Ürmössy Miklós: A genfi Kálvin ünnep utja. Felolvastatott a Dávid Ferenc Egylet közgyűlésén 1909. augusztus 28-án - A Dávid Ferenc Egylet kiadványai. Felolvasások 2/25. (Kolozsvár, 1909)

A Genfi útról.

Genfbe Párisból utaztam junius hó végén. Szivemből örvendtem, hogy elhagyhattam a francziák republikánus hazáját. Furcsa Köztársaság az hol a nemzet géniusza a letűnt császárság biboros rongyait ölti magára, hogy élethivatását büszke gőggel hirdethesse a világnak. Valóban nem tudom, hogy ama túltengő Napoleoni-Kultusz, melyben a franczia nemzet ma is még nyakig úszik, az ős gall-erőnek kitörni készülő forrongását, vagy pedig e nemzet lassú dekadencziájának beteges lázát jelképezi-e ? Egy respublika, mely császári tradicziókból és reményekből él és a hol mindenki kitüntetésre, rangia, czimekre és rendjelekre vadász!

Mily más respublika Svájcz, az ö puritán polgári és családi erkölcseivel! E kis, szabad hazában talán azért tűnik fel az idegen előtt oly impozáns fenséggel a természet czodás nagysága, mivel a polgárai oly igényteleneknek, egyszerűeknek látszanak ! Vagy talán megfordítva is állhat e föltevés ? Annyi tény, hogy a svájczi ember rajongva imádja a természetet.

Genfbe érkezve érdekes volt mindjárt az első ismeretségem is, melyet az egyik utcza sarkon kötöttem egy kis borotvált képű, ősz hajú emberkével. A rendező-bizottság irodájának hol létét tudakoltam tőle. Midőn a kis öreg szóváltás közben megtudta, hogy Magyar vagyok és Unitárius, oly öröm fogta el, hogy majdnem könnyezett. Minden szabadkozásom ellenére, nőmmel együtt lakására czipelt és borral kezdett traktálni. Névjegyét át adta, de a nevét elhallgatom nehogy inquisitio alá kerüljön, Megmutatta aztán szép könyv- és képtárát.