Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-11-21 / 47. szám
TOLNAVÁRMEGYE XIX. évfolyam 47. szám. Szekszárd, 1909. november 21. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivü! elfogad a iolnár-fóle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t, Saekssárdon. Egyes szamok agyaaott kaphatok POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meffjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon, Vármegye-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak j A lap szellemi részét illető kői- lemények, valamint az előfize- j tések és a hirdetések is a szer kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten mefallst it tt árszabály szerint számíttatnak A kibontakozás. —lk. Vegyes érzelmekkel fogadjuk az uj kormány küszöbön álló kinevezésével a politikai életben várható lordulatot. Örülünk, hogy vége lesz végre a hónapok óta tartó és a nemzeti erőket sorvasztó válságnak. Örülünk, hogy megszűnik a bizonytalanság és hogy talán béke és konszolidáció várható közviszonyainkban, amelyekre a mindeneket domináló politikai válság nyomatékos súllyal nehezedik. Örülünk, hogy a magyar parlament és első sorban a függetlenségi párt, a közjogi kérdések kikapcsolásával az eddig annyira elhanyagolt közgazdasági irányzattal kezd komolyabban foglalkozni. Nálunk mindenki közjogász volt, az üres, elcsépelt, utszéli frázisokat garmadával termelték és ez a gyáripar dúsan virágzott úgy a perifériákon, mint a központban. A Gotterhalte, a fekete-sárga zászló, a kardbojt és egyéb katonai kérdések, az «átkos» közös ügyek voltak évtizedeken át a közjogi ellenzék összes ütő kártyái, éltető forrásai. Nemcsak külsőleg volt hatásos a politikai szereplésnek ez a fajtája, hanem hálásnak is bizonyult, főleg a Tiszakormány és a szabadelvüpárt bukása óta, mert boldogboldogtalant, minden nagyobb erkölcsi, szellemi és egyéb kvalifikáció nélkül a parlamentbe juttatott. A mélyebb tudást, szak- avatottságot igénylő közgazdasági témák nem vonzották, hidegen hagyták a tisztelt honatyákat. Az úgynevezett közjogi kérdések, a függetlenségi párt többségre jutása, tehát a 40 év óta vallott és hirdetett elvek realizálása pillanatában letűntek a napirendről és kizárással fenyegették azt a függetlenségi képviselőt, aki még katonai kérdésekkel foglalkozott. A magyar katonai vezényszó érdekében éveken át folytatott agitáció, a nemzeti küzdelem, amely Széli és Tisza István kormányát a romok alá sodorta, sürü fátyollal van a múltaknak átadva és annak a föllebbentése tiltva van. Nem mintha a magyar vezényszó és járulékaiból az uj parlamenti többség bármit is megvalósított volna, hanem közmegegyezéssel a gazdasági és szociális kérdések kerültek előtérbe. Az egyetlen Andrássy Gyula gróf — aki pedig körömszakadtáig 67-es — veszi még komolyan a nemzeti küzdelem jegyében lefolytatott háborúskodást és ragaszkodik bizonyos katonai vívmányokhoz, a szabadelvüpárt kilences bizottsága által annak idején kidolgozott és Ő Felsége által jóváhagyott katonai programm megvalósításához, de sem a kuruc füstit, sem a mérsékelt Kossuth immár katonai követelésekkel nem állanak elő. Amikor tehát a magyar kormány a koronával való konfliktus elkerülése és a további zavarok és bonyodalmak kizárása érdekében az ó követeléseit már a minimumra leszállította, amikor Kossuth maga belemegy a közösbank szabadalmának meghosszabbításába, csupán a készfizetések fölvételét kérvén ellenértékűi — nagyon helytelenül cselekszik Bécs, ha még mindig habozik a jelentékenyeknek aligha mondható úgynevezett koncessziókat megadni, hogy valósággal lefelé való árlejtést rendez, ahelyett, hogy az engedékenységben legmesszebb menő készséget és legnagyobb lojalitást tanúsító kormánynak javaslatát két kézzel fogadná el. A katonai vívmányokat, illetve reformokat már őt év előtt beigérték, amikor még sem a fölemelt létszám, sem az annek- szió és az uj hadihajók százmilliói nem kísértettek, tehát egy régi ígéret beváltásáról van csak ezúttal szó és arról, hogy Andrássy Gyula grófnak a békés megoldásra irányuló becsületes törekvéseit meg ne hiúsítsák. A készfizetések fölvétele Ausztriának legalább annyi előnyt biztosit, mint Magyar- országnak, tehát semmiféle különösebb kedvezményt vagy engedményt ez nem jelent. Ltieger és pártja a náluk megszokott szemérmetlen vakmerőséggel beleavatkoznak a mi belső ügyeinkbe és csupán azért ellenzik a legszenvedélyesebben a készfizetések fölvételének megadását, mert azt magyar részről követelik és — sajnos — Luegerék befolyása nemcsak az osztrák kormánynál, hanem a legmagasabb körökben is erősen érvényesül. A jövő hét folyamán kinevezendő uj kormány a közösbank szabadalmának 1917-ig való meghosszabbítását vállalja el valószínűleg és veszi fel programmjába. Hisz avval az analfabéták is tisztában lehetnek, hogy az önálló banknak 1911-re való felállításáról komolyan szó sem lehet nemcsak a király legyőzhetetlen ellenzése miatt, hanem azt egyenesen materiális okokból is valósággal lehetetlenség a szabadalomnak 13 hónap múlva bekövetkező lejártával már életbe léptetni. Az ország pénzügyei ugyanis ezidó- szerint éppenséggel nem kedvező színben tárulnak fel előttünk. Lukács László közel 300 millió pénztári készletet hagyott vissza, ennek, minthaTÁRCA. A sorsjegy. Irta: Szomahazy István. Juhász átellenben ült a szép asszonnyal az Estrella nyaraló üveges verandáján. Cigarettázott és a fekete kávéját kavargatta, Faragóné pedig gúnyosan nevetve himbálózott egy nád- fonatu karosszékben. — Miért higyjem el magának, hogy szeret ? — szól a szép asszony, miközben a karját kissé álmosan fonta össze a fekete frizurája fölött. — Azt hiszem, nem igen találnék férfira, a ki hasonló körülmények közt nem ugyanezt mondaná, de tenném csak próbára magukat, mint a középkori lovagokat! Teóriában valamennyi meghalna értünk, de a valóságban még egy kis fejfájást sem viselnének el a kedvünkért. így, egy csésze fekete kávé mellett, nem valami nehéz dolog az örök szerelemről beszélni . . . De jutna csak egyszer az eszembe, hogy valami rendkívülit kérjek magától! . . . — Hát mit gondol, mi érdekem van abban, hogy magával hazugságokat hitessek el ? — Nagyszerű, udvarol, mert nem tudja okossbban agyonütni az idejét. Budapesten kártyával töltené el a délutánt, itt a széptevéssel szórakozik, mert nincs jóravaló kártyapartnere . . . Juhász sértődöttén hallgatott egy darabig, aztán egyszerre a szép asszony felé fordult. — Ha azt gondolja, — mondta nemes egyszerűséggel — hogy valami banális udvarlóval van dolga, nagyon téved . . . Léha, kártyás, veszekedő fickó vagyok, de van egy bogaram ; szívből megvetem a hazudozó embereket ... A szerelmi hazugságok szerintem épp olyan gyönge karakterre mutatnak, mint a karriérért, vagy az anyagi előnyökért való füllentések ... Ki kényszerit engem arra, hogy a szerelemről beszéljek magával ? . . . A szerelem nélkül is elég jó barátok lehetnénk és hogy szeretem, erről épp oly kevéssé tehetek, mint ha nem szeretném, vagy akár gyűlölném . . . Unalomból csak az ostobák udvarolnak, mert a magunkfajta ember egyéb théinát is talál, hogy egy szép asszonnyal elcsevegjen . . . — Hát komolyan képes lenne arra, hogy áldozatokat hozzon értem ? Juhász közömbösen vállat vont. — Téved, mikor áldozatokról beszél, mert igazán sémi sem lenne áldozat, a mit magáért elkövetnék . . ! A sárkányokkal nem vivők meg, de ha akarná, nem innám több feketét, vagy nem vennék több szivart a számba . . . Körülbelül ez lenne a legnagyobb hős'ett, amit eikö vetnék, a többiért még csak a kisujjamat sem mozdítanám meg . . . Faragóné még mindig nevetett, de a nevetésből már kiérzett az asszonyok szomjas szén timentalizmusa — Igazat beszél ? — kérdezte — miközben elpirulva nézett a Juhász szeme közé. — Mondtam, hogy soha sem hazudok és sohasem mondok olyasmit, amit nem érzek . . . A szép asszony abbahagyta a nevetést, néhány percig zavartan babrált a kávéskanalával, aztán kissé megindulva emelte föl leányos pillantását. — Juhász, — mondta komolyan — tudom, hogy léha, kártyás, izgága, rendetlen, de azt hiszem, csakugyan van egy jó tulajdonsága ; hogy a hazugság nem fér össze a jellemével . . . A többivel uem sokat törődném, ha ebben az egyben nem tévednék . . . Most látogatásokat várok, de holnap még beszélünk a dologról . , . Menjen hát szépen a kávéházba és ha holnap nem akad jobb dolga, jöjjön el . . . — Hány órakor ? Faragóné lesütötte a szemét. — Hatkor jöjjön, mikor a gyermekek a tengerparton sétálnak, a cselédeknek pedig a konyhában van dolguk. Itt fogom várni a verandán . . . — Egyedül leszünk ? — Ne kérdezzen, hanem most már szedje össze a sátorfáját. . . Juhász szerelmesen csókolta meg a szép asszony kezét s miközben a babérfák közt a kávéház felé sietett, mámorosán gondolta : — íme, elérkezett végre a boldogság órája . . . Még agy éjszaka — és a karjaimban fogom tartani a világ leggyönyörűbb asszonyát.. . Kitalálhatna-e valaki olyan áldozatot, ami ezzel az órával fiölérne. ! . . . * Juhász megint kávét és cognacot rendelt, de valószínű, hogy a málnaszörpöt is kávénak itta volna meg, ha a pincér azt állítja az asztalára. Öntudatlanul a holnapi napra gondolva, lapozgatott az illusztrált újságokban és megindult arccal olvasta végig az élclapok legsikerültebb tréfáit. Talán éjfélig is ott ül a Voiosca-kávéház márványasztala mellett, ha egy napi bir, melyen immár hatodszor akadt meg a szeme, végre ki
