Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
47 Őrködjél felettük ezután is, szent Istenünk ! Vedd oltalmadba e kisdedet, megáldva jó egészséggel. Neveld testben és lélekben. Tedd életét hasznossá a közérdekekre nézve. Uram! te azért küldötted el szent Fiadat, hogy a kik hisznek benne, örök életök legyen. Ezért avattuk bee kisdedet is anyaszentegyházadba. Oh, cselekedd, hogy ö annak egykor méltó tagjává legyen. Amen. (Keresztelés, mint legelöl.) A mi megtartó Istenünk tartson meg téged is ártatlan csecsemő ! Élted folyamában cselekedeteiddel ne okozz oly aggodalmakat szülőidnek, minőket születéseddel. A fájdalmakért, melyeket éretted szenvedtek, nyújts majd bő kárpótlást hiv gyermeki s példás keresztényi életed által. Amen. X. Szülésben meghalt anya kisdedénél. A mi segedelmünk legyen az Istentől, örömeink és fájdalmaink, reményeink és csalódásaink, jó és balszerencsénk adójától. Amen. Egy árvának keresztelésére gyűltünk össze, Keresztény Atyámfiái! kinek születését a ház gyászban ünnepli, bölcsője felett a fájdalom sötét takarója lebeg. Mintha a reggel éjszakává változnék, mintha a tavasz virágait dér forrázta volna el! Egy árvát akarunk megkeresztelni, ki e világra jövésével kioltá az édes anya életét, halálát okozta ön élete adójának. Oh hogyan üdvözöljelek, hogyan köszöntsem megérkezésedet sokszoros részvétre érdemes kis ártatlan ? ügy képzellek én tégedet, mint egy gazdagon zománczozott fényes tőrt, melyet gyönyörködve tartunk kezünkben, pedig markolatán a halál jelképe van! Úgy képzellek, mint azt a méhet, mely röptében jóltevője arczába eresztette halálos fulánkját! Ki fog immár téged keblének melegén ápolgatni? Hol a kar, mely igaz szeretettel Öleljen? Ki pótolja ki az édes anyai csóknak édességét ? Bizony, bizony szerencsétlen nap volt az, a melyen te születtél! És mit mondjak neked lesújtott édes apa! ki midőn gyermekednek örvendeni akarnál, az elvesztett anya miatti fájdalom kinzó érzése metszi át szivedet ? Mit mondjak neked, ki midőn édes atyává lettel, egyszersmind özvegyen is maradtál? Te pana-
