Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
XIX. évfolyam 36. szám Szekszárd, 1909. szeptember 5. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . 24 fillér. Előfizetéseket v* airdetéseket a kiadó, biratait)n kirüi elfogad a Holnar-féle könyvnyomda és papirkereitkedes r.-t. Ssekszárdon. Egyes szántok ugyanő t kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meff.jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő é? laptulajdonos: Förounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratot vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez infézendők. Hirdetések mérsékelten meg állat ík«.tt árszabály szerint számíttatnakSzeptember. Siet haza nyaralásáról a tétlenség. Még akinek dolga sincsen, legalább a munkája helyéhez lép, hogy benne legyen a szeptemberi hűvössel jövő éledésben. A politikában is pezsdülést hoz a szeptember, pedig még a végéig szünete van a képviselőháznak. Eddig a vidéknek volt egy-egy politikai eseménye, most lassan-lassan a fővárosi pártklubok lesznek a hírek kohói. A vidék eseménye, amelynek hatása azonban a középpont politikai életének jövendőjén íog meglátszani: a szegedi katbolikus nagygyűlés. Maga a gyűlés nem illeszkedik a politika krónikájába, hanem igenis az éles ellentét, amely itt gróf Zichy János és Rakovszky István, a kép- viseház alelnöke között megnyilatkozott. Rakovszky a katholicizmus érdekében éles harcot hirdetett, mig Zichy János gróf a pártpolitikai propagandát elitélte és a szociális kérdésekkel való foglalkozást sürgette. A gróf fejtegetéseiben a jelenlevő néppárti képviselők bizonyos élt éreztek pártjuk ellen, amiről a gyűlés után Rakovszky István több párthivével is tanácskozott. Nem lehetetlen, hogy ez az ellentét nyomot fog hagyni tíz országgyűlési néppárt legközelebbi jövendőjében. De egyéb pártkeretek is bomlani készülnek. Újra kisért a fúziónak terve. Most állítólag Szterényi József államtitkár próbálkozik meg az összekovácsolásával. Szállongó hirek szerint Szterényi József államtitkár vasárnap meglátogatta Andrássy Gyula grófot Tiszadobon. Ugyané forrás azt is hirli, hogy Szterényi Klopódiára utazott, hogy Wekerle miniszterelnökkel értekezzék. Hozzávéve mindezekhez, hogy Szterényi csak a napokban volt Kossuth* nál Karlsbadban és Budapesten Apponyi- val már több Ízben konferált, valószínűnek tetszik, hogy Szterényi utazásainak és konferenciáinak fontos politikai háttere van. Ez a háttér még mindig a már annyiszor holtnak hirdetett fúzió lenne. A most kormányon levő férfiak a fúzióra akarják alapítani Magyarország jövendő politikai sorsát. Hogy ez sikerülni fog-e, az a jövő titka, de az bizonyos, hogy jelenleg több oldalról intenzív akció folyik a fúzió létrehozatalára. Ezt az akciót Szterényi államtitkár vezeti. A fúziós programra az volna, hogy az uj kormánypárti többség szavazza meg az anneksziós költségeket, a választójogot és hosszabbítsa meg az osztrákmagyar bank szabadalmát azokkal a paritásos engedményekkel, melyekre nézve Wekerle már bírja az osztrák kormány Ígéretét, hogy azokat Ausztria elfogadja. A fúziónak útjában főként két nehézség van. Az egyik: a plurális választó jog, amelyre nézve nem sikerült a koalició összes elemeinek hozzájárulását megszerezni. Különösen a függetlenségi pártban van hangulat a plurális választó jog ellen s ezért kísérletet tettek az iránt, hogy Andrássy Gyula gróf javaslatát dolgozza át és ejtse el a pluralitást. Andrássy azonban erre nem hajlandó. A belügyminiszter különben fentartotta azon elhatározását, hogy a pluralitás bukása esetén a politikai élettől visszavonul. Másrészről nagy nehézséget okoz még mindig a bankcsoport, amelynek vezető emberei, mint Justh, Holló és Batthyány, még mindig nem hajlandók engedni álláspontjukból és inkább ellenzékbe mennek. Mindezek folytán az őszi kői előre borítja homályát az eseményekre. A politikai szeptember országgyűlés nélkül is jelentős eseményeket rejt magában s mire a parlament megnyílik, lehet, hogy egész uj alakulásokkal, tervekkel foglalja el a politikai élet a régi padokat. — A baja— bátaszóki vasút a hivatalos lapban. Arról a renkivüli fontosságú forgalmi ós közgazdasági eseményről, hogy a baja—bátaszóki vasút megnyittatott, a Máv. igazgatósága a következő rövid közleményt adta ki: „ A Máv. igazgatósága közli: a baja—bátaszóki vonal az augusztus 26-iki 5406. sz. vonattal átadatott az összforgalomnak.“ Ennyi az egész és ez igazán nem sok és igazán lakonikus rövidség. Ép ilyen röviden végeztek a fővárosi nagy lapok a vasút megnyitásával, melyről csak másod- harmadnap emlékeztek meg, ami igazán széi/i/enleles dolog, de ezért a lapok nem hibáztathatók, mert teljesen és feltétlenül mellőzte őket a vasúti kormány, amiről a fővárosi lapok természetesen nem tehetnek; de arról már igenis tehetnek, hogy ezt a mellőzést se szóvá nein tették, se elbírálás tárgyává nem választották, ami különben csak természetes és érthető, mert köztudomású dolog, hogy a Máv. igazgatósága — és ezáltal a kormány — bőséges vasúti hirdetési átalányokkal lekötöttségben tartja nemcsak a fővárosi lapokat, hanem a vidéki újságok egy jó nagy részét is. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy a temérdek vasúti szerenTARCA. A boldogság vége. i. Mikor Antonie Leuillet teleségül vette özvegy Sourisnét, már éppen tizedik éve, hogy szerelmes volt bele. Az elhunyt Souris jó barátja, iskolatársa volt. Leuillet nagyon szerette, csak néha egy kicsit butának találta. Mikor Souris feleségül vette Mathilde Duval kisasszonyt, Leuillet egy kicsit meglepődött és elszomorodott, mert tetszett neki a leány. Szomszédjukban lakott s a kisasszony- — egy nyugalomba vonult kispénzű szatócsné leánya — csinos, finom és értelmes volt. De Sourishoz ment nőül, mert Souris vagyonos ember hírében állott. Akkor Leuillet másféle reményeket kezdett táplálni. Udvarolni kezdett a barátja feleségének. Elvégre is csinos ember volt, nem éppen ostoba és elég gazdag. Biztosra vette, hogy- sikerei lesznek az asszony körül, de csalódott. így aztán valósággal beleszeretett, diszkrét, félénk és zavart lett, hisz barátja volt a férjnek. Történt ekkor, hogy egy reggel hordár kopogtatott be nála. A szegény asszony kétségbeesett levelét hozta. A levélben az volt, bogy Souris hirtelen meghalt. Ez nagyon megdöbbentette, mert egyko- ruak voltak. De majdnem ugyanakkor nagy öröm érzése fogta el. Sourisné szabad volt. Nehezen bár, de adta a mélyen sújtott barátot. Kivárta a kellő időt s tizenöt hónap múlva feleségül vette az özvegyet. II. A legszebb egyetértésben éltek. Megértették és megbecsülték egymást az első perctől fogva. Nem volt titkuk egymás előtt s még legbensőbb gondolataikat is elmondották egymásnak. Leuillet most nyugodt és hivő szerelemmel szerette feleségét: úgy szerette, mint gyöngéd és áldozatkész társat, aki egyenlő és bizalmas vele. De boldogult Souris iránt valami különös és meg nem magyarázható neheztelés élt a lelkében, talán azért, mert ő birta először ezt az asszonyt, az övé volt a fiatalságának a him- pora. Az elhunyt félj emléke megrontotta az élő térj boldogságát : ez a poszthumus féltékenység marcangolta Leuillet szivét. Utóbb már folyton Sourisról beszélt, ezer titkos és intim részletet akart megtudni róla, szokásairól, az egyéniségéről. Egyre-másra hívta a feleségét, még ha a ház túlsó végében volt is : — Hé, Mathilde? — Mi az fiam? — Gyere csak ide egy szóra . . . Mindig mosolyogva jött, mert tudta, hogy Sourisrol fog beszélni. És hizelgett az ura ártalmatlan szenvedélyének. Es Leuilletné helybenhagyta, azt mondta, k°gy igaza van és szívből nevetett magában, csöndesen gúnyolódva elhunyt férje fölött, hogy annál jobban örüljön a második, aki erre csöndesen megjegyezte : — Hiába, ez a Souris mégis csak buta ember volt. III. Boldogok voltak, tökéletesen boldogok és Leuillet nem szűnt meg mindennap újabb bizonyítékot szolgáltatni arra nézve, hogy szereti a feleségét. — Mond csak édesem . . . — No mi az ? — Ez a Souris . . . nehezemre esik megkérdezni ... Ez a Souris szerelmes természetű ember volt? Az asszony visszaadta a csókját s igy felelt: — Nem volt olyan szerelmes, mint te, galambom. Ez hizelgett a férjnek s további kérdésekre bátorította. — Ugy-e mafla ember volt, mond ? Az asszony nem felelt. Csak éppen gúnyosan mosolygott és ura vállaira hajtotta fejét. Aztán ezt kérdezte a férj: — Ugy-e mafla volt és . . . És . . . és nem tudott veled bánni ? Az asszony olyan arcot vágott, mint aki helyben hagyja, a férj pedig folytatta: — Unatkoztál mellette, ugy-e? — Óh igen — mondta ezúttal őszintén az asszony. Leuillet ezért újra megcsókolta, ezt mormogva : — Micsoda mafla ! Ugy-e bár, nem voltál boldog vele? — Nem voltam. Leuillet valósággal boldog volt, miután elméjében igy megállapította, hogy feleségének mostani helyzete különb a régi helyzeténél. Kis ideig nem szólt semmit, azután egyszerre mintha öröm fogta volna el, felkiáltott: — Te! — Mi kell, fiam? Hátralékos előfizetőinket felkérjük előfizetési dijaik mielőbbi szives beküldésére.
