Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 31. szám
2 TOLNA VARMEGYE. 1909 augusztus I menyünk az önkormányzattal áll, vagy bukik. Buknia azonban nem szabad. A dunafoldvári járás szolgabirói helyisége és lakása építésének szükségességét hangoztatva és az erre vonatkozó felhatalmazást kérve (és meg is kapva) a jelentés behatóan foglalkozik Danaföldvár nagyközség községi közigazgatásának fejlesztésével, mely célból az alispán az 1876. évi XIII. t.-c. alapján a főszolgabírói hatáskör bizonyos részét (a cselédügyre vonatkozót) átruházni szándékozik a községi elöljáróságra. Az az ok- adatolás, melylyel az alispán jelentése e részét' kiséri, a legnagyobb elismerés agg Dunaföld- vár község főjegyzőjének és egész elöljáróságának, valamit egész lakosságának. „Dunaföldvár községi közigazgatása — mondja az alispáni jelentés — a haladottabb fejlődés közepette jelentkező fokozottabb igényekkel szemben is mintaszerű“ és „Dunaföldvár közlakossága a magyar faj kulturképességének méltán kiemelhető örvendetes bizonysága gyanánt magasabb szempontoknak hódoló vezetésre termett egyéneket állit újra, meg újra a község érdemekben gazdag főjegyzője mellé az ügyek élére.“ A dunaföldváriak méltán büszkék lehetnek erre a bizonyítványra, melyre most már csak az következhetik, hogy megkezdik az átalakulást a rendezett tanács felé. Vagy már talán benne is vannak a nagy munkában ? Hiszen Dunaföldvár úgy se falu! A magyarositási jutalmak kiosztása, a közegészségi és állatbetegségi viszonyok, úgyszintén az utépitési ügyek részletes ismertetése után a jelentés foglalkozik végül a termésviszonyokkal és ezek között a borértékesítés nehézségeivel, melynek súlyát különösen a szekszárdi szőlős gazdák érzik, akik emiatt — éppen az alispán kezdeményezésére — hatósági érdekképviseletet akarnak létesiteni. A jelentés körülményesen foglalkozik azon tényezőkkel, melyek a borértékesítés nehézségeit fokozzák s ilyenekül a túltermelést, a művelési költségek emelkedését és a talajnak — soványabb minősége miatt nem fokozható csekélyebb hozamát je’öli meg. E 3 tényező közül a talaj természetén „lényegesen változtatni módunkban nem áll, a munkabérek s általában a kezelési költségek pedig olyanok, amelyekre nézve a helyzetnek csak rosszabbodását várhatjuk, egyedül a túltermelés tehát ez a tényező, melyet a hegyi és homoki szőlőterületek megmentése érdekében korlátozni lehetséges, s ha e területek megmentését országos érdekűnek elismeijük — korlátozni szükséges is. — A túltermelés előidézésében, ha nem is a beültetett területek nagyságával, de a termelt bor hihetetlen mennyiségével az úgynevezett lapi szőlőterületeknek jut a legnagyobb rész. Ezeken az elsőrendű búzatermő földeken ugyanis minőségileg ugyan silányabb, de mennyiségileg annál nagyobb eredményeket produkál a talaj minősége. Nem megy kivétel számba, ha ezeken a lapi földeken 70, 80, 100, sőt ennél is több hektoliter terem 1000 □-ölön. Ezek a borok minőségüknél fogva komolyabb árakra számot nem tarthatván, azelőtt soha nem hallott árakon nagy kínálattal lepik el a piacot. S mig a rendkívül nagy mennyiség mellett igy kivételes jövedelmet biztosítanak, a tulajdonképeni szőlőművelésre való területeken termelt borok árát lerontják. De ugyanakkor, amikor ebben az irányban az árakat lerontva hatnak károsan, a gabonafélék s igy közvetve a kenyér megdrágulása tekintetében is fejtenek ki hatást. Mert ilyen módon éveken át megannyi búzatermő föld vonatik el természetes rendeltetésétől. Hogy ez mekkora különbséget eredményez, annak' kiszámításához közelebbi adatok nem állanak rendelkezésemre, de nem tartom érdektelennek felemliteni, hogyr maga a szőlőműveléssel foglalkozó munkaselem ezzel a kérdéssel olyan irányban foglalkozik, hogy a lapi szőlőkben teljesítendő munka bérét, mivel kenyerének megdrágulását nagyrészt a búzatermő terület ezúton való csökkenésének tudja be, felakarja emelni. De ha a lapi szőlőknek ebben az irányban kifejtett hatását alárendelt jelentőségűnek tekintjük is, a bor értékesítésére gyakorolt káros befolyásukat kicsinyelni nem lehet. Értesülésem szerint Németországban ugyanazon baj ellen akként történik a védekezés, hogy egy Morgen kiterjedésű búzatermő földre, ha szőlővel van beültetve 100 Márka adó vettetik ki. Ez az intézkedés első tekintetre a tulajdonjogba való beavatkozás súlyos esetének látszik, de közelebbről megtekintve a nemzeti termelés nagy érdekeivel bőven igazolva van. A tulajdon jogának e közérdekből való korlátozása a magyar törvényhozás terén sem ismeretlen fogalom. így pl. az 1879. évi XXXI. t.-c.-ben foglalt erdőtörvény 4. §-a kimonja, hogy „az irtás tiltatik oly erdőkben — melyeknek talaja másnemű gazdasági mi velősre állandóan nem alkalmas. Az ily talajon álló erdők feltétlenül fenntartandók.“ Az ezen törvényszakaszban foglalt jogmegszoritás kétségtelenül annak a nemzetgazdasági érdeknek a szolgálatában áll, hogy ezek a területek a nemzeti termelésből ki ne maradjanak, ami természetüknél fogva okvetlenül bekövetkeznék, ha velük tulajdonosuk azt tehetne, amit akar s igy róluk esetleg az erdőt kiirthatná. Ha lehetséges volt a tulajdonjog ilyen megszorításával védelmezni az erdőgazdasággal kapcsolatos érdekeket, miért ne volna lehetséges ugyanilyen módon megvédelmezni a szőlőgazdaságot is? Hisz kétségtelen, hogy amint van feltétlen erdőtalaj, vagyis olyan, amely kizárólag csakis erdőgazdaság utján hasznosítható, éppen úgy van feltétlen szőlőtalaj is, értve ezalatt a hegyoldalakat és homok területeket, amely másként mint szőlőmivelés által jövedelem forrássá nem tehető. Mindezek alapján azon előterjesztéssel vagyok bátor a tek. Törvényhatósági Bizottság elé járulni, hogy a füldmivelésügyi m. kir miniszter úrhoz a búzatermő földeken széliében lábrakapott szőlőművelés meggátlása érdekében szükséges intézkedések, illetőleg kezdeményező lépések megtétele iránt feliratot intézni méltóztassék.“ Az alispáni jelentés kegyeletesen emlékezik meg az elhunyt Módig László nyugalmazott vármegyei főpénztárnokról és Kerbolt István nyugalmazott regülyi községi jegyzőről, úgy arról is, hogy néhai édesatyjának: Simontsits Bélának arcképe — Packa Ferenc festőművész sikerült munkája — a közgyűlési terem alispáni arcképcsoportjában elhelyeztetett és ezzel befejezhetjük szemlénket e nagyszabású jelentés felett, mely a közgyűlés osztatlan helyeslésével és tetszésével találkozott. Ezek után áttérünk a közgyűlés lefolyásának rövid ismertetésére. . . -He ■M * Appongi Géza gróf főispán d. e. 10 óra után a közgyűlést a megjelent tagokat üdvözölve megnyitván, a tárgysorozat első pontjánál — 1/2°/0 vármegyei pótadó kivetése — Simontsits Elemér alispán felszólalására a főispán kijelentette, hogy e tárgy fölött a tisztviselők, minthogy a pótadó az ő nyugdíj fizetésük javára fog igénybe vétetni, nem szavazhatnak. Névszerinti szavazással 76 szóval, vagyis egyhangúlag megszavaztatott a pótadó kivetése. Az alispán időszaki jelentése — melylyel fentebb behatóan foglalkozunk, felolvasottnak tekintetett. Ezzel kapcsolatban az állandó választmány javasolta, hogy a dunaföldvári járási szol- gabirói hivatal és lakás építési ügyének rendezésére az alispán felhatalmaztassék, a megyei utaknak az esőzések folytán szükségessé vált tatarozási munkálataira az alispán által kiutalványozott 10.000 K jóváhagyassák, — a foldmive- lésügyi miniszterhez a borértékesítés és a feltétben szőlőterületek megvédése érdekében szükséges törvényhozási intézkedések kezdeményezése céljából felirat intéztessék, a kereskedelmi miniszter pedig megkerestessék, hogy a baja-báta- széki vasút menetrendje alkalmazkodjék a vasut- menti tolnamegyei községek forgalmi érdekeihez és kívánalmaihoz és e vasútnak csatlakozása legyen a szekszárd—sárbogárdi és a szekszárd- bátaszék—dombóvári vasutak vonataihoz. Az alispáni jelentéshez Schwetz Antal dr. szólt; nagy elismeréssel szólva annak alapos, kimerítő kidolgozásáról és tartalmasságáról, s több- rendbeli észrevétel után az alispán megköszöni a Schwetz dr. által hangoztatott elismerést, aki nem először kiséri észrevételekkel az ő időszaki jelentését, mig a közgyűlés többi tagjai hallgatással fogadták és fogadják azt. Ö ezt a tényt arra magyarázza, hogy a közgyűlés helyesli azt az irányt, melyet ő jelentései összeállításában és feldolgozásában követ és hogy e hallgatásban nem elitélés foglaltatik, hanem bátorítás az ő számára, hogy a megkezdett utón haladjon a jö vőben is. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés.) A kért felvilágosításokra vonatkozólag megjegyzi, hogy a Dunaföldvár községi közigazgatása javára tervezett reform: a szolgabirói jog átruházása, csak nagyon jelentéktelen része lesz a szolgabirói jogkörnek és hogy ez az intézkedés is csak egyrésze azon intézkedéseknek, melyeket Dunaföldvárra vonatkozólag tenni szándékozik és amely bővebb részleteket csak azért nem foglalta jelentésébe, mert csak ez a rész — a szolgabirói jog részleges átruházása — tartozik a törvény- hatósági közgyűlésre. Kijelentheti azonban, hogy e tárgyban már hosszabb idő óta folynak mértékadó tárgyalások és ezek között foglaltatik az is, hogy a szolgabiróság egy tagja időnként Paksról kiszálljon Dföldvárra. A 10.000 K uttatarozási költségre vonatkozólag megjegyzi, hogy e költségek a törvény- hatósági utakon merültek fel és ezek viselésére a törvényhatóság köteles; állami támogatást ily költségre a vármegye a törvény szerint csak az esetben kérhet a kormánytól, ha vagyoni ereje kimerült. Ez az állapot azonban — hála Isten — még nem következett be. A magyarositási dijak kiosztásának mikéntjét a megfelelő szabályrendelet írja elő és a dijak kiosztásában a bizottság ehez alkalmazkodott és ettől el nem térhet. A jutalomdijakat semmi körülmények között el nem aprózhatjuk. Tényleg többen vannak jutalomra érdemesek, mint amennyi jutalom díjjal rendelkezünk. Ezek az érdemesek előjegyzésbe vétetnek és ha szorgalmuk nem lankad és elért eredményeik színvonala megmarad, a következő évben okvetlen megkapják a jutalmat. A búzatermő földeken a szőlőtermelés meggátlása érdekében Schwetz dr. által javasolt azon módosítást, hogy a társtörvényhatóságok és az országgyűlés is felirati lag megkerestessék, nem helyesli; egyenesen a földmivelésügyi miniszter van az ő állásánál fogva hivatva arra, hogy a törvényhozási intézkedések létesítése céljából a kezdeményezést megtegye és igy e tárgyban ő hozzá kell folyamodnunk, annál is inkább, mert számos oly törvényhozás van, amelynek érdekei a mi gazdasági érdekeinkkel ellentétesek és igy támogatásukra nem számíthatnánk. Általános, zajos helyeslés és éljenzés követte az alispán meggyőző fejtegetéseit és a közgyűlés az állandó választmány javaslatát egyhangúlag elfogadta. A belügyminiszterhez felterjesztés intéztetik, hogy a folyó évi költségvetésből törölt tételeket pótlólag folyósítsa. Á hordójelző hivatalok ügyében érdekelt Bátaszék, Tevel, Tamási, Nagydorog községek felszólittatnak, hogy akarják e a hivatalos helyiséget erre a célra önként átengedni. — Steril Árpád kérdést tesz, hogy nem lehetne-e e tárgy- gyal kapcsolatban Tolnát is belevonnni a hordójelző hivatallal ellátott községek közé, mire 67- inontsits Elemér alispán kijelentette, hogy ez lehetetlen, miután Tolnán előzőleg nem volt hordójelző hivatal. 10 tag kívánságára a közgyűlés hozzájárulásával soron kívül tárgyaltatott a póttárgysorozat 57-ik pontja, a 717 ezer korona közüli kölcsön felvétele. Elfogadtatott a Magyar Jelzálog Hitelbank ajánlata, mely 95 és feles árfolyammal, 65 évre, 5110 százalék annuitással a legelőnyösebb volt. Megjegyzendő, hogy ugyanez intézet ezelőtt 3 évvel a jelenleginél kedvezőbb ajánlatot tett, melyet azonban a miniszter akkor — mint kedvezőtlent — nem hagyott jóvá. Méltányos volna, hogy a miniszter az igy előálló ka- mattöbletet a vármegyének téritse meg, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a kárt (évi 2000 korona) a miniszter atyáskodó akadékoskodása okozta a vármegyének. A tárgysorozatban felvett szabályrendeletek egytől-egyig elfogadtatván, soron kívül tárgyaltatott a gazdasági munkásházak létesítését célzó alispáni előterjesztés, amely szerint a megye területén bérben lakó 1906 gazdasági muokáscsalád közül 1187-nek a helyzete igényel beavatkozást, vagyis ennyi munkásház építése volna okadatolt. Az alispán azonban, minthogv itt-ott a munkás bérházak állapota kielégítő, sok helyen pedig a lakásbér igen csekély, csupán 685 munkásház építését vette számításba, egyenként 1600 K, összesen 1.290,680 K költséggel. Ugyde legjobb esetben 750.000 K fog rendelkezésre állani. A tervek szerint az egy szobát, konyhát, kamarát magában foglaló 8T4 in. hosszú, 5'96 m. széles munkásház felépítése 1580 K 33 f.-be^ *
