Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2000 / 2.
12 TRIBUN Ok írták akkor - mi még most is olvashatjuk.*. sógra apellált, mintsem a klubkasz- szára. Elegendő az eredményjelző táblára pillantani, s nyomban feltűnik, hogy ki a jobb. A zöld-fehér tábor megszelídült, libabőröztetően kellemes élmény, amikor 2000 magyar skandálja, hogy Auf Wiedersehen! Viszlát, mi szeretettel várunk benneteket. A vége egyetlen hatalmas össze- borulás. Európai a csapat, európai a közönsége. Az európaiság titkát pedig győzelemnek hívják. Az élet azonban Zürichben sem áll meg. Nagy Béla már előre gondol. Az Aja* elleni meccsre is öt variációban írja meg a szurkolókhoz intézett szózatát. Milyen jó lenne, ha a krónikásnak egyszer sem kellene magázó- dásra váltania. Borókai Gábor (Új Magyarország- / 995. szeptember) Zürichi emlékképek Állítólag tizenharmadika szerencsétlenséget hoz, ám mint minden, ez is nézőpont kérdése. A Grashoppers nyilván egyetért az állítással, ám a Ferencváros történetének egyik legszebb napja szeptember 13-a. Vigasztalanul zuhogott az eső. Normális ember ilyen időben a kutyáját sem engedi ki a szabadba, de Simon Tibor már nem bírja a szálloda falai között. Némi malíciával megjegyezhetnénk, hogy könnyű neki, nem kell hajat szárítania, de ő szemlátomást nincs a legtréfásabb kedvében. Mosolyog ugyan, de ez a grimasz leginkább a mártírok üdvözölt mosolyára emlékeztet. Kínjában bóklászni kezd a szálloda melletti bevásárlóközpontban. Megnézünk mindent, a fűnyíró gépektől a női selyemharisnyákon keresztül az ólomkristályokig, időnként megjegyzi, hogy ez vagy az milyen jó lenne a gyerekeknek, de eszébe sem jut vásárolni. Ilyenkor önkéntelenül is megtapogatja a jobb kezét, melyre speciális kötés kerül majd, és a játékvezető döntésén múlik, játszhat-e. Megállunk az egyik gyorsbüfénél. 0 nem eszik, azt mondja, a gyomra már nem fogadna be semmit az idegességtől. Olyan, mint egy feszengő, szelíd, nagy gyerek. (- Persze, hogy hallatlanul izgultam! Elsősorban nem is az eredmény miatt, hanem azért, hogy játszhassak. Rettenetesen balszerencsésnek éreztem magamat a kéztörésem miatt, akkor még nem sejtettem, hogy hamarosan visszasírom azt az állapotomat... Magát a meccset extázisbán játszottam végig, és a második félidő elején éreztem meg először, hogy akár nyerhetünk is. A legnagyobb sztori Vincze Ottóval kapcsolatos. Szegény, életében először játszott balhátvédet, és bár derekasan küzdött, lyuk volt a csapatban. A szünetben odamentem hozzá, és agyba-főbe dicsértem. Gondoltam, ha az igazat mondom, teljesen összeomlik. Szemlátomást jól esett neki a dicséret, aztán a második félidőben rúgott két csodálatos gólt... Hogy most mi lesz? Nyerünk. Számomra a Fradi mostanában játssza a legnehezebb mérkőzéseit, ugyanis nincs annál rosz- szabb, mint amikor a lelátóról kell nézni a többieket...) A három szerb, ha csak lehet, együtt tölti az időt. Egymás közelében ülnek az étkezéseknél, hármasban bukkannak fel a szálloda halijában, és a mérkőzés délelőttjén - amikor rövid séta szerepel a programban a tó partján - ugyancsak együtt bandukolnak. A legtöbb fényképet ők készítik, egy-egy szebb helyen összeállnak, és megkérik valamelyik társukat, hogy kat- tintsa le hármójukat. Jókedvűek, de nem harsányak, az pedig kimondottan aranyos, ahogyan küszködnek a magyar nyelvvel. Kuntics és Kopunovics már sztár, Milovanovics még nem bizonyította képességeit, de a viselkedésükben nem fedezhető fel semmilyen különbség. A legtöbb oka talán éppen Milovanovicsnak lehetne az idegességre, hiszen most biztosan lehetőséget kap a bizonyításra, ám az arcán nyoma sincs a lámpaláznak. Nyugodt, de szemlátomást, csak a honfitársai között oldódik fel teljesen. Nehéz leírni Kopunovics arcát, miközben a séta alatt Novák Dezsőt hallgatja. Kettesben lépegetnek, az edző magyaráz valamit, Goran pedig irtó komolyan bólogatva hallgatja. Középpályást kell majd látszania, szokatlan szerepkör ez a számára, de látszik az arcán: rajta nem múlhat semmi, ő már elszánta magát, az utolsó csepp véréig harcolni fog. (- Sohasem kímélem magamat, mindig teljes erőbedobással küzdők, de még engem is meglepett, hogy Zürichben mennyire elfáradtam. Elsősorban a védekezésre kellett nagyon figyelnem, különösen úgy, hogy általában ez nem elsődleges feladatom, de szerettem volna mindig felzárkózni a támadásokhoz. Mindez rengeteg energiát emésztett fel, hiszen jóval nagyobb területet kellett beszáguldanom, mint amekkorát szoktam. Én akkor lettem biztos a győzelmünkben, amikor Lisztes berúgta az első gólt. Pajor Gyulai László (Sportissimo)- / 995. november) Üllői úti günk Dr. Török Lajos, az FM Kiemelt Sportlétesítmények intézményének igazgatója büszkén mesélte:- Augusztus utolsó napján az UEFA képviselői áldásukat adták, hogy a mérkőzéseket az Üllői úti stadionban meg lehet rendezni, és ekkorra már megvolt minden hivatalos hozzájárulás az építkezéshez. Még aznap este aláírtam a szerződést a Csepel Acél Kft-vel, pontosabban annak műszaki vezetőjével, Csiky Ferenccel a szerkezet elkészítéséről. A cég vállalta, hogy határidőre legyártja és felállítja a sajtóhely szerkezeti elemeit. A tervezők és a vezető szakemberek helyszíni művezetést vállaltak, hogy minden felmerülő problémát azonnal tudjanak orvosolni. A Metrober közreműködésével már másnap megkezdődött annak a harminc lyuknak a betonba vágása, amelyekbe a tartóoszlopokat kellett behelyezni. Reggel hat órától este tízig, fél tizenegyig dolgoztak a stadionban, mint arról minden nap meggyőződhettünk, a pálya reflektorainak fényében. Még a kutya-világbajnokság és a Fradi Magyar Kupa-mérkőzése alatt is folyt a munka. Az eredmény: szeptember 20-án a Csepel Acél Kft. készen volt a vállalt feladatokkal. Következhetett a burkolás, a lángmentes festés, az elektromos részek kialakítása. A munkálatokban résztvevők bebizonyították, hogy igenis lehet számítani a magyar vállalkozásokra. Határidőre, kiváló minőségben adták át a területet. Az álmok tribünjén A Ferencváros—Ajax Bajnokok Ligája mérkőzéssel egy olyan sajtópáholy - így, idézőjel nélkül! - debütált, amelyre a világ összes nagy stadionja büszke lehetne. A nézőtér fölé öt-hat mérettel emelkedő fedett acélszerkezet páratlan kilátást biztosít a játéktérre, az ülések kényelmesek, a telefonellátottság kiváló. Azt hiszem, akkor fogalmazok a leghelyesebben, ha azt írom: álmaink sajtótribünje méltó ahhoz a csapathoz, amely elhozta fővárosunkba Európa legjobb együtteseit, az Ajaxot és a Real Madridot. A Ferencvároshoz. Ch. Gáli András (Sportissimo) A „Swissairrel" kellett konkurálni Noha légi fölényben voltak a zü- richiek, döntetlent harcolt ki az FTC Szomorkás volt a hangulat egy órával a mérkőzés kezdete előtt az Üllői úton. A klubházban azért, mert a Ferencvároshoz megérkezett az UEFA állásfoglalása a zöld-fehér szurkolók amszterdami kitiltásával kapcsolatban, s a levélben az áll, hogy az európai szövetség nem bírálja felül az Ajax döntését. Oda- kinn pedig azért érződött némi fájdalom, mert a nézőknek számot kellett vetniük azzal, hogy egy ideig - ki tudja, meddig? - valószínűleg nem látnak több Bajnokok Ligája- találkozót a IX. kerületi arénában. És hát olyan jó volt hónapokig egy levegőt szívni a kontinens labdarúgó-előkelőségeivel ... A mindig bánatos búcsú vélhető közelségére utalt továbbá, hogy ezúttal csak lassan gyülekezett a közönség - nem úgy, mint az Ajax és a Real Madrid vendégszereplése idején bár ebben igazán nem elhanyagolható szerepet játszott a kemény novemberi tél, hiszen a pálya nem csupán a vonalazás, hanem a fagy miatt is "pompázott" - a helyhez illően - zöld-fehérben... A zimankó dacára, roppant forró pillanatok vezették be a mérkőzést, mivel egész „szöcskeraj" lepte el a gyepet a ferencvárosi térfélen, s a „kirajzás" váratlanul érte az FTC-t. A vendégek - Zürich után valóban meglepő - bátorságára jellemző, hogy Koller például oxfordozott, s hogy Comisetti veszedelmesen középre küldött szabadrúgásáról a söprögető Vega maradt le (csupán néhány centiméterrel) a házigazdák ötösén. A Grasshoppersen egyáltalán nem látszott a megannyi sérült kezdőjátékos hiánya, sőt eleinte azt gondolta az ember: jobb a „kettő" mint az „egy"... A huszadik percben azonban újból megelevenedett egy régi ferencvárosi legenda: nevezetesen, hogy nem múlhat el FTC-mérkőzés Al- bert-gól nélkül. Nyilas ívelte be a labdát, és II. Flórián (ezúttal fejesből) ugyanúgy megszerezte a vezetést, mint három hete, a Real Madrid ellen (1-0). Ennek már elégnek kell lennie a győzelemhez - vélekedtek a boldog ferencvárosi szurkolók, felidézve, hogy a Grasshoppers eddig egyetlen gólt sem szerzett a Bajnokok Ligájában. Ám néhány másodperccel később, Lombardo precízen emelt Subiat fejére, s a Budapesten örökösen eredményes csatár - tavaly egy, idén két gólt ért el a Népstadionban a svájci válogatott tagjaként - az Üllői úton is „beköszönt" (1-1). Csend támadt a stadionban, de Lisztes nem kedveli a szilenciumot. Újabb három perc elteltével Kuntics átadásával fordult kapura az ifjú középpályás, és látványos mozdulattal a jobb sarokba küldte a labdát (2-1). Érdekes módon, a folytatásban is a vendégek vezettek több támadást, de a publikumot ez már kevésbé zavarta, mint kezdetben, hiszen a Ferencváros gyakorlatilag százszázalékos futballt játszott: két igazi akciójából két remek gólt szerzett. És ugye, amíg ez így van, addig nem lehet baj... A szünetben már sok mindent fel lehetett volna tenni a sporttelep lemezjátszójának korongjára, csak a „Kicsit szomorkás a hangulatom
