A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)

13

mi első zsinati ünnepélyünk, úgy vélem, hogy mulasztást követnék el, ha azt egyházunk nevében nem üdvözölném. S teszem ezt annál nagyobb örömmel, mert teljes bizalommal és jó reménynyel vagyok az iránt, hogy azon sok csapás és súlyos megpróbáltatások után, a melyek egyházunkat megalapittatása óta érték s nem egyszer megsemmisítéssel fenyegették ; azon félreértések és kicsinylések mellett, a melyekkel — sajnos —- részben most is találkozunk, ez a század egyházunkra nézve a megváltás, hitelveink, vallásos nézeteink diadalának százada leend.

Nagy szó, merész állítás, tudom, a mit mondék, sőt lehetnek, a kik pusztán felekezeti elfogultságból származó, hiú ábrándozásnak fogják tekinteni. Ha csakugyan igy lenne, akkor sem pirulnék. Mert nagyon gyenge lábon áll az az egyház, a mely magában nem bizik s igazságainak győzelmére nem számit. De á ki figyelemmel kiséri a vallásos eszmék s hitelvek tisztázása körül az újabb időben megindult munkásságot, még pedig épen a vallás érdekében, abból a czélból, hogy a vallás tanításai a tudomány más igazságaival öszhangban legyenek, hogy az ember ne legyen kénytelen józan értelmét és lelkiismeretét megtagadni azért, hogy hivő kereszténynek vallhassa magát, az nem fogja állításomat tulmerésznek, minden alapot nélkülöző, üres beszédnek tartani. Mert bárki bárminő véleménynyel legyen a mi vallásunk iránt, egyet kénytelen elismerni, t. i. hogy mi a vallásban is kiváló helyet adunk a józan észnek s hitrendszerünkben óvatosan kerülni igyekszünk mindent, a minek a józan ész ellene mond. Innen van az, hogy régen is, most is azt szokták mintegy vádképpen vallásunk ellen a legtöbbször felhozni, hogy az csak tagadásból áll, állítások helyett. Hát az bizony igaz, hogy mi sokat tagadunk, a mit mások hisznek. De hogy a mi hitrendszerünk sem puszta tagadás, erre nézve talán nem lesz terhetekre, ha vallásunk legfőbb hitelvei közül egy párt kiemelek. Szükségesnek tartom ezt azért is, mert ezzel igazolva lesz vallásunk jövő diadala iránt táplált reményem is.

»Hiszek egy Istenben.« Ez a keresztény vallásnak első és legfőbb ismérve. Szándékosan nem mondom hitczikkének, mert e szónak sokan olyan jelentőséget tulajdonítanak, mint egy törvénykönyvben a §§-oknak, s e miatt napjainkban bizonyos tekintetben elidegenitő lett. Egy Isten létét, a ki minden létnek forrása