Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2000 / 2.
11 Ők írták akkor - mi még most is olvashatjuk... ezen múlt). Két oltóri gólhelyzete a zöld-fehéreknek is akadt (sajnos, csak akadt...), Kunticsot azonban az utolsó utáni pillanatban hárította De Wilde, Nagy Zsolt hálóba lövését pedig a szenzációs szerb támadó "blokkolta" a kapu torkában. Fújja már le, Mottram úr! Még egy perc és még egy és... Vége! Megvan! Most már tényleg lehet ünnepelni! Ferencváros, köszöntünk az elitklubban! (murányi) (Új Magyarország- 1995. augusztus) Ilyen zöld még nem volt a Hardturm Ferencvárosi premier a Bajnokok Ligájában: nem álom a három, ez az igazság! A felejthetetlen Salamon Béla jutott az eszembe szerda este az ugyancsak felejthetetlen Bajnokok Ligája-premier, a szenzációs ferencvárosi diadal után. A klasszikus komikus egy MTK-győzelmet követően azt kérdezte a mellette álló szurkolótól a Hungária körúton: „Kedveském, meg tudná mondani, mi lett az eredmény?,, A drukker csodálkozva válaszolt: "De Béla bácsi maga is látta, hogy 2-0". Mire a nagy színművész salamoni bölcsességgel jegyezte meg: „Tudom én, fiam, ám olyan jó ezt újra és újra hallani..." Az FTC 3-0-ra nyert idegenben a Grasshoppers ellen. Tessék mondani: mi volt az eredmény. ..? A dolog egyébként valóban felfoghatatlan. Es előre is elnézést kérek az olvasótól, ha nem találok eléggé magasztos jelzőket az újabb ferencvárosi hőstettre, mert a felsőfokokból már egy hónappal ezelőtt kifogytam. Augusztus 9-én, az Anderlecht brüsszeli legyőzése napján ugyanazt éreztem, mint szerdán, a zürichi gálaműsor alkalmával. Két ilyen, Európára szóló bravúr a magyar futball enyhén szólva is viszontagságos helyzetében: ez egész egyszerűen hihetetlen. Annál szebb, hogy igaz. Az ember ránéz a Bajnokok Ligája tabellájára, és a Ferencváros az első. Nem „csupán" a D-csoportban: minden tekintetben. Elvégre háromgólos győzelmet egyetlen más csapat sem aratott a tizenhatok társaságának idei első összejövetelén, s bár ez egyelőre csak tréfa, a csodálatos zürichi siker nyomán könnyű mókázni: az FTC következő mérkőzésén, az Ajax ellen, Budapesten a csoportelsőség lesz a tét... Habár hol itt a vicc? Tekintsünk újra a tabellára, és olvassuk el ismét: 1. Ferencváros, 2. Ajax. Rendben, arra nem lehet gondolni, hogy a csoport- találkozók végén is ez marad a sorrend, de hát arra sem számíthatott senki, hogy az FTC egyáltalán bekerül az elitliga mezőnyébe, majd a Champions League nyitányán 3-0- lal mutatkozik be vendégként. A zöld-fehérek eddigi káprázatos szereplése arról tanúskodik: ami elképzelhetetlennek tetszik, az az FTC esetében, igenis, elképzelhető... Hálátlan és hibás megfogalmazás lenne, hogy akár a tartalékcsapattal is. Mert igaz ugyan: a Ferencváros megannyi játékost nélkülözött a Hardturm stadionban, ám miként lehetne tartalékoknak nevezni azokat, akik ezen a borús, mégis oly fényes estén ámulatba ejtően, valódi európai színvonalon futballoztak? Szűcs és Fatusi például a legeslegjobbak közé tartozott, noha az előbbi néhány nappal korábban még NB ll-es játékos volt, míg az utóbbiról Novák Dezső szakvezető a zürichi mérkőzés előtt azt mondta: „Fatusi teljesen kiszámíthatatlan. Még nem fordult elő, hogy eltaláltam volna: a következő pillanatban mit fog csinálni.,, Szerencsére a svájci labdarúgók sem tudták... Vagy itt van Vincze Ottó. Ez a - különben roppant tehetséges - futballista az Üllői úton jó ideig nem találta a helyét, aztán eljött Zürichbe, és két olyan gólt rúgott, amelyet minden bizonnyal ugyanannyiszor játszanak majd vissza az európai tévéösszefoglalókban, mint a torinói Del Piero szintén remekbe szabott, fel- sősarkos lövését a dortmundiakkal szemben. Del Piero és Vincze... Tényleg a krémhez csatlakozott az FTC! Úgy is mondhatjuk, a gazdagokhoz. Hiszen a Bajnokok Ligájában valamennyi győzelem kilencszáz- ezer svájci frankot ér, azaz Zürichben a Ferencváros minden percben tízezer frankot keresett. Igazán nem rossz órabér... De nem a pénz a legfontosabb, amint az Nyilas Elek szavaiból is kiderült: „Ha Kispestre szerződöm, a Honvédtől a dupláját kaptam volna annak az összegnek, amelyet az FTC ígért. Mégis ide jöttem, mert a Ferencváros a BEK-ben indult. Most aztán anyagilag is szédítő helyzetbe kerültem, de ez semmi a brüsszeli és a zürichi boldogsághoz képest, mivel az egyenesen megfizethetetlen. „Vincze hasonlóan megilletődött volt, a góljaira csak annyit mondott: „Még el kell telnie néhány napnak, amíg egybefüggően beszélni tudok róluk." Majd ösz- szeszedte magát, és hozzátette: "A szerdai mérkőzés pályafutásom eddigi csúcsa. De remélem, nem marad az...„ S hogy mi lesz a folytatásban? A jövőre nézve talán Novák Dezsőnek, az immár - nem szavakban, eredményekben - szupertrénerré előlépett edző mondatai a legtalálóbbak: „Már én sem tudom, hogy ez a csapat mire képes. Pontosabban, azzal nem vagyok tisztában, hogy van-e olyasmi, amire nem..." Várjuk tehát az eddigi szerénységgel a további fordulókat: o visz- szafogottság mind ez ideig jó kabala volt. De még milyen jó! Az már más kérdés, hogy a Zürichbe érkező ferencvárosi drukkerek a végletekig megmámorosod- tak. Egyikük elmesélte: „A kisfiámat Csordás Simon Tibornak hívják." Nincs kizárva, hogy hamarosan, mondjuk így keresztelnek el egy IX. kerületi újszülöttet: Kovács Vince Ottó. Mint tetszenek tudni, a V a legemlékezetesebb győzelmek jele. Zürich, szeptember 14. Hegyi Iván (Népszabadság) Sepp Blatterhoz Győzelem, siker, diadal a zürichi Hardturm-stadionban! A Ferencváros folytatta menetelését a Bajnokok Ligájában. Jómagam azon a mintegy másfélezer magyar közé tartoztam szerda este, akik a helyszínen élhették meg a Novák-fiúk Viktóriáját. így azt is láthattam, amint Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) főtitkára a lefújás után felállva tapsolt a zöld-fehéreknek. Lelkesedését látva, egy rövidke beszélgetésre invitáltam:- Főtitkár úr, úgy látom, Önnek is tetszett a magyar bajnok játéka!- Természetesen! Bár az első harminc percben a kiegyenlített játék ellenére a Grashoppersnek volt több lehetősége. Gren kiállítását követően azonban a Ferencváros roppant taktikus, szervezett és intelligens futballt mutatott be, amit egy kis magyaros technikával még meg is fűszerezett. Szünet után pedig - az első tíz percben - a GC rohamainak ellenére sem vesztették el a magyarok a fejüket. így alakulhatott ki a háromgólos különbség, amit ugyan megérdemeltnek, ám egy kicsit túlzottnak tartok. El kell mondjam: eddig is szerettem a magyar labdarúgást, ám a Ferencváros mai játéka láttán, egyenesen szerelmes lettem bele. Remélem, ennél nagyobb sikereket is elérnek még a Bajnokok Ligájában!- Mely játékosokat emelné ki a Fradiból?- Kiemelni nem szeretnék senkit. Ám egy olyan játékos, mint például Vincze, aki két lehetőségből kettőt értékesít, szerintem nagyon értékes futballista! Persze, ugyanez érvényes a többiekre is, hiszen hősiesen küzdöttek. A kilencven perc előtt arról értesültem, hogy a Ferencváros tartalékoson áll majd ki. Hát, ha ez a tizenegy tartalékos volt, akkor kíváncsian várom, hogy mit tudhatnak a többiek. Még egyszer mondom: nagyon örülök annak, hogy új színfolt jelent meg az európai futball palettáján, s hogy ezt a színt éppen egy magyar csapat jelenti. Kívánom önöknek, hogy még nagyon sok örömük legyen ebben a gárdában! Kedves zöld sasok (pardon: sas urak)! A főtitkár őr magyar fület melengető szavait kéretik a jövőben is igazolni! Méhes Gábor (Reggeli Délvilág- 1995. szeptember) A titkot győzelemnek híviák Az első futás, amely nem is volt az igazi futás. Nagy Béla, a Fradi élő futball-lexikonja felsétált a Hardturm-stadion C-szektorának tetejére és beolvasta a mikrofonba a gondosan megfogalmazott kiáltványát. A felhívás sportbaráti tónusban, tegezős stílusban hirdette, hogy a Fradi-tábor egy és oszthatatlan, hogy a Fradi-szív egyszerre dobban, és hogy a csapatot leginkább a sportszerű szurkolás segíti. Válaszul taps és néhány petárda csattant a lelátón. A második futás, amely az előbbinél már gyorsabb mozgáskombi- nóciót jelentett, de aligha volt mérhető egy amatőr triatlonozó sebességéhez, 1,5 km-nyi úszás és 40 km- nyi kerékpározás után. Nagy Béla a 20. percben megélt és átvészelt svájci éles lőgyakorlat után volt kénytelen a mikrofonhoz sietni. A kerítést rángató „rakétázó" ferencvárosi publikumot sztentori hangon, szigorúan magázódva figyelmeztette arra, hogy minden egyes petárda fellövése súlyos ezreket emel ki a klub pénztárából. A harmadik futás, amellyel akár a 100 métere síkfutás világbajnoki döntőjébe is be lehetett volna jutni. Nagy Béla Gren kiállítását követően rontott a hangosbemondóhoz, immár nem kért, nem követelt, hanem könyörgött a tűzijáték mellőzéséért. Hangja kicsit sírásnak tűnt, olykor meg-megcsukloft, mint azé az emberé, aki nagyon nagy baj bekövetkeztét látja, de annak elhárításáért semmit sem képes tenni. A lelátó most először respektált: kialudtak a tüzek és felzúgott a Hajrá, Fradi! A negyedik futás, amely már nélkülözi a görcsösséget, a félelmet, amely kötelességszerű ugyan, ám felszabadultan könnyed, olyan, mint amikor az ember kilencszáz- ezer svájci frankkal a zsebében gondol a tízezer frankos büntetésre... Nagy Béla az első ferencvárosi gól ünnepét igyekezett megkoreog- rafálni. A tegezés ugyan nem tért vissza, de a Fradi-szív újra együtt dobbant, a közönség és a csapata egymásra talált, s a felhívás sokkal inkább a ferencvárosi szurkolók jó hírének megőrzésére, az európai-
