Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2000 / 2.
10 TRIBUN gyünk, hogy jó csapatunk van. Hogy papírforma-eredmény született. Hogy ügyes fiú ez a Gren, de hát nem egy Telek Manci. Hogy most jövünk mi, magyarok. Úgyhogy reszkess Ajax meg Real Madrid! Azt hiszem, ezt az érzést hívják boldogságnak. Hajdú B. István (Tele Sport lap) Isten, óvd a Fradit Azt akartam írni szerdán, hogy az év meccsét játszották az Üllői úton. Aztán meggondoltam, mert sok tízezred magammal együtt én is úgy éreztem, továbbjuthat a Fradi az Anderlecht ellen, s a történelmi tett után, a Bajnokok Ligájában megverheti akár a Juventust is, a Portóról nem is beszélve. S akkor majd mit mondjunk? Most pedig várjuk a sorsolást, ma kora délutánra kiderül, kikkel folytatják Telekék. Öröm és mámor, büszkeség és boldogság hatja át a zsigereinket, teljesen jogosan. Nagy alkotás után érezhet csak ilyesmit az ember. Hajdú a kapuban maga volt a megtestesült csoda, Telek Manci egyetemi katedrát kaphatna, Simonra akár a svájci bankok aranyszéfjeit is rá lehetne bízni, Nyilashoz képest pedig Osztap Bender, a nagy organizátor is kismiska. No és Kuntics? Istenem, ha minden szerb csak így tudna tüzelni... Ám kérve kérlek, Isten óvd a mi Fradinkat! Add, hogy maradjanak olyan szerények, mint amilyen az edzőjük, aki a kontinentális siker után sem átallotta azt mondani, ő csak egy kis fogaskerék ebben a gépezetben. És ne hagyd, hogy a Bajnokok Ligájáért kapott százmilliókat más szakosztályok lenyúlják, vagy hogy oktondi módon eltéko- zolják a pénzt. Emlékeztesd őket a Kispestre, ahol a Détáriért kapott hasonló összeg is úgy folyt szét, hogy azóta már arra sem emlékeznek, hogy valaki egyáltalán fizetett Döméért, méghozzá nem is keveset. $ hol tart a csapat ... Segítsd a Fradit, hogy élni tudjon a nagy lehetőséggel, kezdje meg az igazi, európai klubbá alakulást. S még valamit kérnék: szeretnénk látni a sztárokat, de azért adj nekünk, ha lehet, verhető ellenfeleket is! Katona Horváth János (Kurír - 1995. augusztus) Köszöntünk az elitklubban, Ferencváros! Mintha szerdán is augusztus húszadika lenne. Negyed hatkor szinte már egy lélek sem tartózkodott az utcákon, az újságosok már javában az elszámolást készítették, és a kedvelt fagylaltozóban is utalást tettek arra a vendégeknek az egyébként mindig udvarias pincérek, hogy ha lehet, ma egy kicsit előbb szeretnének zárni... Egy, csak egy helyen volt oltári jövés-menés, mondhatni, ünnep előtti nyüzsgés. Nem fogják kitalálni, hogy hol: az Üllői úton. Nem, nem az Állami Pénzverdét támadták meg az emberek, nem is a Heim Pál Gyermekkórház felé igyekeztek többen, hanem abba az ékszerdobozba, ahol a Ferencváros labdarúgó-csapata fogadta BEK-se- lejtező visszavágón az Anderlecht együttesét. Ki ne tudná: a „sasok" két héttel ezelőtt 1-0-ra nyertek Brüsszelben, ami már önmagába véve elég egy ünnephez. Csakhogy... Az európai kupaküzdelmek egyik sajátossága, hogy két mérkőzésen dönti el a továbbjutást, így a teljes üdvösséghez (illetve ünnephez) még egy összecsapást le kell játszania a feleknek ahhoz, hogy eldöntsék: ki jusson be a Kánaánt jelentő Bajnokok Ligájába. És ez az, amiért az emberek „megőrültek" tegnap délután, azt ugyanis pontosan tudták: az FTC- nek reális esélye van erre a hatalmas tettre. És akkor jöhet az ünnep... Illetve, várjunk csak. A meccs még csak most kezdődött el... Vajon nem hat-e bénítólag a ferencvárosi játékosokra a hatalmas tét, a fölfokozott várakozás, a bejutásért járó kétmillió svájci frank, a - hírek szerint - fejenként kétmillió forintos prémium? Ami az első negyvenöt percet illeti, mindezek nem hatottak bénítólag, sőt, ellenkezőleg: Versavel két helyzetét leszámítva (kétszer is Kuznyecov tisztázott, mielőtt komolyra fordult volna a dolog) inkább az FTC előtt adódott lehetőség, méghozzá nem kicsi, hanem nagy. Egy ízben Kopunovics lőtt mintegy tizenegy méterről, kissé kisodródva, bombasztikus erővel a jobb fölső sarok irányába. De Wilde azonban ujjheggyel szögletre mentett. Nem sokkal később az egyik brüsszeli hős, a gólszerző Kuntics tálalt ismét a szerb támadó elé, aki olybá tűnt, picit elhamarkodottan durrantott hét lépésre a ketrectől a kapus kezébe. A szünetben tehát 0—O-as eredményt nyugtázhattunk, ami idegeskedésre nem, de őszintén megvallva, túlzott elégedettségre sem adott okot. Negyvenöt perc alatt még bármi történhet... Van olyan, amikor az ember föláll a helyéről, elakad a lélegzete, s hirtelen csak egy dologra tud gondolni. így tehetett minden bizonnyal az ünnepre készülő tömeg (no meg a képernyő előtt ülők sokasága), midőn az 50. percben Dollra három, azaz három ferencvárosi vezette rá a labdát. Gólszag a levegőben! A jobb oldalon szaladó Kuntics végül a középen érkező Kopunovicshoz passzolt, aki a harmadik sanszát már nem hagyta ki (1-0). Most már Az első Üllői úti BL-pontot ez a gárda érte el (FTC-Real Madrid 1-1). Első sor balról: Kopunovics, Zavadszky, Lisztes, Nyilas, Nagy Zs, Keller. Állnak: Hajdú, Hrutka, Telek, Póling, Kuznyecov, Vincze O. A sikermeccs résztvevői közül hiányzik: Kuntics és Albert nem lehet, megvan! Meg kell lennie! - tört föl a tömegből a kiáltás. Vagy mégsem? Bő órányi játék után De Bilde, kihasználva a Telek András - ő egyébként tegnap csapatkapitánnyá lépett elő - vezette védelem pillanatnyi megingását, Hajdút megelőzve pöckölt a jobb sarokba (1-1). Csak nehogy nagyobb ünneprontás legyen belőle: az "egál" még jó, de a 2-1 már a vendégek sikerét jelentené. Hogy miért azt írtam, hogy "a 2-1 már a vendégek sikerét jelentené"? Nos, a találatot követően úgy belehúzott az Anderlecht, hogy a hátralévő időtartamot többen infarktusközeli állapotban töltötték el. A bevezetőben augusztus húszadikát említettem, ami augusztus huszonharmadika lévén, nem teljesen fedte a valóságot, de annyiban mégis, hogy a lila-fehérek az utolsó huszonöt percben tűzijátékot rendeztek Hajdú kapuja előtt. Nevezett portás három alkalommal hárított „tuti" gólhelyzetben, de a többiekre sem lehetett panasz: bár a „térdükön jártak", úgy küzdöttek, mintha az életük múlna ezen a találkozón (átvitt értelemben tényleg Köszönet a sajtó 1995-ös munkatársainak
