a pásztorkodásból élő törzsek egyik legelőről a másikra költözködtek s az egyes ember személyes szabadságában nem volt annyira korlátozva, mint a mai polgáriasult viszo nyok között. Árkádia — a letűnt aranykor, után áhítozik. Szabadságra törekvő lelkét bántja a sok szabály, a sok forma, a sok nagyképűsködés, a sok olcsó reklám, mely gyanússá teszi a legszentebb czélzatot is. A különböző áramlatok, a társadalmi, egyházi és politikai életnek mozgalmai, hasonlóan a háborgó tenger magasra torló hullámaihoz, összecsapnak feje fölött; de életösztöne végre is, fölébred; belátja, hogy életbenmaradására legjobb ha abbahagyja a reménytelen küzdelmet és úszik az árral. Elvegyül ő is a hétköznapi szürkeségben. — Ezt nevezik aztán életbölcsességnek, amelyet még mindig igen sokan összetévesztenek az alapigében jelzett tudománynyal és értelemmel.

Abban igazat adunk a prófétának, hogy »elvész a nép, mely tudomány nélkül való« ; de azért még mindig megelégszünk, ha »kemény eledel« helyett »tejnek italával« tápláljuk a népet. Mi magunk alig győzünk betelni az újabb világosság sugaraival, melyeket a haladó kor kutató szelleme az évezredek eltemetett romjai felett fölidézett. De azért még mindig közkézen forognak minálunk a paradicsomi és vizözöni legendák, melyek egy darabig