Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-22 / 12. szám
2 TOLNA VARMEGYE. 1908 március 22 ségiek az elltnzéki függetlenségiektől kapják, íme tehát bebizonyult, hogy kétféle függetlenségi párt van. Az egyik az ellenzéki, mely a kormánypártban nem maradhatott és nem is maradt bent. A másik a kormánypárti, mely a többségi koalíciónak gerincét képezi. Világos tehát, hogy ez a kormánypárti függetlenségi párt, vagyis a Kossuth-párt nem folytathat ellenzéki politikát és hogy addig, amig a többség gerincét képezi, más politikájának kell lennie, mint a balpárttá lett disszidenseknek, más elvekkel, más eszközökkel, más szólamokkal, más taktikával. A célok? Azok a papiroson és frázisokban lehetnek ugyan azonosak és bizonyára ugyanazonosak is, de ezekből a célokból csak azokat fogja megvalósítani, amelyek megvalósítására 67-es alapon lehetőség nyílik. A függetlenségi kormánypárt egész működése és politikája igazolja az eddigi többségben levő 67-es pártok törekvéseit, mert a függetlenségiek a saját programmjukból mit sem valósítottak meg idáig, hanem mindenben az általuk 40 éven át annyira ostromolt és ócsárolt 67-es kiegyezés keretei között maradtak. F. M. VÁRMEGYE. Megyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósága tavaszi rendes közgyűlését Apponyi Géza gróf főispán elnöklésével folyó hó 31-én tartja meg. Előtte való napon az állandó választmány tartja ülését. A tolnainegyei tisztuj itás ellen beadott panasz. A közigazgatási biróság folyó hő 11-én tartott ülésében döntött a tolnamegyei, múlt év december 30-ikán tartott tisztujitásnak megsemmisítése tárgyában gróf Benyovszlcy Rezső, Rátkay László, Boda Vilmos és társai, továbbá Tantó János, Rovarcz József és társai által beadott panasz fölött és pedig úgy, hogy a köz- igazgatási biróság — amint az előre volt látható — a panasznak helyt nem adott. Az ítélet indokolásában hivatkozik az e tárgyban Schwetz Antal dr. bonyhádi ügyvéd által a tisztújító közgyűlésen lemondott tisztviselők szavazati jogára vonatkozólag beadott telebbezésre hozott közigazgatási bírósági Ítéletre és azzal teljes azonosságban ismételten kimondja a tisztviselők szavazati jogát. Egyúttal kimondja, hogy a megbízatási időtartam lejárta előtt megtartott tisztuláskor a régi tisztviselők tényleg működőknek tekintendők. “Mert azon tisztviselő, aki a tisztujitáson újból nem választatik meg, a megbízatás időtartamának lejártáig is folytathatja működését. Eme jogi és tényleges helyzetet nem érinti a tisztviselőknek a tisztújító közgyűlésen történni szokott lemondása sem, mert ezt a lemondást, miután a jogosultság a megbízás lejártával is megszűnik, másnak, mint a törvényhatóság intézkedési joga előtt való meghajlásnak tekinteni nem lehet. De különben is e lemondás nyilvánvalóan csakis a megbízatás időtartamának lejártára szól. A panaszban foglalt ama kitételeket, melyek szerint a választás alatt felháborító rendetlenség uralkodott és e miatt nem lehetett ellenőrizni, vajon mindazok, akik szavaztak, a törvény- hatósági bizottságnak tagjai voltak-e, a tényeknek és személyeknek megjelölése hiányából a biróság vizsgálat elrendelése alapjául nem fogadhatta el és a panasznak eme részét is mellőzni kellett. Úgy a névjegyzékből mint a közgyűlésről felvett jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a tisztuj itás az arra jogosítottak nagy számának részvéte mellett, a törvény követelményeinek szoros betartásával tartatott meg. községi Elet. — Dombóváron községi végrehajtóvá Horváth József választatott meg. — Mucsi községben segédjegyzővé Sztojá- kovics Béla eddigi helyettes segédjegyző választatott meg. — Magyarkeszi község képviselőtestülete a községi jegyző részére 400 korona segélyt szavazott meg a folyó évre. HÍREK. — Személyi hírek Széchenyi Sándor gróf v. b. t. t., a főrendiház alelnöke, aki abbaziai üdülését félbeszakította, f. hó 14-én Székesfehérvárott a Nádor-csatorna közgyűlésén elnökölt, 17-én érkezett Nagydorogra, ahonnét ismét visszautazik családjához Abbáziába. — Totth Ödön vármegyei tiszti főügyész néhány heti üdülésre Abbáziába utazott. — Március 15. A magyar szabadság kivívásának 60 éves évfordulóját, e magasztos emlékünnepet országszerte lelkes hangulatban ünnepelték meg. Vármegyénk székhelyén, Szek- szárdon és csaknem az összes községekben lélekemelő, hazafias ünnepélyek folytak le, melyeket sajnálatunkra térszüke miatt részletesen nem ismertethetünk. Mindenütt isteni tiszteletek, ünnepi beszédek, az ifjúság éneke és szavalata hirdette a magyar nemzet szent ünnepét. Szék- szárdon mind a három, vagyis a róm. kath., reform, és izraelita templomban ünnepélyes isteni tisztelet volt és úgy a főgimnáziumban, a polgári fiú- és leányiskolában, mint pedig az összes népiskolákban hazafias ünnepélyeket rendeztek a tantestületek az ifjúság közreműködésével, a Polgári Olvasókörben pedig ünnepi lakoma volt, amelyen Boda Vilmos ismertette a nap jelentősegét. — A májusi vasúti menetrend. Most folynak a simítások a május 1-én életbe lépő uj vasúti menetrend megállapítása tárgyában. Mint jól értesült helyről halljuk, az a terv, hogy Szek- szárdról a déli vonat egy órával későbben fog indulni és a délutáni vegyes vonat 3 óra 20 perckor fog ide érkezni, ami' minden esetre sokkal helyesebb beosztás az eddiginél. Azonkívül külön tehervonatok is fognak közlekedni, ami szintén régóta már annyira kívánatos és indokolt. — Felolvasás a múzeumban. Wigand János főgimnáziumi igazgató Sakespaere és Hamlet cim alatt kedden este szép számú közönség előtt j érdekes felolvasást tartott a múzeumban. — Nyilvános előadás Kamarás Béla nyug. máv. felügyelő, szőlőbirtokos, f. hó 22-én, vasárnapon délután 4 órakor a Szekszárd-Szálló nagytermében gazdasági kérdésekről szabad előadást tart. — Bírák eskütétele. A szekszárdi kir. törvényszék területén legújabban előléptetett kir. törvényszéki bírák, ügyészek és járásbirák f. hó 18-án tették le a hivatalos esküt Hazslinszky Géza kir. törvényszéki elnök kezébe. Ugyanaznap este kedélyes estélyre jöttek össze a biróság tagjai és hozzátartozóik a Szekszárd- Szálló kistermében. — A pécsi egyházmegyéből. Zichy Gyula pécsi megyéspüspök Prikler Károly teveli pléí bánost a völgységi esp. kér. jegyzőjévé nevezte ki. Segédlelkeszül kiküldötte: Czindery Endrét Lakócsára, Nagy Istvánt Bátaszékre, Keszler Ferencet Szászvárra, Tihanyi Jánost Petrijevcére, Zserdin Józsefet Pécsváradra. Vájjon mit szólna a kritika a «Mazeppá»- hoz, — ez a kérdés izgatott. A színházigazgatók folyton a nyakamra jártak, hogy Írjak számukra bohózatot s én engedtem is kérésüknek, de a szivem a komoly dráma felé vonzott. A »Mazeppát-t nem tudtam szinrehozni s most dühös erőve' fogtam ismét a bohózatok Írásához. Megírtam a »Putifár feleségét«, óriási sikerem volt. Ekkor írtam meg »A rabszolganő» cimü szociális drámát, amelyet egymásután utasítottak vissza a színházak. — Mi az ördögöt akar ön a komoly drámával ? — mondották boszusan — ön született bohózatiró s minden bohózatát elfogadják, írjon csak minél többet — ezzel biztattak a színigazgatók. Bántott a dolog szörnyen. Én, aki melankolikus természetű vagyok s a szkeptikus iskolának a hive, mint üresszivü bohóc álljak a világ előtt. Tehát arra legyek kárhoztatva, hogy a nép nevető idegeit szolgáljam, mint közönséges mesterember, aki a kis ujjából rázza ki a bohózatokat ? ön nevet, rendőrbiztos ur ? Azt hiszi, ezek kicsinyes okok, amelyen tulteszi magát minden józan ember ? Azt hiszi, hogy ä nagy bankók es a siker kielégítettek ? Esküszöm önnek, hogy szörnyen szenvedtem. Eközben fontos cselekmény történt velem. Szerelmes lettem. Nemrég elvezetett egyik barátom Gabriel Drancyhoz, a költőhöz, aki színházi krónikákat is ir a lapokba. Velem is foglalkozott több ízben s örültem, hogy személyesen is megismerkedhettem vele. Mondhatom, hogy nem tudta megnyerni a tetszésemet, szemtelenül fölcsapott monoklija, festett szakálla, fönhéjázó beszédmodora, sehogy sem tetszett. — Uram — szólt hozzám — ön a legutálatosabb műfaj írója. Fogadja részvétemet. Meglepetve néztem rá, amikor tekintetem egy szép és mosolygó leányfejre esett Képzeljen el egy azurkékszemü olasz nőt, vakító fehér iogsorral. A szép Eveline — igy nevezték a leányt — Drancy leánya volt. Miután az apja kimondotta véleményét, leánya is érthető hűvösen fogadott. Természetesen ezek után a józan ész szerint nem kellett volna többé a küszöbüket átlépnem s a vége az lett mégis, hogy minden fogadó napjukon ott voltam. Később szimpatikusabban fogadott a házigazda s mintha megváltozott volna velem szemben s vele együtt a szép Eveline is. Egyszer, amikor művészi és irodalmi kérdésekről vitatkoztunk, meglepetve kiáltott föl: Hát ha ilyen nézetei vannak önnek, miért ir akkor ilyen léha darabokat ? Ettől kezdve még inkább égett bennem a vágy, hogy komoly iró váljon belőlem s győze- delmeskedhessem a szép Eveline szive fölött. Rövid idő múlva meg is kértem apjától a leány kezét. Egy hohózatgyároshoz adjam a leányomat . Soha, soha! — mondotta haraggal. Elmondottam, hogy mennyire szeretem a MIT IGYUSK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fö ü múl hazánk természetes a mohai HpTTPIH -Forrás. szénsavas vizek királya Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor- és gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak ____________________Kedvelt borviz! Ocsóbb a szódavíznél! Mindenütt kapható! Fő raktár: SALAMON TESTV ÉREK oég-nél, SZEKSZÁRDON*
