Tribün - A Fradi Futballmúzeum lapja (1996-2003)
2000 / 2.
8 TRIBUN Ok írták akkor - mi még most is olvashatjuk... Finom, mint a brüsszeli csipke Az utóbbi idók lugna- gyobb magyar futball- aikara a BEK-sala|tazón A brüsszeli újságos szerda reggel azt mondta nekem: „Figyelje meg, nyer a Ferencváros!" Utána Zsirai László, Lisztes Stuttgartban élő menedzsere jelentette ki hallatlan optimizmussal: „Tessék, ma elkapjuk őket!" Majd a meccs előtt - mint rendesen - bazaszóltam a szerkesztőségbe, hogy rendben van-e a telefonvonal, és kollégáim egyike azt kezdte fejtegetni: „A nyolcvanötödik percig 0-0-ra áll a mérkőzés, ekkor azonban Simon Kunticshoz pasz- szol... és győz az FTC." BEK-talál- kozót - ráadásul idegenbeli fellépést - megelőzően már nagyon régen tapasztaltam hasonló megnyilvánulásokat, ezért többször is körbetekintettem a klub elnökéről elnevezett Van den Stock stadionban: biztos, hogy ez az Anderlecht sporttelepe? Egyúttal elhatároztam: amint visszaérkezem Budapestre, elmegyek egy fülorvoshoz, mert nincs kizárva, hogy rosszul hallok... De - egyáltalán nem bántam - továbbra sem akartak szűnni a szokatlan események, mert a mérkőzés kezdeti szakaszában többször is a kétszáz tagú ferencvárosi kórus éneke töltötte be az arénát, miközben a zöld-fehér játékosok nemcsak körültekintően védekeztek, hanem feltűnő precizitással, a labdát hosszasan maguknál tartva adogattak a pálya közepén. Sőt, ha Lisztes tökéletes indítása után Kopunovics nem pepecsel addig, amíg a sokáig kiszolgáltatottnak tetsző Crasson utoléri, akkor az FTC nagyon könnyen vezetést szerezhetett volna. Jellemző volt a játékra, hogy harminc percen át az Anderlecht egyetlen helyzetet sem tudott kialakítani, igaz, utána pillanatok alatt négyet is... A legnagyobb veszedelemmel akkor kellett szembenézni, amikor a ghá- nai Preko meghökkentően magányosan kezelhetett le egy átívelést az ötösön, ám lövését - ha Hajdú nem is - a „vészkapus" Simon a gólvonalon hárította. Meg kell vallani, az első félidő hajrájában úgy tűnt fel, mintha a zöldek kapuja felé billent volna a pálya, pedig a valóságban az Anderlecht futballozott „hegymenetben", mivel a brüsszeli stadion játéktere (nem vicc!) a másik oldalra lejt egy kicsit. Ezzel együtt nyugodtan állapíthatta meg minden magyar, aki ott volt a helyszínen: igen komoly, Eu- rópa-hírű vetélytárs otthonában számunkra bizony ritkán adódik ennyire nyugodt és mindenféle szempontból kiegyensúlyozott negyvenöt perc... Annál izgatottabbak voltak a belgák, akik a második szakasz elején már dúltak-fúltak a lelátón csapatuk eredménytelensége miatt. Az Anderlecht hívei kiváltképp akkor jöttek dühbe (mind Búd Spencer és Terrence Hill), amikor egy Preko, Boffin kombináció végén De Bilde választhatott volna, a háló melyik részét csipkézi ki igazi brüsszeli módra, de öt méterről (merci bien!) melléfejelt. Aztán az 58. percben teljes opátiába esett a lila-fehér tábor, mialatt a zöldek szurkolói szárnyaltak, akár a sasok. Lisztes másodszor adott gólpasszt a mérkőzésen, és taglalni sem kell, micsoda különbség, hogy a kiugró Kuntics - nem úgy, mint a szünet előtt Kopunovics - a kiugratáshoz méltó eleganciával gólra váltotta a nagyvonalú szöktetést. Az ember nem tudta levenni a szemét az eredményjelző tábláról: Anderlecht—Ferencváros 0-1! A brüsszeli klub fölött a csodálatos időben is az ég, míg a stadionban a „Játszik a Fradi!" zengett. De még ki kellett húzni fél órát a - minden túlzás nélkül - szenzációs győzelemhez, habár itt kibekkelés- ről szó sem volt, mert a labda többet járt az Anderlecht térfelén, mint a Ferencvárosén. Albert és Nyilas zavarba ejtő - nyugalommal gurigá- zott, és a középpályások produkcióját méltatva, nem lehet megfeledkezni az abszolút „lisztes" helytállásról sem. De hát nemcsak ők hárman nyújtottak elsőrangú teljesítményt, hanem - Telekkel az élen - a többiek is; ez vezetett az utóbbi évek kétségkívül legnagyobb magyar kupa- (és egyáltalán: futball-) diadalához. Az eléggé nem dicsérhető Ferencváros kétszeresen is óriási lehetőség küszöbén áll: egyrészt továbbjuthat a kontinens egyik legnevesebb - a mostani BEK-ranglis- tán a kilencedik helyen jegyzett - együttese ellen, másrészt beléphet a Bajnokcsapatok Európa Kupája tizenhat tagú elit klubjába. Leírni is meseszép (de nem mese, hanem valóság): a nagyterem ajtaja már nyitva van...! Brüsszel, augusztus 9. Hegyi Iván (Népszabadság) Ligába hajtott fejjel!!! Kupaláz. Albert Flóri, az öregebbik, azt mondja: haver, ne dramatizáljuk a helyzetet. Tegye mindenki a dolgát, ha megteszik, nem lehet baj. Ha ez ilyen egyszerű lenne. A tét nem csupán a Bajnokok Ligájába jutás, nem holmi 300 millió forint, nemcsak a Fradi (a magyar futball, ha úgy általában beszélhetünk még ilyenről) jövője, erkölcsi diadala. A tét a magyarok öröme. Mert a magyarnak már csak az Egerszegik és a Fradik szerezhetnek felhőtlen boldogságot. A láz, ha lehet ezt mondani, 42 fokos. Szerda délután fél hat van, a pályán mór melegítenek a csapatok, a királyi Anderlecht, a nagy múltú milliomos belga bajnok és a mi Ferencvárosunk. Csurka kolléga Bécsben megálmodta, hogy 0-0 lesz és a brüsszeli 1—0-as győzelmünkkel, mi jutunk tovább. Adná az Isten, hogy igaza legyen. Ám ennél sokkal bonyolultabb a kép, mert a belgák is nagyon jók. A pálya bejáratánál tömeg, jegyvizsgálás, jegyhamisítás, zugárusok és örömittas belépők. Az egyik rendező XL-es kollégát kér. Nem érted? - mondja a rádióba, egy nagydarabot a bejárathoz, de ha többen vagytok, többet. Azért balhé szerencsére nincsen. Egy szektor üres, a belgák mindössze 50-100-an jöttek el. De ez kit érdekel. A skót Mottram a sípjába fúj. Amit csak látunk és sejtünk. Ugyanis még a süketek is hallják, hallhatnák, hogy 20 ezer ember egyszerre ordítja a hajrá, Fradit. Akkora a hangzavar, oly elsöprő a hangorkán, hogy az egész IX. kerületben tv-közvetítés nélkül is követhetők a meccs történései. A vendégakciók elsősorban a jelenlévők idegeit nyúzzák, minthogy a brüsszeliek vehemenciáján, illetve a mi kontráinkon látszik: gól nélkül nem sokáig ijeszthetik egymást. Egy gyors roham végén Kuntics labdájából De Wilde bravúrja miatt Kopunovics gólképtelen, bár a következő szögletből kis híján találatot fejel helyette Walem. Aztán Kopunovics és Nyilas is átcsordogál labdástól a belga gáton, ám az Anderlecht kapusa (keresztneve Philip) olyan, mint egy tökéletesen záró zsilip. Kvázi maradt a 0-0 a félidőben - tőlünk azonnal, végleg lefújhatnák a találkozót. Vagy mégsem? De ezt már az 50. perc katarzisa után kérdi a telhetetlen halandó. Minthogy ekkor lő gólt, vagyis inkább valahogy így: góóóóóólt a Ferencváros. Kuntincs beadását Kopunovics belsőzi a léc alá, s készteti ezzel féktelen örömittas tombolásra külső, üde zöld környezetét. A szerb légió és a Fradi érdemeiből nem von le semmit, de tény: a találat előtt s alatt is Doll a füvön fekvés örömeinek hódol, s ezzel megfosztja csapatát szerény személyétől. A bíró nem állítja meg fetrengésében a játékost, miként akkor sem csinált semmit, amikor Teleket ráncigálják saját 16-osán belül, sőt azt is hagyja, hogy De Bilde Hajdú arca felé talpalva tuszkolja kapunkba a labdát (1-1). Szabályos gól, szívünk ettől kezdve viszont szabálytalan ütemben ver, pláne, hogy kapunk előtt mind több brüsszeli focista kever-. Preko és Zetterberg egymás után bikáz akkorát a labdába, hogy a lövésbe magát minduntalan bedobó Hajdú helyében bárki szilánkokra törne. Ezt követően oly le- írhatatlanul izgalmas, vérnyomás- pumpóló percek sorjáznak, hogy a tudósító papírján leginkább kóros EKG-felvételhez hasonlító vonalak jelennek meg. Időnként szinte percekig nem kerül ki a labda a zöldek büntetőterületéről. A lilák már nem is egy csapattal, a magyarok idegével játszanak. Azok meg itt Közép- Európában, s idelent a Kárpát-medencében kötélből vannak. Isten (aki, naná, hogy Fradi-sálat kötött az este) a megmondhatója, hogy hogyan, de marad az 1-1. A diadallal legeslegelőször kerül magyar gárda a legeslegjobbak közé, a Bajnokok Ligájába, ahol Anderlecht szintű, tehát igenis legyűrhető (!!!) ellenfelek várnak a Ferencvárosra. Ezáltal nemhogy anyagi, erkölcsi, holmi szakmai dicsőséget teremtenek maguknak futballistáink, hanem - s ez sokkal fontosabb - egy boldog órát mindenkinek. Fennkölt vagy sem: általuk bekerülünk Európa 16-os elitjébe, ami minimum 30 éve csak a rákhalálozási és dohányFRADISTM FIGYELEM! Pelyvás pék értesíti ferencvárosi vásárlóit, hogy a Lehel piac átépítése idején a Kassák Lajos utcai ideiglenes piacon található a közkedvelt PELYVÁS ÜZLET Kenyér- és pékáru, tojás, zöld-fehér fradi-kalács. Minden fradistát köszönt a 100. Fradi futballévben PELYVÁS DÁNIEL a „Fradi-pék" FRADI-KALÁCS ÉS FRADI-KIFLI RENDELÉSE A 359-4279-ES TELEFONSZÁMON...
