Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-22 / 12. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. XVIII évfolyam ______12. szám____________Szekszárd 1908 március 22 — K éziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz- } lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapító! árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. —BWiBlllllMIII IIHI H Gondolatok. A házszabályrevizió szerencsésen lezajlott általános vitájában újból megnyilatkozott parlamentünknek, jobban mondva képviselőházunknak egy régi és nagy betegsége : a bőbeszédűség. Ezúttal azonban eltekinthetünk e betegségtől, mert hisz a házszabályrevizió tulajdonképpen e betegség ellen keresi az orvosszereket és minthogy minden orvosság keserű, nem csodálható, hogy a beteg képviselőházban is akadnak, akik kéz- zellábbal ellenszegülnek az orvosság bevevése ellen. Képviselőházunk tanácskozásai napról- napra általánosabbá teszik azt a meggyőződést, hogy nagy hiba volt az alapos orvoslást már évekkel ezelőtt elmulasztani. Rekri- minálni azonban nem akarunk, mert ma már a képviselőház többsége is elismeri a ház- szabály“evizió szükségességét. Még azok is, kik Tisza István ideiglenes házszabályrevi- ziójának ellene szegültek, beismerik, hogy magát a revíziót szükségesnek tartották volna, de csupán az erőszaknak nem akartak engedni. Ez mindenesetre igen érdekes tünet és vallomás — a múlt politikai harcaira nézve, de a jelenre vonatkozólag -semmit sem ér. A fő dolog, hogy a mai parlamenti kisebbség akarata ne legyen erősebb, mint a koaliciós többségé. A parlamenti többségé a felelősség, illő és szükséges tehát, hogy a törvényhozásban a többség akarata érvényesüljön. * A választói jog reformja, minden jel szerint, a megérés stádiumába jutott. A nagy néptömegekben, melyek eddig e joghoz nem juthattak, nagyfokú izgatottság nyilatkozik meg a várakozás nehéz és keserves szakában. Ez az izgatott idegesség érthető, de annál menthetetlenebb az az embertelen vadság és erőszakosság, mellyel a szociálista árnyalatokhoz tartozó népvezérek és izgatok a néptömegeket mozgósítják, tüntetésekre uszítják és a társadalmi rend megbontására, felforgatására vezetik. Á kormánynak szoros kötelessége az ily mozgalmak fékentartása és megrendszabályozása és Andrássy belügyminiszter bizonyára nem is mulaszt el ez irányban semmit. Különösen szükséges a munkás szervezetek és munkás vezérek szigorú ellenőrzése, de mindennél több hatással lenne az általános választói jogról készülő törvény- javaslat beterjesztése vagy legalább is közrebocsátása, hogy e nagy kihatású reform méreteivel a közvélemény, idejekorán meg- ismerkedhessék és azokat,poliíikai és szociális szempontokból tanulmányozhassa, értékelhesse. Általános választói jogról lévén szó, e fő elv biztosításának esetén a részlet- kérdések érdekesek lehetnek ugyan, de valójában mellékesek. Kétségtelen, hogy e reform méltó társa lesz a jobbágyság felszabadításának, mely örök időkre szóló dicsősége a magyar kiváltságos osztálynak, mely megértvén -az idők szavát, önként lemondott előjogairól és a nép millióit a maga soraiba emelve, bevette az alkotmány sáncaiba. Ennek a nagy reformnuk mintegy kiegészítő, bár önálló részéül tekinthető az általános választói jog megadása, mely az általános katonakötelezettség és az egyenlő teherviselés korszakában meg nem tagadható. Kétségtelen, hogy a mai korlátolt választói jog és az általános választói jog között nagy az ugrás, óriási a különbség. Sokkal gyakorlatibb dolog lett volna a mai korlátolt választói jog keretein már régebben tágítani és egyre szélesebb néprégeket felruházni a választói joggal, de ha ez nem történt is meg, az általános választói jog reformja elől most már még sem térhetünk ki és azt kell mondanunk: mentői előbb, annál jobb, mert igy mentői előbb kezdetét veheti nálunk is a legszélesebb néprétegek politikai iskolázása, amire alkotmányos országban feltétlenül szükség van és aminek hiánya csakis a felelőtlen néptribunok és lelkiismeretlen politikai izgatok malmára hajtja a vizet. Amiként a jobbágyság felszabadítása a magyar nemzet megerősödésére vezetett, azonképpen meg vagyunk győződve, hogy az általános választói jog is nemzeti megerősödésünkre fog vezetni. Némi aggodalomra a hazánk különböző vidékein nagy tömegekben élő nemzetiségek adhatnak ugyan okot, de meggyőződésünk, hogy bölcs körültekintéssel és a magyar államiság követelményeinek biztosításával, nemkülönben a magyar nemzeti erők tömöritésével és kifejtésével ez a veszély elkerülhető és mindenesetre legyőzhető lesz. Csak egyet nem szabad felednünk s ez az, hogy a nemzetiségek nem veszedelmesek, mert azok évszázadokon át mindig békében megvoltak a magyarral és jó fiai voltak a magyar hazának, hanem veszedelmes a nemzetiségi izgatok aknamunkája. De arra való az államhatalom, hogy ez aknamunkát meghiúsítsa és kérlelhetetlenül megtorolja. * Sokat beszélnek mostanában a függetlenségi párt taktikájáról, mely más volt az ellenzéken és más a kormánypártot képező koalícióban. E tekintetben a legélesebb és legfájóbb szemrehányásokat a kormánypárti függetlenTÁRCA. A bohózatiró. Itta: Jacpues Constant. Bocsásson meg, hogy zavarom, rendőrbiztos ur; de fontos közölni valóm van önnel. Egy bűntényről van szó. Engedje meg, hogy leülhessek, mert ebben a pillanatban még föl vannak ingerelve az idegeim. Igaza van, rendőrbiztos ur, egészen megfeledkeztem arról, hogy bemutassam magam. Tessék a névjegyem: »Albin Laudon drámai költő.« Arcza mosolyra derül ! Látom, hogy nem vagyok egészen ismeretlen ön előtt . . . Igen. »Helena férje«, »Putifár felesége« szerzője áll ön elett . . . Igaza van. »Az átvirrasztott éjszakát« is én Írtam. Tréfás műfajok. Darabjaim veszettül pajkosak. A házasságtörések megírásában valósággal remekeltem, Női alakjaim csinos, apró teremtések, szellemesek és okosak, frou frourban van a hajuk s olyan személyek, akik magasra emelik lábaikat a színpadon . . . Ennek ellensúlyozására furcsa anyósokat állitok be és megcsalt férjeket. Nem törekszem a finom, kedves mosolyra darabjaimmal, hanem a harsogó kacajra számítom ki a helyzeteket. Nos ! rendőrbiztos ur, én a hypermerész bohózatok Írója, Albin Laudon, meggyilkoltam egy embert. Nem furcsa ez redőrbiztos ur ? . . . Nyugtalanság fogja el önt . . . Gyanú támad az agyában, hogy meg van-e még a józan eszem . . . Nyugodjék bele kérem, nem veszítettem el az eszemet. Különben is azt hiszem, már tudtára adták a bűntényt. Az áldozat átlőtt koponyával nem messze fekszik innét Rue des Martyrs 25. sz. alatt. Igen, én öltem meg a színigazgatót. A nagy zavarban sikerült a hátsó lépcsőn lefutnom s most itt vagyok. Mindenesetre nagyfokú felingerült állapotban követtem el a gyilkosságot, amelynek oka talán rejtélyesnek tűnik föl ön előtt. Pedig ismételten kijelentem, én lőttem a szegény Gi- radra, mert szándékom ellenére akart pénzkeresésre kényszeriteni . . . De hogy megértse ezt a rejtélyes esetet, vissza kell térnem pályám kezdetére. Öt évvel ezelőtt még segédjegyző voltam. Havi százhúsz frankért annyit dolgoztam, mint egy néger rabszolga, de mégis volt annyi időm, hogy időnként verseket küldözgethettem be a lapoknak, amelyek se jobbak se rosszabbak nem voltak, mint a mások versei. Mint a többi poéták, én is írtam egy ötfelvonásos drámát a »Mazeppál«, amely az Odeon poros levéltárában van elásva. Eközben egy katonai tárgyú bohózatot írtam »Pomela fegyvergyakorlaton« címmel. A darabot felolvastam egyik barátom előtt, akinek a ba- rátnéja a borlevardszinházban szubrett szerepeket játszik. Barátom megígérte, hogy pártfogásába veszi darabomat — ha jogaim felét átruházom rá. Vonakodás nélkül beleegyeztem, hisz akkor még nem láttam a jövő titkaiba. A bou- levard-szinház igazgatója elfogadta darabomat, amely csakhamar színre is került. Alig ismertem rá, a szövege, párbeszéde ki volt forgatva, s végül alig kaptam a jövedelemből valamit, de megismertem a dicsőség mámorát. Azután egy drámát írtam a Comédie Fran- caise számára. Főnököm, aki nem tartotta össze- egyeztethetőnek az irodalmi babért a jegyzősegéd munkájával, elbocsátott. Hirtelen megírtam a «Heléne férjét». A sikerre, azt hiszem, emlékszik még rendőrbiztos ur! Háromszáz előadást ért meg Párisban s külföldre is elkerült a darabom. A sikerek mellett egy keserű érzés bontakozott ki bennem. Az egész világ azt hitte, hogy egyedül a bohózatirásra születtem s Komoly munkát nem tudnék írni.
