Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-21 / 47. szám

2

1909 november 21

csak elpárolgott volna, nyoma sincs, ellenben a múlt évben kibocsátott 210 millió állami pénztárjegynek beváltása a jövő évben esedékes. Az állami költség vetés a minden vonalon beillesztett fizetés fölemelések és egyéb uj állami kiadások folytán körülbelül 250 millió kiadással múlja felül az előző évieket és a nagy deficit teljes komolysággal fenyegeti az állami háztartást.

Az idei rossz termés kedvezőtlen kereskedelmi mérlegünk passzivitását fogja csak növelni, ami a szükségelt aranytömeg beszerzésének akadályait lényegesen növeli.

A Bosznia anneksziója által fölmerült néhány száz millió hadügyi költség, úgyszintén a hadi tengerészet fokozott szükségleteire a delegáció által megszavazandó sok, sok millió hasonlóképpen súlyosan nehezednek az állam pénzügyi viszonyai és hiteléletére.

Egyenesen teknikai lehetetlenségnek látszik tehát az ónálló banknak 1911. évre való megvalósítása, tudatosan lehetetlenséget követelni, programmként hirdetni pedig — mint Kossuth Ferenc igen helyesen kifejtette — komoly és reális politikusoknak nem szabad.

Mi az önálló banknak elvileg sem vagyunk hívei és e tekintetben Wekerlének, Lukácsnak, Szélinek, Popovicsnak, Lánci Leónak, Komfeldnek, ezen egytől egyig kiváló pénzügyi tekintélyeknek aggályait osztjuk, de még eltekintve az elvi állásponttól, a vámközösség ideje alatt az Önálló banknak felállítását magyar gazdasági érdekből egyenesen veszélyesnek és károsnak tartjuk.

Az 1917. évben lejárandó közös vámszerződés meghosszabbítása előtt lesz itt az ideje az ónálló bank és vám kérdését együttesen elbirálni, természetesen nem rövid idővel a lejárat előtt, hanem idejekorán, az ország anyagi és gazdasági erőviszonyait méltató objektiv számvetés alapján.

Bármennyire tiszteletreméltó egyéni vonás tehát Justh Gyulában az ő férfias, nyílt, határozott és elvhü magatartása, az önálló banknak 1911 re való felállítását, mint sarkalatos politikai programmpontot tarthatatlannak tartjuk és annak komolyságát a már kialakult helyzet és viszonyok cáfolják meg, mert Justhnak magának is tudnia kell, hogy az ónálló jegybank felállításához a szükséges és tényleg összehozható körülbelül 120 millió alaptőkén kivül számos

nem zökkenti az álmadozásából. A napi hírben ez álott :

(Föl nem vett főnyeremény.) A Tranversalis Csatorna Sorsjáték kétszázezer forintos’főnyereményét, mint értesülünk, máig sem vette fői a 4536 sorozat 38. számú sorsjegyének birtokosa. Érdekes eset ez már abból a szempontból is, hogy a kétforintos sorsjegyek éppen a legszegényebb néposztály körében vannak elterjedve. A kétszázezer forintos főnyeremény — ha tulajdonosa időközben fel nem veszi — már holnapután, e hóuap 3l-ón, a Transversalis Csatorna Részvénytársaságra száll vissza.

Juhász úgy érezte, hogy minden vére a szivére tódul, mert egyszerre eszébe jutott a svábhegyi jótékony bazár; ahol mindenféle haszontalan lim-lom között a Transversalis Csatorna sorsjegyeit is árulgatták Budapest előkelő kisasszonyai. Juhász a szőke Papp Sárikától vett egy transversalis sorsjegyet, — egy kerek ötforintost adott érte — a cifra papirost pedig még aznap este a hamutartókkal, csokoládényu- lakkal éz egyéb haszontalanságokkai együtt a könyves szekrénye alsó fiókjába dobta. Három hónap óta nem látta a sorsjegyet, — niég álmá ban sem gondolt arra, hogy a cifra papirosnak értéke is lehet — de most a hátán végig bor- zongott a sejtelem, hogy ő ütötte meg a kétszázezer forintos főnyereményt. Mi lenne ha ez a megvett papirfoszlány viselné a keresett számokat ? Juhász halotthalványan hajtotta föl az üres kávéscsészét, de később megint úrrá lett benne a józanság és a hidegvér.

— Ostobaság, — mondta — miért éppen én lennék, aki a főnyereményt megütötte ? Félmillió ember vásárolta a Transversalis Csatorna sorsjegyeit és Fortuna istenasszony éppen engem szemelne ki arra, hogy a kabátomba kapaszkodjék ? . . .

egyéb igen fontos gazdasági tényezőre van szükség.

Mi azt óhajtjuk, hogy az uj kormány hozza meg az országnak a békés fejlődéshez szükséges nyugalmat és a bomlás helyett az erőgyűjtésnek korszakát alapozza meg.

— Az uj kormány. Politikai körökben biztosra veszik, hogy a jövő hét folyamán az uj kabinet megalakul és megjelenik a hivatalos lapban az Andrássy-minisztérium kinevezése. Az uj miniszteri liszta :

Miniszterelnök és belügyminiszter : Aiul- rássy Gyula gróf.

Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Apponyi Albert gróf.

Pénzügyminiszter: Wekerle Sándor.

Kereskedelmi miniszter: Kossuth Ferenc.

Igazságügyminiszter : Szívók Imre, esetleg Nagy Ferenc.

Földmivelésügyi miniszter: Mezőssy Béla.

Honvédelmi miniszter: Jekelfalussy Lajos.

A király személye körüli miniszter : Zichy Aladár gróf.

Horvát-szlavón miniszter : Josipovich Imre.

TOLNA VAüMEGYE.

___________

A borértékesítés szervezése.

Irta: Liptai Albert

Bejárván az idén az ország összes borvidékeit, a következőket állapíthattam meg: 1. Nincs az országnak olyan borvidéke, ahol teljesen kifogástalanul szüretelnék és kezelnék a bort. 2. A csekély borfogyasztásról mindenütt panaszkodnak. 3. A borértékesítésnek termelői alapon való szervezésére kevesen gondolnak és még kevesebben értenek hozzá.

Annak, hogy a bort a gazdák nem szüretelik és kezelik a modern pincegazdaság követelményeinek megfelelően, hanem úgy, mint 100 évvel ezelőtt, az a természetes következménye, hogy megközelítőleg sem termesztenek, illetőleg kapnak oly jó és tiszta piacképes bort, mint aminőt előállíthatnának. Ez persze az árban érezhetően kifejezésre jut.

A csekély borfogyasztásnak oka az előbb mondottakon kivül az is, hogy sűrűn hamisították egyes lelkiismeretlen emberek a bort. Nem csoda, ha ilyen körülmények között a nagy- közönség elfordul a bortól, amely pedig hajdan nemzeti itala volt a magyarnak és a sörhöz pártol.

De más oka is van a csekély borfogyasztásnak. A horribilis boritaladó, ez az ok, amely nemcsak tulmagas, nemcsak igazságtalan, de azonkívül behajtási módja is egyszerűen középkorba való.

Izgatottan ment végig a tengerparton (mesz- sziről ide csillogott az Estrella nyaraló bádogtornya), de miközben sétapálcájával az olajfákat ütögette, megint az előbbi, bolondos gondolatok cikkáztak végig a velején. Nem-e nagyon is valószínű, hogy az övé a szerencsés sorsjegy ? A többiek bizonyára pontosan figyelemmel kisérték a húzás napját — melyik szegény ördög nem hiszi, hogy egyszer beröpül az ablakán a kétszázezer forint ? — és talán ő volt mindannyi közt az egyetlen, aki sorsjegyét közömbösen a sutba lökte. Föl lehet-e tenni, hogy a kétszázezer forintnak nem akadt volna három hónap alatt gazdája ? Juhász úgy érezte, hogy a tengerparti sziklák táncolnak a lába alatt, mert egyszerre megcsapta a remény, hogy gazdag emberré lett. Mig az egyik pádon fáradtan helyet foglalt, dobogó szívvel gondolt a képes papirosra, mely porosán, elfeledve pihen a könyves szekrénye fiókjában . . .

— Ma huszonkilencedike van, — mondta magában fogvacogva — és ha a sorsjegyet holnaputánig be nem váltom, üthetem ugyan bottal a pénz nyomát . . . Ha ma este vasútra nem ülök, elkésem a teminust és a gazdagságot . . .

És elszántan, most már véglegesen megnyugodva abban, hogy ő a nagy sorsjáték nyertese, már a gondolattól is szinte részegen folytatta :

— El fogok utazni az éjszakai gyorsvonattal . . .

A lenyugvó nap, mely violaszinü sávok közt merült el a tenger sötétkék vizében, e pillanatban végigaranyozta még egyszer az Estrella- nyaraló bádogtornyát és Juhásznak most eszébe jutott a szép Faragóné, a holnapi légyott és az a komoly fogadalom, hogy szerelméért minden áldozatra képes ... Mi lesz a hatórai találkáA csekély fogyasztásnak még egy további oka, hogy mi termelők borunk ismertetése és terjesztése érdekében nem teszünk semmit sem. Hányán vagyunk, akik borárjegyzéket küldünk szét ? Hányán hirdetjük az újságokban szőlőnket és borunkat ? Hányán vagyunk arra kaphatók, hogy mintákat is küldjünk termésünkből ? Olyan kevesen, hogy szinte ujjunkon tudnók ezeket összeszámlálni. Azért hát elsősorban önmagunkra vessünk. Borunk csekély kelendőségének főként mi magunk vagyunk az okai.

Végül a borértékesítés szervezéséről kell szólanunk. Ezen a téren nálunk eddig szintén nem történt semmi. A német, osztrák, tiroli stb. termelők már rég érzik a szövetkezetbe való tömörülés áldását. Minden évben biztosan és megfelelő áron képesek termésüket értékesíteni; nem kénytelenek kényszereladásokba belemenni, mert a szövetkezet szüretkor többnyire teljes értékben megváltja a tagoktól a termést; a szövetkezet későre tolhatja ki a szüret idejét, minekfolytán a minőség javulását segíti elő; a szövetkezet szakavatott pincemestert alkalmazhat, tehát a modern kor követelményeinek megfelelő bort állít elő; végül a szövetkezet uj fogyasztási piacokat hódíthat szőlőnk és borunk számára, mint amilyenekül a bort nem termelő vidékek lakossága, a fogyasztási szövetkezetek, a tiszti étkezdék, kaszinók, kórházak, vasúti vendéglők stb. kínálkoznak.

A szövetkezeteknek ezen előnyéről, azt hiszem, alig van tudomásuk a szőlősgazdáknak. Csak egy példát emelek ki. A mayschoszi (németországi) pinceszövetkezet 800 ezer márka évi forgalmat csinál. Tessék elképzelni, hogy az mit tehet a termelők érdekében. És Ausztriában és Tirolban is vannak gyönyörűen prosperáló pinceszövetkezetek.

Csakhogy a németek, osztrákok és tiroliak a pinceszövetkezetek megalakításánál a következőket tartják szem előtt: 1. Csak teljesen megbízható embert fogadnak fel tagul. 2. A németek javarészt korlátlan felelősséget állapítanak meg, az osztrákok és tiroliak 10 vagy 20-szorosat. 3. A regie költséget a minimumra redukálják; többnyire úgy van, hogy egyes ügybuzgó szőlősgazdák ingyen végzik a könyvelői és pénztárosi teendőket, vagy legfeljebb egy pár aranyat kapnak jutalmul. 4. Szigorúan ügyelnek arra, hogy a tagok csak ép és egészséges szőlőt szállítsanak be a szövetkezetbe. A minőséget megfelelően honorálják. 5. Megkövetelik, hogy mindenki pontosan szállítsa be azt a szőlőmennyiséget, amelynek átadására kötelezte magát az illető tag. 6. A szövetkezet jó hírnevére minuciózus gonddal és lelkiismeretesj séggel ügyelnek. Megbízhatóságához a kétségnek még az árnyékát sem hagyják férni.

Ezen szempontok szigorú betartásában rejlik a nyitja annak, hogy a külföldön miért prosperálnak oly szépen a pinceszövetkezetek.

Ezek után azt a kérdést tesszük fel: mit csinálhatnánk mi ezen a téren ? Remélhetjük-e, hogy ha mi alakítanánk ilyen borértékesitő szervezeteket, hogy azok épp oly jól prospeval ? . . . Juhász összegombolta a fekete kabátját és igy szólt magában egy bölcs ember józanságával :

— A szép asszonyt még harmincegyedikén túl is megtalálom, de a kétszázezer forintot nem találom meg, ha az éjszaka útra nen kelek . . .

*

A Transversalis Csatorna sorsjegye érintetlenül ott hevert az alsó fiókban és mikor Juhász a portengert lefújta róla, egy percig őrült táncot jártak előtte a sorsjegy fekete számai . . . Mikor utóbb annyira magához tért, hogy az arabs számjegyeket fölismerte, elszorult szívvel győződött meg, hogy Fortuna istenasszony is csak kacér teremtés, mint a többi. A szám ugyanis közel járt a főnyeremény számához, — a 38 as helyett 97-es volt — de a sorozatszám körülbelül két- száztizenkilencezerrel haladta túl a 4526 ot . . . Juhász szédülő fővel bámult egy darabig a sorsjegyre, de aztán egyszerre felülkerekedett benne a könnyüvérü, gondatlan bohém . . .

— Nevetséges — szólott magában megvigasztalódva — csak nem vagyok még any- nyira együgyű, hogy főnyereményekre szoruljak ...

De a mig sötét, naftalinos lakásán végighaladt, a lelkében szomorú melankóliával szólalt meg a mindegyikünkben ott rejtőzködő filozófus:

— Azt mondtam, hogy minden áldozatra képes lennék érte és lám, még a remény egy vékony foszlányáról sem tudtam letenni a kedvéért ... A világ legszebb asszonyát hagytam cserben, hogy egy féímilliomodrész valószínűség után szaladjak . . . Hol vannak a keresztes vitézek, akik az imádott nő egy szalagjáért tették kockára az életüket ? . . .