Ferencz József: Egyházszertartási dolgozatok (Agenda) (Budapest, 1878)
Első rész: Keresztelésiek
48 szolhatod Sirákkal: «Felhőt vetettél az én könyörgéseim elé, oh Isten!» Te igazán elmondhatod a jeruzsálemi nőket sirató Jézus szavait: <iBoldogok a meddők, kik nem szültek» ; neked van okod a szenvedő Jobbal felkiáltani: «Én rám, ki jót várok vala, gonosz kővetkezők ! » De miért nevelem én is a súlyosan látogatott atya fájdalmát, mintha ez már magában nem volna elég nagy ? holott gyógy-írt s enyhítő balzsamot kellene keresnem a vérző sebekre, a mire itt oly nagy a szükség. Gyógy-írt! enyhítő balzsamot! Kitől s honnan ? Kérdezi tán a búja miatt kétkedővé lett lélek. Megmondom én Atyámfiái! A vallásból, melynek erejét leginkább szerencsétlenségeinkben érezzük, akkor, midőn az Ur csapásokkal látogat meg s vállainkra az élet keresztje nehezül. Forduljon szivetek a valláshoz, mint a vigasztalás örök forrásához, emlékezzetek meg a keresztfán szenvedő Krisztusra. Dicsőbb erénye embernek nincs, mint az önmegadás, férfit szebben semmi nem jellemez, mint a szerencsétlenségnek nyugodtan hordozása. És erre csak a vallás és azon jó Istenben való hit tesz képessé, ki gyakran «azokat dorgálja meg, a kiket fiaivá fogad; de a kik őt szeretik, azoknak mindenek javukra vannak». Nehéz ugyan az önmegadás és férfias elszánás, de melyik erény könnyű, melyik nem kíván lelki erőt ? Hisz már neve ezt föltételezi. S ha tépelődéseink közt megtagadnék Istent, könnyebb lenne-e avagy csak egy szemernyivel is fájdalmunk? Ismételve s óva intelek és kérve-kérlek Atyámfiái! ne forduljatok el a vallás vigasztalásától. Ha a hit megnyugvást, a vallás enyhet nem ad sziveteknek, akkor rátok nézve igazán «nem lesz balzsamolaj Gileádban». Jer, különösen te bánatos férj! enyhítsd meg tikkadó lelkedet a vallás szent forrásánál. Békülj ki neked s nekünk egyformán fájó sorsoddal, hogy legalább az összetört boldogságnak itt maradt gyönge darabjában némi örömet találhass. Ez ártatlan szemei már csak rád néznek, neked kell öt szeretni az édes apa és édes anya szeretetével. Ezt tiszteled meg, ezt gyászolod meg, midőn hű őrzője, gondos ápolója leszel annak, kit ő élete árán váltott meg, kiért ő önmagát áldozta fel. És ha valóban kívánsz ez lenni, úgy eleve meg kell őt ismertetned a vallás idvezitő elveivel. Anya nélkül kezdi meg
