Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-21 / 8. szám
XIX. évfolyam 8. szám Szekszárd. 1909 február 21. Előfizetési ár: E?ész évre .12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . 24 fillér. KUtlreteseket éi blrdatfseket a kiadóit Tataion kívül elfogad a iolnar-féle könyvnyomda éí papirkerenkede* r.-t. Ssekszárdon. Egyet szamok ugyanot kaphatók* POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Mesr.jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatal! telefon-szám II. Felelős szerkesztő é* laptulajdonos: Főrounkatars: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez infézendők. hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Okkupáljuk Szerbiát? A háborús hírek után, amelyek Szerbiáról nap-nap után jöttek, s amelyeket már fásult hitetlenséggel fogadtak az emberek, most a világszenzáció hatásával köszönt be egy távirat, amely még egyelőre adós a teljes bizonyosság és a kétségbe nem vonható jól értesültség tanujeleivel. Az európai külügyi hivatalokban — igy jelentik — terveket készítenek arra, hogy Szerbia okkupáltassék és az okkupációval Ausztria-M gyarországot akarják megbízni. Minél nagyobb valamely szenzáció, annál több ovatosség illeti meg annak hírét. A magyar képviselőház ellenzéke egyébként most minden háborús hirt azzal hoz kapcsolatba, hogy a kormány az ilyenekkel való iémitgetés által akarja siettetni az ujoncjavaslatok tárgyalását. Mumusnak mindeneseire nagyon erős lenne ez és nem is valószínű, hogy az ujoncjavaslatok kedvéért éreztetni k a nemzettel és a börzével azt az ijedtséget, amelyet ez kétségtelenül okozni fog. Eddig egyetlen körülmény van, a mely a hir valószínűsége mellett szól, s ez elég nyomós. Az, hogy Szerbia teljesen megérett az okkupációra. I engyeiország otn még nemzet ennyire nem adta bizonyítékát annak, hogy nem tud a maga sorsa felett rendelkezni. Ki, vagy mi jelenti ma Szerbiát : á tehetetlen király, a hétről-hétre változó kabinet, a szószátyár és meghunyászkodó külügyminiszter, a belgrádi utcanép, vagy a vásott trónörökös, aki éretlensége egész súlyával keveredik a legnehezebb kérdésekbe és bogozza a helyzetet ? Hónapok óta ezek, vagy külön-külön, vagy együttesen, a legképtelenebb haditerveket forralják, olyanokat, amelyek Szerbi • erejét, pénzét, készültségét messze felül haladják, s amelyek, akár az ökör mellett felfuvalkodó béka megpukkadása, csak az ország bizonyos romlásával végződhetnek. Ezen a züllött országon nem segítenek a szapora kormányváltozások, nem használna a trón- változas, sőt hiába lenne egy dinasztia csere. Azt a népet idegen gyámság alá kell helyezni. És — ha a fönti jelentés csak vak- hir lenne, — ha ez a gyámság nem most következik be, sokáig nem maradhat vele adós a világtörténelem. De akármilyen diplomáciai és történeti szükséget jelent Szerbia okkupálása, — azt mar nem lehet olyan elégtétellel fogagni, hogy ezt a hivatást, az okkupációt Ausztria- Magyarország végezze. Az első okkupáló kísérlet, amelynek emlékeit Bosznia és Hercegovina annektálása felfrissítette, egyszer s mindenkorra elvehette kedvünket tőle. Szerbiát még kevésbé lehetne egy katona- bandával bevenni, mint annak idején a bős- nyák és hercegóc tartományokat. S ha ehhez a vállalkozáshoz, a nagyhatalmak megtisztelő megbízatásának teljesítéséhez vér kell: az megint több magyar vér lesz, mint osztrák. Ily esetekben Ausztria szívesen eltekint a kvóta arányától és Magyarországnak engedi át a nagyobb részesedést. Töméntelen vér és pénz, hogy azután újabb évtizedek múlva megint nehéz milliókkal kelljen kárpótolni valakit azért, amit mi végeztünk. Ha Ausztria-Magyarországnak erre kedve van, akkor többé nem kísérletiny ul, aminek nevezni szokták, hanem Európa balekje. A riasztó hir első hatása alatt, — a mikor azt a legrövidebb idő alatt követheti a cáfolat, — talán nem kell ahhoz ilyen messzemenő következtetést fűzni. De ha annak valószínűsége erősbödnék, a magyar közvéleménynek egyöntetű erővel és a nemzet megnyilatkozásának energiájával kell tiltakozni mindenféle bemasirozás, vagy hasonló vállalkozás ellen. Még ki se pihentük Boszniát, az ország egyátalán nincs oly állapotban, hogy a rázkódtatás veszedelme nélkül ily munkát a nyakába vehetné. A kivándorlási törvény szentesítése előtt. A kivándorlásról szóló uj törvény a király előtt van szentesítés végett. Széles körben várják az uj törvény életbeléptetését, melynek a kivándorlásra való csábítás szigorításától, a tervezett társadalmi irányítás jótékony és állandó akciójától csak a legjobb eredményt várhatjuk. Felettébb szükség van az uj törvényre, Az ügynökök, mintha vesztüket éreznék, nyüzsögnek. A fővárosi lapok állandóan regisztrálják gyászos munkájukat. A köz- igazgatási bizottságokhoz az útlevelek kiváltásának nagy szaporodásáról tétetnek jelen, tések. Pedig, hogy Amerika sem főiig tejföl - azt a még mindig nagy számban hazajövő magyarok beszélik. Somsich Imre, aki az amerikai kereseti viszonyokat Amerikában tanulmányozta, érdekes adatokat tár föl erről: azt a magyar munkást, aki kivándorol, unskilled labourer-nek nevezi az ameTARCA. A Missisippin. (St. Louistól Cairóig.) Amerikai útirajz. — Irta: Vértesi Károly (Folytatás és vége.) Láttam több helyen, a buja erdőség fait kiégetik. Előbb alul a héját, ameddig kiverődik koronája, hogy elszáradjon s a tarlott faágak könnyebben ropogjanak az alatta támasztott tűzben. A kisebb fának alig van értéke, mert nem fizeti ki magát a telaprózása, nehéz, költséges az elszállítása. Nehány helyen őserdőt is látunk, meggondolatlanul, sőt esztelenül irtják; megváltoztatják az égaljat. Az erdőirtott termőföld területét bevetik. Ahol a fejsze eltüntette a fákat, letarolt erdőrészen, a ledöntés által megszabadult telkeken, tisztásokon, többnyire kukorica darabokat láttam, magrsra nő meg a szár. Itt-ott erett csalamádé. Nagy erdők alján kisebb-nagyobb községek, városkák 2—3000 lakossal váltakoznak. A partokon kirándulási helyek, máshol bozóttal benőtt mély utak, deszka fahidak, cölöp-hidak tűnnek elő a vadonból, csalitokból. Lomberdők mélységes csenddel, embertanyák, fapalotak mindenfele gyári és gazdasági telepek, sőt Ches- terben egy fegyház. Ezekről a helyekről, ahol a bozótfüggöny szétnyílik, már kerül hang. Nem akarok számokat és neveket emlegetni, azokkal az olvasót terhelni, nincs a városok és falvak között megemlíteni való érdemes ezen a rövid utón, amely eltartott mégis húsz óráig, némely helyen lélekölő unalommal. A folyó folyása lomha, mert kicsi a lejtő- södése, kanyargós, mint a Tiszáé, mérget gőzölő mocsarak képződnék, mellékágak keletkeznek. Viz, mocsár, iszap, lucus a non lucendo valameddig ellát a szem. A Missouri befolyásánál, St. Louisnál csak 127 méterrél magasabb a tenger szintjénél. Azért oly nagy a Missisippi síksági folyónak a vízköre. Néztem az alacsony partokat, az áthatol- hatlan erdővel beszegett széleket. A földdarabok, fástól, bokrostól a növényzet bujaságával esnek a vízbe, a hullámfodrok által nyaldosva, a zátonyon hömpölygő folyó iszapban is zöldéinek még egy ideig, addig, mig az ár el nem kapja, tova nem sodorja a zöld galyakat. A fatörzseket, tuskokat a víz lerakja a sekélyebb helyeken. Sok hajónak okozták már ezek az elsülyedését. A mocskos vizű folyónak a változatos sőt szeszélyes folyása, forgatag csapása, változó sebje, változtatott medre, sok hajlata, a porhanyó, lepergő földnek, homoknak robajjal omlása, eluszasa, koldussá és gazdagga tesz, amint egyiktől romboló pusztítással, hullással elhordja a földjét, a másikét megtorlodott iszappal megnöveszti A folyó vájja a medrét. Egy helyhez jövünk, ahol egesz fákat, összehajló ágakkal, korhadt fatörzseket visz a viz, gyökerestől, levelestől, diadallal ragadja, azután zátonyos helyen, torlaszokon, alakuló szigeteken felakadnak. Az egvik fa, mintha nagy virágcserépben állana, haránt dőlő a másik, mintha a vízbe szédült volna, egy összevonódott fát iátok, uszo rönköt akármenyit. A partszél némely helyen, mintha lépcsőzetes erdő volna. Vízre dőlt fák. Egy fának a gyökere félig még az alámosott földbe kapaszkodik, mig a másik része talajt vesztve, levegőben log a viz fölött. Elkapott, uszo hasábfák, targalyak, asóba, kapanyélnek való botfák. A felkavart sárgás viz mindenütt zavaros, sárga uszadék iszapos. Edénybe merítve az iszaplé, hetekig nem üliepszik le teljesen. Nem ebben a vízben mosták ágyam patyolat lepedőjét. A Missi-ippi vizét mosdásra sem lehet használni. A változó vizállásu folyó szabályozása, holt agakban folyó irányának megváltoztatására, g.arlo kísérlet a levert cölöpökkel való part- erősités. Makacskodva, nem akarnak ebben sem tanulni az európaiaktól, a gátakra mi Hókat költenek hiában, a folyó elhordja. A vizszabá- lyozás az egyes államokra és külön érdekeltségekre van bizva. Homokpadok, zöldelő, aféle senki-szigetek keletkeznek a viz szélén, középén. A halak járnak oda legelészni. A szigetek aljában finom fövény. A fák csoportba bújnak rajtuk, mintha
