Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-25 / 52. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES ^Ießfjelen mine Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Sz Szerkesztőségi telefon-szám 18. Felelős szerkesztő é« laptulajdonos: Or. LEOPOLD KORNÉL XVIII. évfolyam 59. szám Szék szárd. 1908 december 25. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedes r.-t. Szekszárdon. Egyet szamok ugyanot kaphatók. TARTALMÚ HETILAP. en viiHiírimp. ikszárdon. Vármegye utca 130. sz. Kiadóhivatali telefon-azám II. Fónsunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok .— ucm -aatoak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten magái lapított árszabály a térim számíttatnak. Karácsony. Béke és szeretet szili e szép ünnepen a családi hajlékba. A Kisded Jézusra való emlékezés bearanyozza a gyermekszobákat és ennek visszfénye ott ragyog az egész lakáson. A szív nemesebb érzései felszínre törekednek és érvényesülnek, bogy meg- fürödjön az életküzdelemben kifáradt lélek az együvé tartozás, a szeretet edzi áradatában és uj erőt merítsen lankadatl in küzdelemre. Felvilágosult elmék! Meg tudjátok-e érteni a karácsonyfa misztikus bubáját? Ha nem értitek, vegyetek részt a karácsony szent ünnepében. Megkérgesedett szivü emberek! Akarjátok-e, hogy szivetek jégburka megolvadjon? Állítsatok a gyermekeknek karácsonyfát. És ha az ünnep áhítata szivetekbe nyomul, ha a családi érzelmekben felolvadtok, ha a kisdedek boldogságán elméláztok, gondoljatok a magyar nemzet nagy családjára. Üljön el e szép napon a közöttünk dúló visszavonás és szeretetlenség. Szállja meg szivünket az együvé tartozás szent érzése! Egyesüljön minden hazali a kölcsönös megbecsülésben és a becsületes munkában, melynek végcélja más nem lehet, mint a magyar haza felvirágoztatása, nagy - gyá és hai■•'mássá tevése. Magyarország és a Nagyvilág. — Reflexiók a mai politikai helyzethez. — Irta: Bartal Béla < Ha reményed árboczl, sora viszlly* — széltőrét Nézz a csillagok közé, ók lesznek reményeid, Ha szivedben él a hit » Baj»» A régi jó világban történt. A győri püspök misézett a székesegyházában. A meditáció közben kitört belőle a hazafias aggodalom — «Édes szép hazám, mi lesz belőled ?> — «Bizony, bizony, e ül vagyunk, inéltó- ságos uram> — li igyta rá a ministráló vén János huszárja. «Hallgass te vén szamár, — nem te rád bi*ták az ország dolgait» — felelt patriárchálisan a püspök — és misézett tovább. Haf«ma — hO év müui — misézne az a győri pöspölc, — bizony ma is aggodalmasan kérdezhetné, hogy — «édes szép hazám — mi lesz belőled». És a vén János huszár se mondhatna mást, mint azt, hogy — «bizony, bizony ebül vagyunk». Ma is kritikus a helyzet, — sok reménynek árbocát törte el a sorsnak — de még tán inkább az embereknek viszálya — sisifusi munkát végez a kormány fejé és tagjai a fegyelmezetlenség, tudatlanság — a nagyra felcsigázott aspirációk, nemzetközi, politikai és gazdasági bajok dissolváló pusztítása ellen — az országban csüggedés, pártkeretek lazulása. - a társadalmi szervezkedés — stagnaciója. Vajúdik a gazdák szervezkedése, — a mérnöki kamarák, mint a kereskedelmi államtitkár mondja, «elvi nehézségekbe» ütköznek — a többi osztályok is, a laza ligák, szövetségekbe próbálnak — a szervezés ösztönétől hajtva — magukon segíteni — de igazi, állandó, harmonikusan szervezett társadalom nincs. És ez teszi nehézzé az irányítást, vezetést nehéz időkben. De nehezíti az is a szervezkedést, hogy az ország erőviszonyairól, rés ónt a számoktól való irtózás, részint a szangvinikus temperamentum és az <ugratás»-nak — annyira kedvelt — ép az utolsó napokban klasszikus példával gyakorolt sportja folytán — mindig hibás fogalmakat alkotunk, melyeket mint a kiegyezés és a bank terén utólag — igen drágán kell fizetnünk. Ej ellen pedig csak a helyzet helyes, őszinte feltárása használ. — Már Széchenyi mondta: «Magyarország sohasem szűkölködött lelkes hazafiak híjában ; csak egy fajtájában a hazafiaknak szűkölködött mindig — azokban tudnillik, akik minden tétova nélkül a nemzet szemébe lobbant'fák—az igaz szót.* És igaza volt — mert egy igazmondó nyomában ott terem tíz — ugrató. Megyénkben, tán mert nagy gazdasági dolgokban — már a jobbágyfelszabadítás óta — sokkal egyetemesebben, sokkal pro- gresszivebben szoktunk gondolkozni — a pártok közti élet sohasem vette tel azokat a kellemetlen formákat, mint máshol s hol még az utóbbi harmadfél év is — nem kis részben — főispánunk helyes önálló magatartása folytán nem gátolta meg a pártkereteken felülemelkedő együttműködést — tán kevésbé volna szükséges a «Quid nunc» kérdését az együttműködés szükségével illusz- rálni — de ennek a meglévő összhangnak TÁRCA. Karácsony. Van még nap a napok sorában, Van egy, mely édes, tiszta, szép ; Mig taposunk a föld sarában, E napon ránk hajol az ég; Drága gyöngyöt hint szerteszéjjel: A hit gyöngyét s könny megered; Kihajnalodik ma az éjjel S a gyötrött sziv remél s szeret. Van egy nap még, mosolygó, drága, Amelyért élni érdemes; Fény árad a bűnös világra S örömtől a sziv úgy repes. Ma minden lélek jóra hajlik, Aid, megbocsát minden kebel ; Tengerként a sziv nem morajlik, Békében, csendben ünnepel. Oh szent karácsony, boldog ünnep, A menyország vagy itt alant: Tedd, hogy aki ma téged ül meg, Senkit se láss boldogtalant! Saru megöleljék, zengjen ének, Hová csak Isten napja süt: Dicsőség a menny Istenének, Szeretet, béke mindenütt! SÁNTHA KÁROLY. A döbröközi eset. — 1699. — I. (K. E.) Döbrököz, Henrik bán, a Laczkffiak, Szerecsenek, Verbőcziek e büszke vara is megszenvedte a törökök uralmát. 150 évig romlott, omlott benne minden. Segítette az idő pusztításait több ostrom, a mindig változó pogány őrség és az a gazdátlanság, amely a török kincstár épületeinek Magyarországon osztályrészül jutott. A török hatalom megszűnte után két év múlva, 1689-ből nyerjük az első hirt Nagy Yin- cze kincstári tisztviselőtől. «Előbb török vár volt, — igy tudósit — rr.ost pedig császári erősség. Lakosai rácok, akik urukul egyedül Őfelségét ismerik, mert zsoldos katonák és szabad hajdúk. A szigetvári generális alatt állanak és szá- zadmagukkal tesznek fegyveres szolgálatot.» Herczeg Eszterházy Pál nádor érdeklődvén az uradalom iránt, 1692 ben azt a jelentést kapja, hogy «erősség van rajta és ebben holmi garázda szabad legények». Részletesen 1693 március 16-án Wratislav György ismerteti. Elmondja, hogy *egy mértföld- nyire Dombóvár alatt, egy szigetben fekszik, a Kapos folyó ágai között. Minden oldalról nagy mocsarak környezik. A nagyon pusztult várkastély egy kis dombon áll. Falai jól égetett téglákból épitvék, 10 öl magasak és még három oldalról állanak. Egy öreg tornya cseréppel van födve, vagyon benne egy jócska szoba és egy konyha, alatta pincze, melyben a törökök a fogoly keresztényeket »temniezben« tartották. A kastély körül a szigetben mintegy ötven rosszul épült ház található, ezekben asz- szonyaikkal, gyermekeikkel és barmaikkal ráczok laknak. A vizen túl, Koppány felé, egy domb. oldalán a város fekszik, amelyet egy régi nagy árok kerít be, mocsártól-mocsárig. Van ezen árkok között 150 ház, de ezek is rosszul épitvék. Három rácz pap lakik a városban. Innen a várkastélyhoz ezideig hid építve nincs, az emberek, ha összejárni akarnak, egy rossz bürüt használnak. A barmok átjutása még keservesebb, sok helyen úszással jár, ha legelni, földet mivelni a szigetből azokat kihajtják. Pécs felé egy 150 öl, Koppány felé pedig egy 250 öl hosszú fahíd volna szükséges. A lakosság mind fegyvert visel, katonának tartja magát, kapitányuk van és más elöljáró tisztjeik. Az elmúlt, 1698-ik évi háborúban Nagyvárad, Pétervárad alá az »Erbfeindt« a török ellen 100 lovas vonult ki közülük. A határban 150 hold szántóföld, 200 hold legelő és 900 hold rét található. A többi csupa mocsár, amely egy öreg mértföld hosszúságban tartozik a várhoz. Sok rák van a vizekben és hal is, öregebb és apróbb, nagy mennyiségben. Egykoron 4 malmuk volt. Kettőnek farészei még tűrhetően épek és kevés költséggel jóvá tehe-
