Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2000 / 2.
TRIBUN 9 zási, alkoholfogyasztási statisztikák alapján jött össze. Ganczer Gábor Katona Horváth János (Kurír - 1995. augusztus) Kedd óta finomabb a Fradi-csoki Nem tudni, összesen hány gratulációt kaphatott Novák Dezső, de százan minimum gratuláltak neki, miközben a pályáról az FTC Csaná- di-termébe tartott, ahol rövid sajtó- tájékoztatóra került sor az Anderlecht elleni bravúr után. A vezető edző alig kezdte el mondanivalóját, egy idősebb úr máris félbeszakította, és az újságírók felé fordult: „Uraim, felhőtlen örömről, a sikerről írjanak..." Nagy Béla, az Üllői útiak krónikása, a Fradi újság szerkesztője találta fel magát elsőként.- Gyere komám, örüljünk együtt! - mondta, miközben belekarolt és udvariasan kitessékelte a „betolakodót". Búcsúzóul talán még egy Fradi-csokit is kapott, a továbbjutást jelentő döntetlen emlékére. Novák a vidám kis kitérő után így folytatta:- Mindkét meccsen megszenvedtünk a továbbjutásért, ebből a szempontból nem lehet különválasztani a két találkozót. Fizikálisán és fejben is sikerült felvenni a versenyt a nagy hírű Anderlecht ellen. Sokakra nem számíthattam sérülés miatt. A második félidő volt a legkínosabb. Nagyon elfáradtak a játékosok. Elfogytak a csereemberek, a csapaton belül kellett toldozni-fol- dozni. A fáradt labdarúgókat nem tudtam lecserélni. Bízom benne, hogy a sérültek felépülnek, s a továbbiakban nem lesznek ilyen problémáink. Nem tudom, melyik csapat lesz a következő ellenfelünk, de bátran elfogadjuk, bármit is hoz a sors. Raymond Goethals, az Anderlecht edzője mosolyogva várta az újságírók kérdéseit. Nem tűnt sem csalódottnak, sem szomorúnak, egyszerűen belenyugodott a történtekbe: a Ferencváros hazai pályán, az Üllői úton ugyan nem tudta legyőzni csapatát, mint azt Belgiumban tette, de ettől függetlenül beve- rekedte magát a Bajnokok Ligájába.- Mint tudják, az előző edző a múlt héten "elköszönt" tőlünk. Az én személyem csak átmeneti megoldás a kispadon. Az elnök úr kérésére vállaltam el ezt a funkciót, továbbra is trénert keresünk a csapat mellé. A következő meccs után már valószínűleg felvált valaki. Az Anderlecht annak ellenére is nagy csapat, hogy kevesebb sztárlabdarúgót tud felsorakoztatni, mint korábban. Ha nem engedjük nyerni a Ferencvárost Belgiumban, akkor még lett volna esélyünk a továbbjutásra. Nem tudtuk azt a játékot produkálni, ami az Anderlechtet a nagy együttesek közé segítette. Az FTC megérdemelten jutott tovább, bebizonyította, hogy a magyar klubcsapatok egyikét sem szabad még leírni - fejezte be Goethals rendkívül sportszerűen. Jászkun Krónika - B. L. 1995. augusztus „Azt hiszem, ezt az érzést hívják boldogságnak^ Azt mondják, érdekes lehet, hogy mit csinál a közvetítő riporter egy nagy meccs napján. Ne mondják hát hiába! 0.00-4.00. Arra ébredek, hogy le sem feküdtem. Kétszer végignézem az első meccset. Ki hol játszik, mit játszik, én hol mondtam, mit mondtam? 4.00- 7.00. Alszom, és lehet, hogy álmodom is. 7.00- 17.00. Délelőtt egy kis Eurosport. Megnézem Egerszegi győzelmét. Valamivel nekem is hangolnom kell estére. A buszon egy tagbaszakadt, tetovált, tényleg nehéz fiú közelít. Életben hagy, majd elpanaszolja, hogy nem tud kimenni a meccsre. Drága az 1900-as jegy? Egy fenét, a Fradi minden pénzt megér, de ki vigyáz akkor a három gyerekre! Tán előbb kellett volna gondolkodni. Faragó Ricsi ebédelni csal, és kárörvendő mosollyal nézi, hogy a hideg kóla után a forró csokis palacsintát már nem merem megenni. 0 eszik. Igaz, neki nem kell majd több órát egy helyben ülnie. Egy férfi háromóránként telefonál, és azt kéri, hogy a gólnál úgy ordítsak, mint Szepesi. Megígérem, de mi van, ha a belgák rúgnak gólt? 17.00- 18.00. Felpörögnek az események. Az összes szembejövő ember, legyen az játékvezető vagy újságíró, 1-1-et tippel. Beleegyezem, de akkor minek játszani? Izgul a Fradi is. Simon már napok óta nem alszik, de megszerezte a Rocky zenéjét a bemelegítéshez. Ettől kicsit én is megnyugszom... Novák a belga ékekről beszél (lehet, hogy civilben ács), Keller szerint meg már kezdődhetne. Nem értem, ő mit idegeskedik, hiszen ő nem is játszik. Az eredményjelzőn most még csak reklámok. Kerepestarcsán már zöld-fehér kalács is kapható. Szívesen megkóstolnám, de leginkább az izgat, milyen színű lehet a mazsola. 18.00- 18.45. Az őrület neve: első félidő. Kopunovics és Kuznyecov mintha rokonok lennének. Az egyikben benne marad két magyar gól, a másikban elakad két belga. így az Az Anderlecht meccs utáni örömmámor pályán - lelátón eredmény két nagy nulla (0-0). Eddig rendben is volnánk. 18.45-19.00. Szünet, de nem nekem. Hírnök jő, és pihegve szól. Kéri, hogy mondjam be, hogy az egyik párt elnöke köszönti a nézőket, a Fradinak meg sikeres akadályvételt kíván. A lelátón most nyugalom van. Én kampánycsendként értelmezem. 19.00-19.40. Az őrület neve most második félidő. Kopunovics gólt rúg - vetkőzik, sárgát kap - öltözik. Na, erre jön a hidegzuhany. De Bilde egyenlít. 19.40-19.48. Az őrületnek már neve sincs. A nézők másodpercenként tőlem kérdezik, hogy menynyi van még hátra. Bezzeg az UEFA nem engem kérdezett, amikor megtiltotta, hogy az eredményjelző az időt is mutassa. „Szurkolj!" - üvölti egy szurkoló. Mit gondol, eddig mit csináltam?! A belgák meg csak jönnek, jönnek - és az idegeimre mennek. Mottram rátesz még három percet. Pedig tudtommal ő skót. Aztán vége. 19.48 - ki tudja, meddig? Mivel az öröm leírhatatlan, így meg sem próbálom leírni. A nézők gratulálnak, hogy remek volt a közvetítés. Mire kihúznám magam, eszembe jut, hogy nem is látták. Mindenki gratulál mindenkinek, mindenki csókol mindenkit. Valójában magunknak örülünk. Büszkék vaKöszönet a sajtó 1995-ös munkatársainak
