A Magyarországi Unitárius Egyház 1903. augusztus hó 23-24-ik napjain Vargyason tartott Zsinati Főtanácsa alkalmából mondott imák és beszédek (Székelyudvarhely, 1903)
ÜDVÖZLŐ BESZÉD. 1903. augusztus 23.-án tartott isteni tisztelet alkalmával mondotta FERENCZ JÓZSEF, unitárius püspök. nneplő Zsinati Gyülekezet! Kedv. Afiai! Húsz éve, hogy szerencsés voltam ugyanerről a helyről és ugyanezen helyen üdvözölni akkori zsinati gyülekezetünket. Húsz év! csak egy rövid perez az idő végeden nagy óráján; de az emberi életnek a legjobb esetben is legalább V4 része, tehát számottevő, jelentékeny része. Hiszen a kik 20 évvel ezelőtt még csak bölcsőikben pihentek, vagy ártatlan gyermekjátékaikat játszották és szineslepkéket kergettek, azóta felserdült ifjakká, reményteljes hajadonokká lettek s ezek már családokat alkothattak s talán magok ringatják kisdedeik bölcsőjét, maguk gyönyörködnek gyermekeik játékában. Azok pedig, a kik akkor még az élet teljében voltak s annak gondjait és terheit könnyen és örömmel hordozták, ma velem együtt megőszülve számolgatják hátralevő napjaikat, hálát adva -Istennek, hogyha bár fogyatékos erővel is napi munkájukat végezhetik, s a közdolgokban még mindig résztvehetnek. S ki tudná megmondani, hogy hány embertársunknak borítja porait azóta sirhalom, avagy csak azok közül is, a kikkel 20 évvel ezelőtt együtt imádkoztunk e templomban, s együtt örvendeztünk akkori zsinati gyűlésünkön ! De az idő k. afiai! velünk, vagy nélkülünk feltartózhatlanul tovább halad a maga utján. Evekre évek, századokra századok lépnek gyors egymásutánban. Csak 2—3 éve, hogy egy egész század előttünk hanyatlott le s egy új századnak hullámaira .jutottunk töredékeny életsajkánkkal. S miután ez új században ez a,
