A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

14

és kútfeje, mi unitáriusok soha sem vontuk kétségbe, soha sem tagadtuk. Ellenkezőleg oly szigorúan ragaszkodunk ahoz, hogy minden olyan értelmezésnek, vagy magyarázatnak, a mi az Isten egységére zavarólag hathat és azt meghomályositja, határozottan ellene mondunk. Igen, mi a legszorosabb értelemben vett egy Istenben hiszünk; nemcsak azért, mert a bibliának mind az ó, mind az új szövetségi részében erre taníttatunk, hanem azért is, mert józan értelmünk másként nem tud eljutni a legtökéletesebb Lény fogalmához s egy Istent, nevezze bár azt végoknak, vagy legfőbb erőnek, a tudomány sem fog soha nélkülözni tudni, bármennyi igazságot egymásra halmozzon a világegyetem ismeretében. Azzal nem dicsekszünk, hogy ennek az egy Istennek lényegét, tulajdonságait teljesen felfogni birnók, sőt őszintén megvalljuk, hogy vannak gondolatai, melyeket mi nem értünk, vannak titkok, a melyekbe mi bepillantani nem tudunk; e szerint látásunk, valamint prófétálásunk is csak részszerinti; de azért teljes bizalommal vagyunk az ő Gondviselése iránt; s hiszszük, hogy tőle semminemű rossz nem származhatik; mert ő maga a teljes szeretet, a mi Atyánk. Ezért egyedül csak őtet tartjuk a mi imádásunk tárgyának, a mint ezt a kér. vallás alapitója, az Ur Jézus is tévé az úri imában.

És ebből már önként következik, hogy legnagyobb tiszteletünk mellett, a melylyel az Ur Jézus iránt visestetünk, őtet is csak embernek, csak testvérünknek tartjuk s csak azon kiváló kimagasló szellemi tulajdonságainál fogva helyezzük magunk fölé, a melyekkel az Isten keresésében és megismerésében, rendeltetésünk betöltésében útmutatónk, vezérünk, példaadónk lett. Ezt fejezi ki az apostol is, midőn azt mondja Jézusról, hogy ő az út, az élet és igazság. Jézus személyéről alkotott e felfogásunkért ért minket századok folytán a legtöbb szemrehányás. S vannak, kik ma is készek megtagadni ezért tőlünk még a keresztény nevezetet is. Legyen nekik az ők hitök szerint. Én senkivel hitvitába bocsátkozni ez úttal nem kivánok. Csak a tényekre mutatok rá. S kérdem, hogy valljon nem a mi felfogásunkat igazolja-e az, hogy nap nap után újabb, meg újabb tanulmányok, életrajzok jelennek meg, a melyekben íróik hírneves tudósok, a bibliának avatott szakemberei hova-tovább mind tisztább világot igyekeznek deríteni a