Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-26 / 52. szám
XIX. évfolyam 52. szám. Szekszárd. 1909. december 26. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kiről elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. áiekaiárdon. Egyes szántok ugyanott kaphatók POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Mear.jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illeti kis* lemények, valamint as eiőtiz«- tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Karácsonyi elmélkedés. A családi szeretet, az emberbaráti nemes érzelmek egyetemes nagy ünnepe is elérkezett, de békét és megnyugvást nem hozott a szivekbe. A magyar nemzet nagy családja szorongva vonul meg az ősi hajlékban. A karácsonyfa misztikus fénye az idén is i-igyul ugyan és megaranyozza a játszi gyermeksereg örömtől repeső orczáit, de a felnőttek szivére sötéten borul az ország gondja, mely ily nyomasztómég nem volt soha és legjobb legnemesebb érzéseinket fojtogatja. Hozsánna kél az ajkakon ma is, de lelkünk riadtan tekint a jövőbe, melynek méhe semmi jóval nem biztat és miközben áhítattal vesszük körül a betlehemi jászolt s a kisded Jézust: a világ Megváltóját — szivünkbe nyilai a lázongó gondolat: hát a Megváltó mindenkinek megszületett, csak nekünk magyaroknak nem ? ! Állami életünk és nemzeti létünk ten- tartásának nehéz és kényes problémái ólom- sulylyal szakadnak nyakunkba és mi aggódva látjuk, hogy nemzetünk mily gyönge! Elől-hátul esküdt ellenségek agyarkodnak reánk és mi az ellenség szeineláttára-testvérháborut kezdünk életre-halálra! Szegények, elmaradottak és erőtlenek vagyunk és mi ahelyett, hogy okos szervezkedéssel, szorgalmas munkával erőt gyűjtenénk — harcot hirdetünk és harcra tüzeljük önmagunkat. Ezer éves alkotmányunk épülete lépten-nyomon inog, recseg, ropog és mi magunk feszegetjük annak fundamentumát. Valóban szomorú kép! Egy ország, mely láthatatlan betegségben sorvad. Egy nemzet, mely kizökkent a rendes kerékvágásból. Egy állam a dezorganizáció küszöbén! Pedig hazánk még nem is oly rég rendezett viszonyok között élt és tekintélyben haladt előre a külföldi nagy nemzetek rokonszenve és biztatásai között. Mi lehet oka a kétségbeejtő zűrzavarnak, a szemmel látható hanyatlásnak, a tanácstalanságnak és tehetetlenségnek, mely a magyar törvényhozásból árad szét az országba és az izgalmakat a végletekbe vive, az érzéseket és a gondolkodást megmételyezi és a törvényhozás irányitó és gyógyító működését lehetetlenné teszi ? Ez okot keresve: rá kell mutatunk az ellentétre és disharmon'ára, mely hazánkban közel egy évtized óta a törvényhozási tényezők között és pedig hol a korona és országgyűlési többség, hol a kormány és a parlament között megnyilvánul, A magyar politikának eddigelé sark- tétete volt a korona és nemzet közötti összhang és egyetértés. Ennek volt köszönhető az 1867-iki kiegyezés és mindaz a haladás, mely azóta nemzetünknek osztályrészül jutott. Az a politika tehát, mely a nemzetet a koronával szemközt állítja és sorakoztatja, határozottan veszedelmes, elhibázott és rossz, bármily ileálisak és hazafiasak legyenek is különben indítékai. Ennek a kockázatos rósz politikának lehetnek hívei és szószólói a nemzetben, de a nemzet íölvilágosult zömének annak követésétől tartózkodnia kell, ha pedig nem tartózkodik, a beállott káros fejlemények vissza fogják téríteni a nemzetet a helyes útra, mert nem a nemzet van a politikusokért, hanem megfordítva. Nem a nemzet hivatása, hogy a politikusokat tévedéseikért fedezze, hanem a politikusok hivatása és kötelessége a nemzetet a haladás és fejlődés utjain vezetni. Más oldalról a nemzetnek nem az a hivatása, hogy a korona előtt meghuyász- kodva a királyi parancsnak rabszolgamodra térdet-fejet hajtson, hanem, hogy életszükségleteinek kielégítésére törekedve, számoljon a korona helyzetével és akaratával, mely nemzetellenes nem lehet, a nemzettől államiságának attribútumairól való lemondást nem követelhet, ha pedig követel: a nemzet erejének és méltóságának koncentrálásával meg kell győzni a koronát arról, hogy álláspontja helytelen és tarthatatlan. • A magyar politikának másik sarktétele volt eddig: a többségi elven alapuló parlamentarizmus. Sajnos, ez idő szerint a parlamentáris uralomnak csak töredékeivel rendelkezünk, melyből egy egyöntetű, hatalmas többség kifejlődhetik ugyan, de erre csak nagyon gyenge reménységet táplálhatunk. Azok a tömeges hibák, melyeket évek hosszú során át a törvényhozásnak hol egyik, hol másik, de minden tényezője elkövetett, immár tarthatatlanná tették a helyzetet, melyet orvosolni csak úgy lehet, ha visszatérünk a magyar politika kipróbált, régi helyes alapjaira és helyreállítva a korona és a magyar nemzet között az egyetértést és összhangot, elvi alapon szervezzük a magyar nemzeti politika híveit egy hatalmas, guvernementális pártba, mely a többségi elv alapján a nemzetnek kormányt és iráTARCA. Karácsonyi harangok. Karácsony ünnepén szólnak a harangok, Bimbózó koromra emlékeztet hangjok. Mintha elsuhanó tündórálom volna, Mintha édes anyam két keze karolna: Felragyog elöltem boldog gyermekségem, Angyalok dala zeng, csillag jár az égen; Jo anyám elhalmoz mindenféle jókkal, És mindezt megszerzi édes forró csókkal: Szememet függeszti az egek Urára, Kezemet, szivemet emeli imára- Karácsony ünnepén szólnak a harangok, Bimbózó koromra emlékeztet hang>ok. Karácsony ünnepén szólnak a harangok, Delelő időmre emlékeztet hangjok- Szép ifjúkoromnak rózsa-erdejeben Anyám szava kisért, hogy tüske ne sértsen Nyaramnak gyümölcsét neki köszönhettem, S neki, hogy par kalászt csomóba köthettem; Ajkamat, lantomat jó szive ihlette, Imámban ott buzgott az ő kegyes lelke. Egy igaz sseretet van csak a világon : Az édes anyae — a síromig áldom. Karácsony ünnepen szólnak a harangok, Delelő időmre emlékeztet hangjok. Karácsony ünnepén szólnak a harangok, Alkonyi órámra emlékeztet hangjok. Istennek dicsőség! Aki ma született: Istennek Remekje, maga a Szeretet, S örökkévalóság a múlandóságban — Titkos anyai szó súg a magasságban: Fiam, a szeretet erősb a hálálnál Ha jön az est, a nap lenyugszik, alászáll, De feltámad újra, ha oszlik az éjjel — A szeretet a sirt tele hinti fónynyel. Karácsony ünnepén szólnak a harangok, Ama szebb hajnalra emlékeztet hangjok. SÁNTHA KÁROLY. Kossuth Lajos utolsó évei. A kérlelhetetlen idő, azt mondják, nem kegyelmez meg a roskatag embereknek. A lángelme elszunnyad, a lélek emésztő tüze kialszik, a barna fürtökre lehull az öregség hava, a múlandó test megtörik. Kétség szállja meg a lelket, a lángelmének is az-e a sorsa, hogy diadalt üljön rajta a kor, a lángelmének is az-e a végzete, hogy elhamvadjon, mikor rászáll a főre az öregség dere. S amikor elfogta a sziveket a kétség, amikor feltámadt a lélekben a korai elmúlás fájó gondolata, reá gondoltunk, a turini aggastyánra. Akinek majd egy évszázad nyomta hatalmas, izmos vállait, aki maga teremtette meg a történelmet, akinek a lánglelke felgyújtotta az egész világot, felharsanó szava egy nemzetet hivott életre s aki egy félszázad után is az maradt, ami férfi kora delén volt, világokat mozgató j lángelme. Példátlan élettörténet ez, ritka kegye a teremtűnek, ami kiváltságosnak jut csak osztályrészül ! Kilencvenkét év ! A hetven éves aggot meg- j csodáljuk, aki mind az öt érzékének ura, mivel | fejezzük hát ki azt a bámulatot, amely őt megilleti, aki legszélső határán a létnek nem egy szánandó ember-rom, de egy teremtő férfi, aki irányelveket állapit meg, aki egy nemzet sorsát intézni tudja, aki kenyeret keres a legtárassitóbb szellemi munkával. Ha hozzávesszük miudehhez, hogy ez a hatalmas ember végigjárta előbb .az élet szenve- déses iskoláját, sorsa az élet minden viszontagságán végig vezette, még inkább rabul ejti szivünket a csodálat. Acélidegeit nem tudta elernyeszteni a börtön senyvesztő légköre, nemes szivét nem tántorította meg a dicsőség aranyfüstje, nem bénította meg a szenvedés gyötrelme, hitét nem törte meg a szerencsétlenség, minden sorsban sziklának bizonyult, melyet sem a zugó szélvész, sem a szakadó zápor nem tudott megdönteni. E helyen utolsó éveiről, turini életmódjáról és betegségéről akarunk egyei-mást elmondani. Szinte talányszerü, mint volt képes megőrizni szellemét és testi épségét ily hossza időn át s amikor megkérdezték, milyen végtelen egyszerűséggel válaszolta: — Hogy mi a hosszú élet titka? — válaszolt a hozzá intézett kérdésre — oly egyszerű az a szabály, amit betartottam. Teljes életemben szerettem a tisztaságot és soha sem ettem többet, mint amennyire éppen szükségem volt. Igaz is. Életmódja, utolsó éveiben főleg, a tralekos előfizetőinket tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összeget a kiadóhivatalhoz mielőbb bekü.deni szíveskedjenek.
