Torontói Tükör, 1986 (2-3. évfolyam, 23-30. szám)
1986-07-01 / 27. szám
TORONTÓI TÜKÖR -1986 JÚLIUS 3 oldal oiaj a tűzre? Utolsó kísérlet! Gondolomj olvasóink nagy százaléka értesült arról, hogy a Globe and Mail című legtekintélyesebb kanadai lapban, egy cikk jelent meg Zoltán Kaslik tollából, amely a torontói Magyar Kultúrközpontban létesített Csendőrmúzeummal foglalkozik. A cikk megjelenése óta nem csitul el a vihar, s a probléma a mai napig is megoldásra vár. Tekintettel arra, hogy a fent említett cikk kapcsán többek között engem is megkérdeztek s igy elmondhattam véleményemet, így szándékosan lapunkban nem foglalkoztam ezzel a problémával. De nem így van ezzel mindenki. Először egy magnókazetta száguldozta be az érdekelteket, majd Nagy György “válaszát” közölte a Globe and Mail, most pedig megszólalt Duska László, Magos István és Kiss Calgaryból, valamint az emigráció ügyeletes, fogadatlan prókátora Stirlig György is, Washingtonból. Időközben még annyi történt, hogy egy kanadai ügyvéd vezetésével a magyar közösség különböző rétegeit képviselőkkel, kerekasztal megbeszélés is volt. Előre bocsájtjuk, hogy ez a megbeszélés volt az egyetlen járhatónak tekinthető út, ahol pro és kontra, a kanadai demokrácia szabályai szerint hangozhattak el vélemények. Ennek a megbeszélésnek folytatása még várható. Közben a személyemet ért gyanusitgatások nem nélkülözték a szélsőségeket. Kezdve azzal, hogy “nem Kaslik Zoltán másodgenerációs fiatalemeber irta a cikket, hanem valaki más”, egészen addig, hogy a nyilas testvérek, “saját zsírjában sütik meg azt a pólisit”, - mármint engem. Nos itt tartunk most júliusban. De nézzük talán a dolgokat az elejétől... CSENDŐRSÉG... Ha a Magyar Királyi Csendőrség a világ legmakulátlanabb “rendfenntartó” alakulata lett volna is, egzisztálása utolsó időszaka miatt tisztára mosni nem lehet. De makulátlanság? Már a megalakulása is felháborító volt. Tisza Kálmán a Habsburg házzal közösen azzal a szándékkal hozta létre, hogy a Petőfi féle szabadságharc maradványait felszámolja, illetve a még bujdosókat kézrekeritse. Történelmi tények, dokumentumok bizonyítják, azt a kíméletlen brutalitást amellyel a csendőrség a magyar parasztság szabadság-mozgalmait vérbefolytotta. A Globe and A/a(7-ban említett túlkapások, s végül a zsidóság deportálása olyan történelem, amit becsületes hozzáállással csak elitélni lehet. Még akkor is ha — mint mindenhol — a csendőrök között is voltak rendes emberek, sőt ellenálló mártírok is, — hogy csak Kudárt, Nyergest és Korondy Bélát említsem (akit Rákosi akasztatott fel a Rajk perben),- de maga az intézmény eljátszotta történelmi hitelét. S ezek tények. Azok pedig akik a kanadai RCMP-hez hasonlítják,csak azt a kis különbséget felejtik ki mosdatásukból, hogy az összehasonlítás az RCMP-re nézve sértő. Már csak azért is, mert a Magyar Csendórség fennállása alatt mindig egy parancsuralmi rendszer erószakszervezete volt, mig az RCMP egy demokratikus ország biztonsági rendőrsége. (Nem nagy különbség?!) DE... mindezt nem is kellett volna leírnunk, mert nem ez a lényeg. A torontói Csendórmúzeum, hosszú éveken át egzisztált, az alapitó Szathmáry Károly lakásán, mint magánmúzeum és senkinek eszébe se jutott, hogy akár megjegyzést is tegyen rá. Amiről senki nem akar tudomást venni, - pedig pontosan értik, - hogy mi elsősorban a Csendőrmúzeum Kultúrközpont beli elhelyezése ellen tiltakozunk. Több szinten. Először mint Magyar Ház-i tagok, mert az alapszabály tiltja, (kultúrális fórum, amit politikai célokra nem lehet felhasználni) , másodszor; mint tisztességes magyarok, harmadszor; felháborító, hogy kanadai barátainknak, - hamisan, - mint a dicső magyar múltat mutogatjuk, félrevezetve őket. Végezetül pedig szüléink, hozzátartozóink emlékének meggyalázása miatt. ha nem lenne körülötte ideológiai csindadratta. TV nyilatkozatok, újságcikkek kezdték magasztalni úgy az intézményt, mint akiket a csendórség maximálisan kiszolgált. (Ormai szerint ez a dicső magyar múlt, amit a gyerekeinkre szándékoznak hagyni, mint történelmi örökséget.) Elsősorban ez ellen a jelenség ellen, ez ellen a fasiszta újraéledés ellen emeljük fel szavunkat. Ez a kanadai demokráciával való visszaélés, mely a jóizlést és tisztességet a legmesszebbmenőkig nélkülözi. Ez az ország otthont adott nekünk, minimum, hogy a nemes demokrácián alapuló törvényeit betartsuk. Ez az ország azt a Roul Wallenberget avatta tiszteletbeli állampolgárává, aki a magyar csendőrök vagonirozása elől mentette a zsidókat. S ezzel egyidőben mi magyarok a Kultúrközpontban ennek a terrorcsapatnak állítunk örök emléket. Duska-Magos-Kiss uraknak Calgaryba, akik azt írják a Magyar Élet című lapban, hogy a csendőrök, milyen jó bácsik voltak, még a Wallenberg féle svéd mentességi iratokat is elfogadták: ennek elfogadására nemzetközi egyezmény kötelezte a csendórséget és nem jószántukból tették, valamint az, hogy a Gestapo dolgavégezetlenül távozott Budapestről, mert a csendőrök akadályozták a deportálást, szemen szedett hazugság, és olyan cinizmus, amire nincsennek szavak. Dokumentumok bizonyítják, hogy még a németek is tiltakoztak a vagonirozó csendőrök brutalitása miatt. csendőr nem német katonával fogott kezet, - az ügy egészét nézve teljesen lényegtelen. De ha a fenti urak közül bárkinek szüksége van kakastollas vagonirozókról készült dokumentum felvételekre, a kanadai könyvtárakban százszámra fellelheti. Duska úr neve, - ezt fontosnak tartom megemlíteni - kissé meglepett az aláírók között. Eddigi közéleti szereplése nem erre engedett következtetni. Stirling... Amiről még beszélni kell... az az, hogy a dolognak van egy olyan kellemetlen oldala, hogy sok jóhiszemű magyar vezető esett áldozatul annak, hogy hallgatott, és hallgatásával beleegyezését Elfogadhatatlanok azok az érvek, hogy ez "csak" egy múzeum. Ezen az alapon, - tekintettel arra, hogy 56-ban nemcsak szabadságharcosok jöttek ide, -most összeállhatnának a volt ÁVO-sok is és egy múzeum megnyitását kérhetnék a Ház vezetőitől. Mit szólnának a szólamokat pufogtatók? Az is csak egy rendfenntartó alakulat volt, parancsra cselekedett, (?), akik a rend fenntartása közben ártatlan emberek ezreit verték félholtra, vagy agyon, aláztak meg emberségükben, ugyan azért a semmiért, amiért csendőreink verték a parasztot, a zsidót, a melóst. Kérnének-e kanadai állami grant-ot a múzeum felállítására és mernék-e összehasonlítani az RCMP-vel? DE... tovább megyek. Még a múzeum Magyar Ház-i elhelyezése sem lenne akkora botrány, adta a múzeum megnyitásához. Vállalni kell érte a felelősséget kanadai barátaink előtt is. Lett volna nekünk magyaroknak mit kiállítani. Elég gazdag a magyar történelem, művészet, népművészet, tudomány, sport, vagy akár az emigráció ahhoz, hogy emléket állítsunk neki. Most a pusztába kiálltam, hogy megint meghurcoltak bennünket, gyerekes dolog. Úgy kell élni és dolgozni a közért, hogy ne szolgáltassunk alapot, se tetteinkkel, se hallgatásunkkal arra, hogy “meghurcolhassanak” bennünket. Fénykép... A Globe and Mail-ben megjelent fénykép körüli magyarázkodás iskolapéldája a figyelem elterelő hadműveletnek. Mellébeszélés! Úgy Nagy Györgynek, mint a Duska-Magos-Kiss hármasnak a megmagyarázó Írásai, hogy a képen látható igy igaz külön fejezet. Nemcsak itt a lapban de a magyar emigrációban is. Alapjába véve megtisztelő számomra, hogy görbére faragott ceruzájára kerültem, - mert tolla az nincs, - hisz eddig már mindenkibe belemart, miért éppen én maradtam volna ki? Faludy, Kopácsi, Korponai, Gereben, Haraszti, - nem is olyan rossz névsor. Nála jött a régi lemez: kétes egrisztencia, hazadolgozik, szétakarja túrni a “nemzeti emigráció” egységét. Ezen időnként jókat hahotázom. Már ezen az egységen. Hát Gyurikám Te meg a Dunai, mindketten a magyar “nemzeti-emigrációnak" tekintitek magatokat. MEGETTETEK egymást! Hogy is van ez? Kellek én ehhez? A fenét! Pitiáner pozíció harcaitok közben már észre sem veszitek, hogy ki kit túr szét. Ti magatok marjátok magatokat fecnikre. Nem kell ezt másokra kenni. Megy ez magától, megvannak a nemes hagyományai. Valami említésre méltó azonban van a cikkedben. Először is a stencilezett írógéppel irt Baltimóri Értesítőben azt írni a Tükörre, hogy "lapocska” (a Kék Újságból kölcsönözted?), - jópofa dolog. A másik, mi az a nagy öntudat benned, ami kebledet dagasztja, hogy a mi torontói problémáinkat Washingtonból akarod rendbehozni? Csak nincs bejárásod a Fehér Házba? Úgy tudom oda a Kálmán Laci és a Gereben járnak helyetted. Ja, s milyen jólinformált vagy! Talán csak nem írja meg helyetted is valaki a torontói tudósítást? Remélem azért még akármihez nem adod a nevedet amit alaptalan marakodásaiddal olyan szépen felépítettél!? Kell e szítani azt, ami van? A Stirling cikkében még azt olvashatjuk, hogy a Magyar Ház jelenlegi vezetői: nem hagyják provokálni magukat azoktól akik a zsidókérdés fölvetésével ellentéteket akarnak szítani a magyar és zsidó szervezetek között, Kaslik féle cikkel öntve olajat a tűzre. Továbbá, hogy a nemzeti emigráció szolidáris a Magyar Ház jelenlegi vezetőségével. Hogy is van ez? A Stirlingnek sikerült valami olyat is leírni amivel egyetértünk; tűz van! Mert ha nem lenne hiába öntözné rá bárki az olajat, az bizony lángra nem lobbanna. A tűz jelen esetben az antiszemitizmus. Jómagam, mindig azon az állásponton voltam, hogy az antiszemitizmus nem intézményesített a Magyar Házban, majdnem, hogy elszigetelt jelenség. Vannak antiszemiták a tagok és a vezetők között, de nem általánosítható mindez. Ezt a véleményemet a mai napig fenntartom, illetve fenntartanám, ha időközben nem találkoztam volna olyan problémákkal, hogy a Magyar Ház könyvtárának a vezetője, a Krónika című lap szerkesztője —Berzy József — nem tagadta volna meg Radnóti Miklós közlését, azzal az indokkal; hogy a Magyar Ház világnézeti alapon áll, egy MUSZ-szos portréját nem közli. Erre már nem lehet azt mondani, hogy elszigetelt jelenség, ez már “intézményesített” antiszemitizmus, különösen akkor, ha egy volt nyilastól származik. Ez ellen fel kellett volna lépni a Ház Fofyt’ciiáf ai 5". oldq/ot»,..
