Tolnavármegye, 1909 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-13 / 24. szám
2 TOLNAVARMEGYE. 1909. junius 13 tényezőt alkotó úgynevezett hatvanheteseket minden 24 órában leliazaárulózni és politikai bélpoklosoknak bélyegezni. örüljünk, hogy a király ragaszkodik Andrássyhoz, akiben megbízhatunk. — Andrássy és Kossuth nem fogják elárulni sem a nemzet jogait, sem az ország érdekeit. Ha azonban a függetlenségi párt Andrássyt fölfelé minden áron lehetetlenné akarja tenni, kiszámíthatatlan kárt és bonyodalmat okoz vele az országnak és ezzel az eljárással nem Holló, nem is Justh, hanem a Héderváry és Fejérváryak számára készíti elő a talajt. ____VÁRMEGYE A közigazgatási bizottság ülése. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartotta junius havi ülését Apponyi j Géza gróf főispán elnöklésével. — Jelen voltak : [ Simontsits Elemér alispán, horster Zoltán fő- | jegyző, Kurz Vilmos árvaszéki ülnök, Fillk Kálmán kir. tanácsos, pénzügyigazgató; Hanycl Ignác dr. tiszti főorvos, Totlh Ödön tiszti ügyész, 1 ihanyi Domokos kir. tanácsos, tanfelügyelő; Alacs Zoltán műszaki tanácsos, Szabó Károly orszgy. képviselő, Ör/fy Lajos, Török Béla, Sass László közgazdasági előadó, Perczel Dezső vbt. tanácsos, Fischer Imre kir. ügyész, Bernrieder Józset. Elmaradásukat kimentették: Széchenyi Sándor gróf vbt. tanácsos, Jeszenszky Andor, Kovács S. Endre, Bernrieder János. A főbb adatokból adjuk a következőket: Tóth József és Burálh József szekszárdi lakosok mezőrendőri kihágási ügyében az I. fokú Ítélet helybenhagyatott; valamint Banya István, János és Banya János cserdi szekszárdi lakosok ügyében is. — Ifj. Haáz János paksi lakos mezőreudőri kihágási ügyében a büntetés helybenhagyatott és a kárkövetelés birói útra utasittatott_ Horváth Pál és társa gyulaji lakosok felebbezése elutasittatott. — Aigner Alajosné illetősége a vármegye területére megtagadtatott. Saáry Ernő tamásii és Cseszkó Sándor tolnanémedii lakosok kérelmének hely adatott; úgyszintén Vasváry Géza bölcskei lakosénak is. A havi jelentések adatai a következők: Az alispáni hivatalhoz beérkezett 1497 drb, elintézendő volt 1887, elintéztetett 1454, a hátralék 291, Hogy ott 99 darabbal.) A közegészség állapota folytonos javulást mutat; járvány nem volt; difteritisz volt 12, vörheny 40, kanyaró 68, szamárhurut 2, fültő- mirigylob 6, hagymáz 3. A dombóvári járásból 2 esetben agygerinc- agylobot jelentettek, de a vizsgálat folyamán azok egyszerű agygörcsnek bizonyultak és gyógyulással végződtek. A védhimlőoltások az egész megye területén befejeztettek, Bátán azonban a kanyaróbetegek miatt be kellett szüntetni, nehogy a betegség elhurcoltassék. Törvényszéki hullaboncolás volt 3, rendőri hullavizsgálat 12 és pedig 8 öngyilkosság, 4 véletlen halál folytán. A Bülcskén, Madocsán, Duuaföldváron és Pakson elhelyezett 921 „elhagyott“ gyermek állapota és gondozása jónak találtatott. Bátaapátiban Lucz Henrik 3 éves gyermeke | — veszett eb marása miatt a budapesti Pasteur intézetbe felvitetett. A Ferenc-közkórházban ápoltatott 560 beteg; ezekből elbocsáttatott gyógyultan 110, javulásban 61, gyógyulatlan 10; meghalt 18. A kir. pénzügyigazgatóság igtató hivatalába beérkezett 3986 darab, elintéztetett 3710; a hátralék 1446 (szaporodott 276-tál.) Birtokátadó végzés beérkezett 861 ; ideiglenes házadómentesség engedélyeztetett 26 esetben. Befolyt adóban 437,078 K és hadmentességi adó 2680 K. Az eredmény kedvezőtlenebb a múlt évinél az adónál 747 koronával, a hadmentességi díjnál pedig kedvezőbb 1490 koronával. A kir. tanfelügyelöség megvizsgált 24 iskolát és 8 óvóintézetet és pedig: Gindlicsalád, Bátaszék, Csibrák, Duzs, Gyulaj, Hidja, Jegenyés, Kurd, Nagytormás, Ózsák, Őcsény, Sióagárd, Szedres, Zomba, Dunaszentgyörgy, Felsőnána, Kéty községekben és Szekszárdon. Az elért eredmény jó. A közutak állapota jó volt, a földes utak állapota kielégítő; a gyakori esőzések által okozott iszapolások — jelentékeny költséggel eltaka- rittattak. A kavicsszállitás folyamatban volt és meglehetősen előrehaladt, úgyszintén a beruházási útépítkezéseknél a földmunkák; a kőszállitás azonban nem a kívánt mértékben ; a paks—kölesdi útszakaszon az útpálya készítési munkálatok — anyag hiány miatt — szüneteltek és a vállalkozó a munkálatok gyorsítására felszólittatott. Az uzdi hid építése megkezdetett és ezzel az ott elmaradt útépítés is be fog fejeztetni. A hőgyész—dombóvári útszakasz munkálatait a kereskedelmi miniszter 206,656 K 33 fillér alkotmányos felfogással összeegyeztetbető-e a királyi félségjogoknak, a törvényhozói funkció előkészitési és szentesitési körében olyan exorbitans kiterjesztése, amilyenekkel a magyar közjog és alkotmány a mindenkori megkoronázott magyar királyt felruházza. Itt a tények beszélnek, nem pedig a meddő szóviták. Ha megkérdezik az ország dolgos közönségét : akar-e újból évekre kiható válságot és a nemzeti ellentállás neve alatt ismert belső forrongásokat és küzdelmeket, hát egyhangúlag az lesz a válasz, hogy inkább maradjon meg minden úgy amint eddig volt, pihenés és munka után vágyunk és az ország erejét elsorvasztó és győzelmet úgy sem igérő összeütközés a koronával elkerülendő. Abszurd törekvés a 48-as és 67-es elnevezés alatt a politikusokat és pártokat egymással szembeállítani. • Mert más a függetlenségi politika és más a 48. Függetlenségi elveket, teljes elszakadást Ausztriától ma senki sem hirdet, erről tehát nincs mit beszélni. A 48 és 67 között pedig abszolúte nincsen különbség, nincs semmi értelme és jogosultsága e két különálló elnevezésnek és egymással szembe való helyezésnek. Itt van a függetlenségi pártnak vezéré: Apponyi Albert, aki csak 3 év óta tagja a függetlenségi pártnak, de több, mint 30 évig állott a 67-es kiegyezés alapján. Azonban természetesen most sincs eszeágá- ban sem a 67-es kiegyezést megváltoztatni, csupán a kiegyezési törvény kereteit akarja több nemzeti tartalommal megtölteni és kiegészíteni. De ki az, aki ezt elérni szive mélyéből nem óhajtaná, de csak úgy, ha lehet. Ha azonban nem lehet, ha még gyengék vagyunk, meg kell nyugodni abban, ami ezidőszerint megváltozhatatlannak látszik. Kinek hiyyjiink inkább:Kossuthnak és Andrássynak, vagy Justhnak és Hollónak ? Ha Kossuth és Andrássy azt állítják, hogy a nemzet érdekében többet elérni nem tudtak, hát ezt minden becsületes ember elhiszi nekik. Ha pedig elhisszük, akkor nem szabad ellenük dolgozni, nem szabad az ő helyzetüket gyen- giteni, nem szabad a komoly politikai nevelő-intézetbe, és ott kisasszonnyá neveltet. — Én is elkísérlek odáig, hogy szívesebben, bátrabban válj el tőlünk. Akkor csak egyet értettem meg mindebből. Azt, hogy Lina néniék nem bánthatnak ezután. Szinte fülkacagtam gyermekes őszinteségemben. Egy csöppet sem búsultam, annyi bizonyos. — Mi lyen fakutya! —- súgta a bácsi az idegen urnák; aki nem felelt, csak megcirógatta az arcomat és biztatott, hogy ne féljek, jó dolgom lesz az intézetben. Dehogy féltem én. Inkább mindenképpen valami megváltást éreztem. Csak az indulás napján szállott meg egy kis vágya a sirásnak, de azt is elfojtottam. Nagyon sajnáltam itthagyni az öreg Katit, a szakácsnét, a ki sokszor dugott nekem is titokban egy kis nyalakodni valót, a miből a többi gyerek nyiltan és bőségesen kapott; és Bodrit is sajnáltam, a kutyánkat, ezt a hűséges játszótársamat, a ki sohasem utasított el, ha hancurozni szerettem volna vele. A mikor a kocsira pakkolództunk, Lina néni rám szólt : — Na, kis fakutya, ülj föl, oda szemközt. A fiuk már kamaszok voltak; kacagva ujjongtak : elmegy a fakutya! szervusz fakutya! haha ! A kisasszonykák is nevettek ezen. Hát én is nevettem. Csak később, sokkal később tudtam meg, hogy egy nagybátyám után váratlanul maradt rám meglehetős vagyon, s hogy az az ur, a ki értem jött, a nagybátyám végrendeletének a végrehajtója volt. Áldott emlékű nagybátyám, a ki a Lina néniéknek addig is tartáspénzt fizetett volt értem, úgy akarta, hogy onnan intézetbe kerüljek, mihelyt a korom megengedi. S én már elmúltam tiz éves. Az intézet főnöknőjének igy mutatott be Lina néni; — Nem rossz kis leány ez, csak olyan fakutya. Érzés kevés van benne. Persze, hogy a mikor otthagyott és elment, megint csak nem sírtam. Lina nénit nem is láttam többet az életben; meinsokára meghalt. A mikor megtudtam, nem sirtam. A gyermekeiről meg éppenséggel semmit sem hallottam azután. A miatt sem estem kétségbe. Megszoktam az intézetet, a hol sokan voltunk és a hol nem ütöttek. Jobbnak is találtam az életet itt, mint a Lina néniéknél; pedig a hirem valahogy elterjedt, hogy fakutya vagyok, — nyilván hallotta valamelyik növendék, a mikor Lina néni mondta, — és ezzel csúfoltak. Nem nagyon, nem túlságosan, de mégis csúfoltak. Eleget mondták, ha valami kis összezördülésem támadt valamelyik társammal: „Fakutya ! Fakutya !“ Pedig talán maguk sem tudták igazán, hogy mi az. Hisz' még én sem tudtam! Inkább csak találgattam. Minthogy pedig az egész életem örökös védekezés volt eddig a soha ki nem számítható váratlan bántalmak ellen, tehát egy kicsit gyanakvóvá, egy kicsit nyerssé váltam. Ha némelyik növendéktársam melegebben közeledett hozzám, nem tudtam neki hinni: attól tartottam, hogy ki kell sülni abból valami rossznak. Tehát tartózkodó voltam. Ha pedig nyílt ellenséges érzületet tapasztaltam, annak álltam elébe, dacosan, harcra készen. Még a tanitókis- asszonyokkal szemben is mindig résen voltam. Ők is kedveztek egyik másik társamnak s ha én ilyesmit vettem észre, mindjárt eszembe jutott mindaz, a mit Kornéliától és Augusztától kellett szenvednem, mert hogy őket sokkal jobban kényeztette Lina néni, mint engem, a kit az ő leányai a cselédkéjüknek néztek. Csak egyetlen egy lény volt, a kitől sohasem ért bán tás ; még annyi sem, hogy más valaki iránt több jóságot mutatott volna, mint irántam. Ez az egy az igazgatónő volt, — az intézet főnöke. Ahányszor közénk jött, csodálatos szelid- séggel szólott mindnyájunkhoz. Még énhozzám is. És ha a hangját meghallottam, mintha minden kéreg hirtelen leolvadt volna a bensőmről. Ha a templomban voltunk s a szent képeket láttam, mindig kerestem köztük az ő arcát is, olyan angyali volt; szép, galambősz hajához képest még fiatal volt az arca, a szeme pedig meleg nézésű és részvevő, hogy néha alig bírtam a vágyammal, a mely arra késztetett : boruljak le előtte, fogjam át a térdét és kérjem, hogy szeressen. Mert elmondhatatlanul sóvárogtam egy kis szeretetet, én, a családtalan, senkihez sem tartozó árva ; — én, a fakutya, a ki sohasem szólhattam gyöngéden senkihez sem; s a kitől gyöngédséget nem is várt a világon senki sem. Ha esti harangszó után lefeküdtünk, soksok fél éjszakán néztem a sötétséget, a mely a lelkem előtt megvilágosodott és ábrándképekkel telt meg, a melyek mind az ébrenálmodás szülöttei voltak. — Annyira egymagámban éreztem magamat az egész nagy világon, hogy semmiféle társaságban sem tudott lenni az a furcsa jó érzésem, a mi ilyenkor, ha éjjel a képzeletemmel mulatoztam. Ha valamelyik társnőmet meglátogatta az édes anyja; akkor éjjel bizonyosan sokáig nem bírtam elaludni, mert felujult bennem az a ____________I_______________
