Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-05 / 14. szám
14. szám XVII évfolyam Szekszárdi 1908 április 5 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyet szamok ugyanot kaphatók. 1** 3C'.5'*-* ■ vf -r. ■ *L •:» . .i POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárntip. Szerkesztőség es kiaJóhivatal : Szekszárdon. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő es laptulajdonos: Főrounkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előüze- tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapitot árszabály szerint számíttatnak. Megyei közgyűlés. A keddi közgyűlésnek kimagasló mozzanata volt az általános választói jog tárgyában lezajlott vita és az ennek során hozott határozat. A határozat méltó volt Tolnavármegye régi hírnevéhez és hagyományaihoz, melyek a magyar liberalizmus fénykorából erednek, amikor, mint azt Siwontsits Elemér alispán oly találóan jellemezte, Tolnavármegye nagy fiainak, a fíezer leljek, Perczelek, Sztanko- vánszkyak, Csapók, Bar tulok vezetése alatt az első sorban küzdött a jobbágyság eltörléséért, a közteherviselésért, a kiváltságok megszüntetéséért és általában a magyar nemzet megújhodását maga után vonó társadalmi, közgazdasági és közjogi reformokért. Csak a napokban tettük fejtegetésünk tárgyává az általános választói jogot, melynek idejét elérkezettnek látjuk és amely már legközelebb politikai életünk alapjául fog szolgálni. Ez a jog most van kodifikálás alatt és lehet mondani: az utolsó simításig készen, mint törvényjavaslat a kormány által leendő beterjesztésre vár. A részletek felől az országos közvélemény még tájékoztatva nincs és épen ezért igen sokan aggodalommal néznek e reform elé, mert tudják és érzik, hogy a nagytömegű nemzetiségeknek adandó politikai jog az államalkotó magyar fajra és az ezen alapuló magyar nemzeti eszmére végzetessé is válhatik. E nehéz és kihatásában oly jelentős kérdés a megyegyülésen felvettetvén, Tolnavármegye közönsége az elől nemcsak ki nem tért, hanem, követve az elődök nyomdokát, bátran síkra szállt az általános titkos választói jog mellett, követelve egyúttal az alispán indítványára, hogy a politikai jogok e nagyarányú-kiterjesztésével együtt a magyar nemzeti eszme és hegemóniája biztosittassék. Benső örömmel állapítjuk meg, hogy Tolnavármegye ez állásfoglalásában nincs semmi jogfosztás, nincs semmi előjog, hanem igenis egyenlő jogkiterjesztés van a magyar haza minden fajú polgáraira nézve. A magyar haza magyar nemzeti jellegének megóvása és biztosítása nem előjog a magyar és nem jogfosztás a nemzetiségi polgárokra nézve, hanem elsőrangú kötelesség, melynek e hazának minden polgára eleget tenni tartozik és hisszük, hogy e téren senki közülünk mulasztást elkövetni nem fog. Az általános titkos választói jog törvénybe iktatására vonatkozólag a kormányhoz intézendő feliratra hozott határozathoz méltóan sorakozik a március 15-ikének az egész megye területén egyöntetű megölésére vonatkozó határozat, melynek folytán ezentúl nem szórványosan, az esetleg megnyilatkozó hajlandóság szerint és illetéktelen, váltakozásnak kitett egyéni rendelkezésre üli meg Tolnavármegye közönsége a márciusi nagy napok dicső emlékét, hanem a megyei közgyűlés, mint az erre legilletékesebb tényező akaratából és rendeletéből, ami szükséges is volt, mert március 15-ike eddig csak a szivekbe irt nemzeti ünnep ugyan, de megérdemli, hogy emlékét igazi ünneppé tegyük, mint a gondolat felszabadulásának nagy napját és azt mindenütt, hazafias érzéssel megüljük. Ezekután áttérünk a közgyűlés lefolyásának ismertetésére. * Apponyi Géza gróf főispán a közgyűlést megnyitván és a tagokat üdvözölvén, következett az alispúni jelentés, mely a tagoknak előzőleg nyomtatásban megküldetvén, Sass László indítványára felolvasottnak tekintetett ugyan, azonban annak határozathozatalt kívánó részletei, minők a Styrum-Lymburg alapítványokra, a munkásházak építésére, a boszniai vasút ügyében választandó bizottságra, a Széchenyi Sándor gróf által ajándékozott Rákóczi képre és március 15-ére vonatkozó alispáni indítványok külön felolvastatván, mind elfogadtattak. A jelentéshez elsőnek Schwetz Antal dr. szólott, nagy elismeréssel emlékezve meg az alispán gondosan megszerkesztett, kimerítően tájékoztató jelentéséről. Szükségesnek tartja, hogy az alispáni időszaki jelentések rendszeresen kinyomattassanak és előzetesen megküldessenek a bizottsági tagoknak, mert a megye közönsége csak igy lehet az ügyek iránt kellő tájékozottsággal és lelkesedéssel. Helyesléssel szól a március 15-ikének megünneplésére vonatkozó alispáni indítványról is, de helyieleniti, hogy most március 15-ikén — az eddigi évtizedes gyakorlattal eltérően — a vármegye székházán zászló ki nem tűzetett és a megyei tisztikar misét nem hallgatott. Minthogy Tolnavármegyének mind a 6 országgyűlési képviselője a függetlenségi párthoz tartozik, tekintettel azon körülményre, hogy a vármegye még 1905-ben felirt a kormányhoz, hogy március 15-ike nemzeti ünneppé tétessék, figyelmezteti a képviselőket, hogy e kérelem még most se intéztetett el és fölkéri ünnepélyesen Szabó Károly országgyűlési kévviselőt, hogy a képviselőházban interpellálja meg az összkormányt, hogy e határozat mentői előbb törvénynyé váljon. Simontsits Elemér alispán köszönettel vette tudomásul a jelentését méltató elismerő kritikát és pár felvilágosító megjegyzést tesz a március 15-ikére vonatkozó helytelenítésre vonatkozólag. Kijelenti, hogy ő a saját kezdeményezéséből kereste a legkorrektebb módot, hogy e kérdésben az összes megyei hatóságok úgy a központban, mint a járásokban egyenlően legyenek kötelesek eljárni, mert nem tartaná megengedhetőnek, sem az ügyhöz méltónak, hogy egyes közegek esetleg más-más eljárást kövessenek. Ami a zászló kitűzésére vonatkozó hosszas gyakorlatot illeti, a valódi tényállás az, hogy 58 évig soha se volt március 15-ikén a megye székházán zászló kitűzve, hanem csak a legutóbbi évben. O e kétféle gyakorlat között ellentétet látott, mely ellentét elsimisitására és a mindenkit egyenlően kötelező rendelkezés megtételére az erre egyedül illetékes és hivatott foromhoz, a vármegye közgyűléséhez fordul, nem alkalmilag és a viszonyok által sodortatva, hanem önként és önállóan indítványozva, hogy a vármegye közönsége — nem várva be, mig ez irányban a törvényhozás az intézkedést megtenni jónak látja, önmaga kötelezően rendelkezzék. Az alispán kijelentéseit a közgyűlés osztatlan helyesléssel fogadta. Szabó Károly országgyűlési képviselő pedig kijelentette, hogy a kapott megbízatásnak meg fog felelni, mert erre hazafias érzelmei is kötelezik. A közigazgatási bizottság féléves jelentése és a számonkérőszék jegyzőkönyve, mely a megyei tisztviselői kar működését kielégítőnek találta, tudomásul vétetett. A közigazgatási bizottságban a lemondott Boda Vilmos helyére a választás elrendeltetvén, két szavazatszedő küldöttség alakíttatott és pedig az egyik Bernrieder József elnöklete alatt Szabó Károly és Biró Imre tagokból és Szévald Oszkár jegyzőből, a másik Jeszenszky Andor elnöklete alatt Órffy Lajos és Frühwirth Jenő tagokból és Ferczel Béla dr. jegyzőből. Leadatott 122 szavazat, ebből a Fekete Ágostonra esett 60 szavazat ellen 65 szóval Wéber János orsz. képviselő választatott meg. Az állandó választmányba pedig egyhangúlag Hangéi Ignác dr. t. főorvos. A tisztujitás ellen beadott kétrendbeli fe- lebbezést elutasító közig, bírósági ítélet tudomásul vétetett, nemkülönben a keresk. miniszter rendelete a szakmány munkások alkalmazása tárgyában. Jeszenszky Andor felszólalására soron kivül tárgyalás glá vétetett Stern Árpád megyebizottsági tag indítványa, hogy a közgyűlés az általános, titkos, egyenlő és községenkint qyakorlandó választói jog törvénybe iktatása tárgyában írjon fel a kormányhoz. Az állandó választmány javasolta, hogy a közgyűlés az általános és titkoáválaaztoi jog mellett foglaljon állást. Stern Árpád feleslegesen terjedelmes beszédben szállt sikra lényegében már elfogadott indítványa mellett, kiterjeszkedve sok mellékes részletkérdésre, bizonyos általa közelebbről meg nem jelölt tudományos megismerésre és egyéo az alkotmány sáncain kivül állókra vonatkozó szólamokra, miért is beszédével általános nyugtalanságot és türeímetlenséget keltve, ezzel a különben helyesen indult ügy sorsát csaknem kockáztatva. Beszédének első visszhangja Apponyi Géza gróf főispán helyreutasitó kijelentése volt, aki a Wekerle kormányt védelembe vette azon vád ellen, hogy az a választási törvény benyújtását szándékosan huzza-halassza. Mindenki tudja — úgymond a főispán, — hogy a kormány e javaslatot be szeretné terjeszteni, de a parlament obstrukció miatt nem munkaképes és erről a kormány nem tehet. Stem Árpád a közönség nagy türelmetlenkedése között kijelentette, hogy ő a kormányt nem akarta huza-vonával vádolni. Boda Vilmos az előtte szóló példáján okulva nem akar hosszabb felszólalást tenni, azonban állást foglal úgy az eredeti indítvány, mint az állandó választmány javaslata ellen, mert mi lenne annak következménye, ha az általános választói jog minden feltétel nélkül kiterjesztetnék ? Az lenne a következménye, hogy az ezredéves magyar haza elvesztené magyar jellegét. Mi, akik e vérrel szerzett föld magyar jellegét időtlen időkig biztosítani akarjuk, ebbe bele nem mehetünk • és nem is fogunk soha belemenni. A belügyminiszter már kijelentette, hogy az általános választói jogra vonatkozó törvényjavaslatát a lehető legrövidebb idő alatt
