Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)

1997 / 7.

19 FRADI ÚJSÁG Al ÖTSZÁZADIK ÜLLŐI ÜTI MECCS ELŐTT MONDTÁK» Gonda István S lön világosság! - mondá az úr, mármint Gonda úr. Márpedig ha ő mondja, fénybe borul az Üllői úti sta­dion, ugyanis Gonda István a felelős a reflektorok üzemeltetéséért. Emellett a klub hivatalos videósa, s a pálya gondnoki tisztjét is betölti. Az avató­ünnepség óta, azaz 26 esztendeje szolgálja a Ferencvárost.- Villanyszerelőként dolgoztam egy cégnél itt a szomszédban, mikor olvastam az újsághirdetést, hogy a klub műszaki végzettségű embereket keres. Másnap jelentkeztem, s be is léptem az új munkahelyemre - em­lékszik vissza.- Hogyan telnek a napjaid úgy ál­talában itt a Fradiban?- A rendezvények felelőseként el­igazítom a műszaki csapatot, a mécs­esek előtt nekem kell kiértesíteni a mentőket, az In-Cal-osokat, összeállí­tom a műszaki stábot. A villanyosz­lopok, reflektorok karbantartására is ügyelek. Ezen kívül még rengeteg operatív teendőm is akad, mikor mire van szükség.- Az operatív teendők mellett operatőri teendőket is ellátsz.- Igen, a futball és a jogkorong- szakosztálynak mindig én veszem fel videóra a mérkőzéseket. Ha a tévé adja a találkozót, csak benyomom a videokészülék gombját, ám ha nincs közvetítés, ott állok a tévéfülkéknél a kamera mögött.- Mire emlékszel vissza a legszíve­sebben az Üllői úti élményeid közül?-A nyitóünnepségen rettenetesen izgultam, s ugyan kikapott a csapat a Vasastól, szerencsére én nem vallot­tam kudarcot. Csodás emlék a Bajno­kok Ligája-szereplés, ami fantaszti­kus szervezőmunkát, plusz energiák mozgósítását igényelt. De nemcsak sporteseményeket felügyeltem, hoz­zám tartoztak a koncertek is, mint például a HBB vagy a RMobil itteni fellépése. Most éppen Koko címmecs- csére készülünk, nagyon várom azt a megmérettetést.- Előfordult, hogy valami nem stimmelt a reflektorokkal vagy a fel­vevővel?- Szinte hihetetlen, de például a reflektorok soha nem aludtak ki, amikor nem kellett volna. Mindössze egyszer kerültem kellemetlen szituá­cióba. Az őszi zalaegerszegi találkozó előtt nem indult be a videokamera, valóssággal vért izzadtam, de a meccs harmadik percétől már működött. Bi­zony, erről a három percről lemarad­tam. Enynyi mulasztást még megbo­csátanak. .. Csiszár István Napra pontosan, 1974. október 9- én került a Ferencvároshoz, az új sta­dionban ő is „régi bútordarabnak" számít. Csiszár István éveken át fő­rendező volt, jelenleg a klub anyag- beszerzője, cseppet sem mellesleg „ci­vilben" a Ferencvárosi Pingvinek amatőr hokicsapatának elnöke, s az amatőr liga első embere.- Gondolom, magad is jégkoron- goztál annak idején.- Ifistaként itt kergettem a pakkot a Fradiban, természetesen mindig is a hoki volt a kedvenc sportágam. A Pingvineket évek óta irányítom, de nagy örömömre Paraizs Ernő baráto­mat sikerült megnyernem edzőnek, így már csak az elnöki teendőkkel kell foglalkoznom.-Az FTC anyagbeszerzőjeként is a háttér biztosításával foglalkozol, csakhogy itt már egy nagy egyesü­letről van szó.- Nyilván más jellegű, de jó­val sokrétűbb ez a feladat. A megrendelések alapján az en­gedélyek birtokában megvá­sárolom a szükséges eszkö­zöket, alkatrészeket stb. Van dolgom bőven.- Akad különleges, vagy nehezen megoldandó feladat is?- A '80-as évek elején a vízi szak­osztályok rendeltek motorcsónakokat, az edzők azokból követték figyelem­mel, például a kajakosok edzésmun­káját. A tíz darabra mintegy másfél- millió forintot költöttünk, akkor még ez megdöbbentően magas összegnek tűnt. Nemrégiben pedig felhívtak te­lefonon, hogy valahol Németország­ban lerobbant a Fradi-busz, ripsz- ropsz beszereztem a szükséges alkat­részeket, és két szerelővel kiautóz­tunk megjavítani a járgányt. Nem kis bravúr volt...- Egyébként mikorra datálódik a Fradi-kötődésed?- 1953 óta itt laktunk a Fradi-pá- lya szomszédságában, a fakerítésen keresztül néztem áhítattal a legna­gyobb sztárokat. Szinte magától érte­tődő, hogy csak ezért a klubért dobog a szívem. Megtiszteltetésnek vettem, hogy itt dolgozhatok, számomra a munkás, szürke hétköznapok is színe­sek, pontosabban zöld-fehérek. És ez a csapatok szereplésétől, az eredmé­nyektől teljes mértékben független. Kobilik Mihály Jó ideje nyugdíjasként végzi ugyanazt a munkát, amit annak előt­te éveken át. Kobilik Mihály 65 éve­erzem, sen is a létesítmény karbantartó laka­tosa, immáron 27 esztendeje dolgozik az Üllői úti stadionban.- A mindenkori javítások, kar­bantartások, szerelések a feladatom. A lelátót és a játékteret elválasztó rácsszerkezet kialakításában is jelen­tős részt vállaltam. A mérkőzések előtt mindig végigjártuk a kapukat, a bejáratokat, a menekülő kapukat és tüzetesen átnézzük, nincs-e valahol probléma.- És volt már komolyabb problé­ma?- Lekopogom, komoly gond még egyszer sem adódott. Egyszer évekkel ezelőtt valaki beszorult az egyik vécé­be, de azt is hamar megoldottuk. A kapuk, a zárak és a lakatok mindig működtek.- Egykoron a Fradi stadionja min­den szempontból korszerűnek számí­tott. A szakember szemével nézve még napjainkban is érvényes ez a megállapítás? Úgy napjainkban egy kissé bizonytalan a helyzete a stadionnak. Ugyanis ráférne a kor­szerűsítés, de mindenki tisztában van vele, hogy az anyagi lehetőségek igencsak szűkösek. Ám még így is job­ban állunk, mint más magyar nagy­egyesületek. A lemaradásunk csupán a nyugati klubokhoz képest tekinthe­tő lemaradásnak. Sajnos ezen csak hatalmas költségekkel sikerülhet vál­toztatni.- Gyakran kijár még a mérkőzé­sekre?- Manapság is mindig kint va­gyok pályán, már csak azért is, mert ügyeletet kell tartanom. Bármikor adódhatnak kisebb problémák, ami­ket azonnal orvosolni kell.- A megannyi találkozó közül, amit átélt itt az Üllői úti szentélyben, melyekre gondol vissza a legszíveseb­ben?- Nem sokkal a stadionavatás után volt egy csodálatos KEK-menete- lése a Dalnoki-féle csikócsapatnak. Nem kis feladatnak bizo­nyult a Liverpool fogadása, ráadásul a csapat a továbbju­tást is kivívta. Egy 0-0-s ered­ménynek úgy még soha nem örül­tem, mint akkor. No és utóbb az a Bajnokok Ligája szereplés! Sajnos az utóbbi években kevés a maradan­dó emlék... Horányi Ervin Horányi Ervin, a HungaroLada cégvezetője, 1961 óta él-hal a Fradi­ért. Kilencéves volt, mikor szülőváro­sában, Pécelen vendégszerepeit a zöld-fehér gárda, s ez az élmény meghatározó volt a számára.- Nagy szenzáció volt akkoriban, hogy ott járt a sztárokkal felálló Fe­rencváros. Ráadásul édesapám vezet­te a találkozót. Természetesen én is ott álltam a pálya szélén, akkor je­gyeztem el magam egy életre a klub­bal.- Aztán egy idő után már nem­csak szurkolóként imádta a Fradit.- 1974-ben lettem tagja a Fradi Baráti Körnek, később, nyolc évvel ez­előtt pedig cégem is belépett a szpon­zorok sorába. Először egy bajnoki mérkőzésen a HungaroLada felirat virított a futballisták mezén, aztán már a reklámtáblánk is kikerült a sta­dionba. Három évig támogattuk a zsi­nórban bajnokságokat nyerő női ké-

Next

/
Thumbnails
Contents