Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-25 / 52. szám
2 OLNAVARMEGYF 1908 december 25 csak erősítésére szolgálhat az, ha a nemzeti szolidaritás szükségét a külpolitikai helyzet néhány nagy kérdésével illusztráljuk. Hogy állunk itt ? Ma mindenki Belgrád, Cettinje, Kon- stantinápolyra szegezi tekintetét. Pedig a helyzet kulcsa ma — Indiában van. Háromszáz millió benszülöttet: 60 millió mohamedánt és 240 millió hindut, kormányzott ott 200000, azaz kétszázezer angol ember. A hadsereg csak 75.000 angol és 120.000 benszülöttből áll 300 millió lakosságnál. Az angol faj ezen kulturális diadalát jelentő állapotot lerontotta a japán győzelem és az angolok németellenes politikája. — Hajóikat a Pacific Óceánból Németország felé kivonták s a japánoknak engedték át a csendes Óceán feletti uralmat. Onnét jött az első impulzus — kereskedelmi téren — az indiai angolellenes boykottmozgalomhoz (Szwadcski mozgalom), ebből fejlődött ki a politikai, elszakadási mozgalom a «Bande mataram» jelszóval. Ez »Tápláld anyádat« jelentve ugyan egész ártatlan volna az angolokra, ha a hinduk a >táplálandó anya« alatt — nem a »Khali« istennőt értenék — akinek — a régi hinduk idegenek legyilkolásával — szoktak áldozni — és aki — még a 12-ik századból kezdődő, s még csak a múlt században nagy nehezen kiirtott gyilkos »thug« szektának — védő istene volt. — És ezt a félelmes resurrectiót — nemcsak a sok politikai gyilkosság — angolok ellen — hanem — tán legjobban — egy hindu lapszerkesztőnek előfizetési felhívása — illusztrálja — aki a tisztelt prenumeránsokat arra kéri, hogy évi előfizetésüket — egy-egy angol levágott fejével rójják le. — (Hála Isten, a mi magyar lapjaink még korona valutában számítanak). — És hogy az annyira elma- radtnak tartott hindu, mennyire »az idők embere«—legjobban mutatja a második jellemző tény, hogy a lázitó beszédeket — nem csak lapok — hanem a » fonográf« segítségével terjesztik falukban — és kaszárnyákban. — Tehát t> antimiliiar izmus per fonográfé —Indiában! Vegyük hozzá még, hogy az indiai vasút- és táviró hivatalok — nagy része hindu — hivatalnokok kezében van — akkor látjuk csak a nagy veszélyt nemcsak Angolországra, hanem az egész Európára nézve — is — mely Indiából fenyeget, — s mely már ma az ostrom- állapothoz vezetett. Anglia eddig — ott a mohamedánokkal — uralta a hindukat. Az indiai helyzet akuttá válta adta meg a lökést a Balkánkérdésnek. Ez vezetett Reválban az orosz egyezséghez — ez volt oka, hogy Angolország a júliusi ifjú török forradalmat rendezte — és eddigi európai törökellenes politikájából teljesen törökbarát politikába csapott át. Igen helyesen — hisz ma már India nagyon is közel van Konstantinápoly- hoz l rra, bogy valaki egyideüleg Indiában Islam-barát — Konstantinápolyban — Marokkóban és Kairóban pedig Islam-ellenes politikát folytasson — a panislamismusról nem is szólva. Anglia tehát — Konstantinypolyban — a júliusi forradalommal uj helyzetet — teremtett. Konstantinapolynak Anglia által való ezen diplomácziai okkupáczibja az igazi fait acompli, a berlini szerződzs igazi felfüggesztése — nem pedig a mi szerény annexiónk, melyet az angol diplomácia nagyon ügyesen felhasznált arra, — hogy Európa figyelmét saját akciójáról elterelje, — s az annexió körül teremtse meg azt a rivalitást — melynek Konstantinápoly körül kellett volna kitörni. Anglia helyesen cselekedett, midőn indiai útját — az új török barátsággal — (legalább ideig-óráig) biztosította; azt sem szabad felejtenünk, hogy az angol uralom megrendülése — Európára — egy óriási gazdasági kataszlróíát vonna maga után. Most Angolország évenkint csak tápszerekben circa nyolcezer millió korona értéket importál. Micsócla krízis lenne az, ha Európa és a világ legjobb vevőjének, fogyasztójának ereje — mint a búr háborúban kicsiben már megtörtént, most Indiában megcsökkenne, vagy végleg összeomlana. Még nem hevertük ki a búr háború által bevezetett — amerikai krízist — és már itt van egy még nagyobb világkrizis perspectivája ! A legnagyobb hiba azonban amit az angol politika elkövetett — s a mit most az indiai krízis akut voltával kezd már korrigálni — az, hogy törökbarát politikáját az ellenünk való intrigával kötötte össze, bár az indiai szempontból is Németország — és a monarchia — tehát egy 120 milliós szövetség szimpathiája legalább is oly szükséges Angliának, mint az ifjú török barátság. Ránk nézve azonban — egy nagy leczke a mai helyzet; — látjuk — már a monarchián belül — hogy mig az olasz irridenta mögött Olaszország 36 milliója — a pangermán mögött Németország 70 milliója, a pánszláv mögött a szlávság 150 miliiója áll, — a mi helyzetünk a teljes izoláció! Már ez az egy rideg tény — melyet még Simkó és társai sem ignorálhatnak, illusztrálja — az összetartás -- a konszolidáció — és a fúzió szükségét egészen eltekintve attól, hogy a nemzetiségi politika ellen — egy koalíció laza — és még hozzá a végzetes »átmenetiség« által még lazi- tottább formája —r ép oly elégtelen, mint a boszniai kérdés végleges megoldásának a kérdésében. De szükséggé teszi ezt az indiai események, az amerikai verseny — és a német császár által oly jól előre mondott sárga veszélynek — gazdasági következménye, — a mi pedig abban áll — hogy jobb gazdasági konjunktúrákra — olyanra, melynél például az ónálló bankot megcsinálhatjuk — vagy adósságainkat konvertálhatjuk, belátható időben — nem számíthatunk. A politikai, gazdasági, s szociális helyzet is követeli a concentrációt. Egy pillantás a világmappára (kár, hogy Justh Gyula nem akasztat egy ilyent fel a képviselöház folyosóján) — ezekkel a tényekkel egybe vetve mutatja, hogy — a győri püspök huszárjával szólva bizony mennyire ebül vagyunk ! Micsoda kicsinyes az ellenvetés: a párt programm! a negyvennyolc és hatvanhét! — Pedig hát, épen e megyében tudjuk és tanúskodhatunk róla, hogy a negyvennyolc az igazi 48, nem simkózás, obst- rukció, taktikázás — hanem a jobbágy félszoba- tás — tehát a szociális eszme, a népért való munkálkodás, melynek a hatvanhét, mely politikai szövetkezés, hármasszövetség és európai unió által akarja megszerezni a szociális haladásra szükséges a yagi erőt, t — nem ellentéte — hanem folyamánva! volnának. Szőlők és erdők a pécsi oldalon vannak, de az öregek szerint ezek nem feküsz- nek a döbröközi határban. Úgy állítják, hogy a török idők előtt a következő faluk tartoztak az uradalomhoz: Pécs felől Csurgó, Czeprak, Mekenyes; Koppány felől Sversigátja, Vicz, Nak. De ezen helyek és határaik ma lakatlan, üres pusztaságok, csak Nakon látszanak egy puszta templom omladékai.» A férfilakosság fegyver alatt a császárt szolgálván, földesurat ismerni nem akart. Héderváry-jogon báró Viczay Ádám, Felső-Iregh ura tartott igényt Döbröközre, de a szabad ráczok t vagy tisztjét maguk közé be nem bocsátották, néki mivel sem adóztak. Ezenfelül állitván, hogy a töröktől visszafoglalt terület a császáré, ők, mint a császár katonái, tekintet nélkül a határokra, arra jártak és legeltettek, amerre hasznos volt vagy tetszett nékik. 1694. február 4-én báró Amadé Ádámot értesíti hídvégi Rácz Miklós, simontornyai fővajda és 1682. óta a lengyeli javak ispánja, hogy «Sőtfélen, Szverszigátján kaszáltak, én tiltottam őket, de a dobrökészi kapitány uram azt adta válaszul, hogy Őfelsége tisztartói szabaditák reá, hogy csak szabadon éljék, mert császáré a föld. 1697. őszén a Kisszékelyben tartott gyűlésen Dallos András viceispán uram előtt her- czeg Eszterházy Pál nádor titkára Jeszenszky István tiltotta Döbrököz város lakóit Dombóvár, Tamási és Ozora tartozékainak használatától. De eredménytelenül. Megállapítja egy évvel később egy kincstári összeírás, hogy »elegendő szántóföldjük, rétjük, legelőjük a döbrököziek- nek nincsen, , anem a palatínus urnák 'árosukkal határo. pusztán élik. E^ek'Vícz, Sitfő, Kölesd, Sverdi. átja, Görcsmén, Lepera, Konda, Csábli, Bíród, Csurgó, Kurd, amelyeknek füves, bokros területei legeltetésre igen alkalmasak.» Az ilyen szabadsággal élő »rácz nemzet« a XVII-ik század eleje óta lakta vidékünket. Kipusztulván ugyanis az ősmagyar lakosság, a török telepítette be őket a Balkánról és szervezte velük itt, a Duna és Balaton között, az örökös csatározások e helyén az első határ- őrvidéket. Az »iflákok« vagy »dzsere-khorok»-ról. amint őket a török nevezte, külön török lajstromok maradtak fenn. Földbe vájt házakban lakott ezen pásztornép és kevés földmivelés mellett Ulattenyész- léssel foglalkozott. A zsákmányolás vágya által is ösztönözve harcottelt, portyáznf^^ilnte- leníil, védte határait és dúlt a hódoltság h varain kívül. A török kormányzat részéről nagy adókedvezményeket élvezett. Harczedzett, erős faj volt, de vad és kegyetlen. Erkölcsei, műveltsége századokon át alig változott. 1688. körül megsemmisülvén fölöttük a török hatalom, életmódjukat a változott viszonyok közt is fentartani kívánták. És kedve- I zők voltak erre a körülmények. I. Leopold há- I borúi a törökkel állandók voltak és ezekben a vidékkel és török szokásaival ismerős segéd- csapatokra szükség volt. tehát tovább, előbb a törökkel, most a török ellen. Avissaa- foglalt puszta területek pedig egyelőre császáriak lévén, a legelő állatokkal való kóborlásnak, szabad legeltetésnek, vadászatnak akadálya nem volt- De amint jelentkeztek a régi birtokosok jogutódai és mindtöbb birtok ment át magánkézbe a visszavivott területekből, megszűnt a szabad használat az eddig kincstári, helyesebben üres és uratlan területeken. De ezzel elborult a ráczság ege, csorbult a rácz szabadság. Elégedetlenség, perpatvar, zenebona keletkezett és az ős balkán-erkölcsök ijesztő kitörései. A felekezeti és nemzetiségi I ellentétek mindjobban nyilvánultak. Siroliit Emeli az étvágya« és a testsúlyt, oiegszflaa teli a köhögést, váladékot, éjjeli lázadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamár« köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva» ■^.v^yu Minthogy értéktelen utánzatokat Is kínálnak, kérjen mindenkőf „Roche“ eredeti csomagolást. n -------------- , © F. Hoffman n-La Roche & Co. Basel (Svájc) „Roche". kapható orvosi rendeletre a gyógyszertár® * ban. — Ara Qvegenkürt 4.— korona.