Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-20 / 51. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP .Vlegjelen minden vasiínmp. Szerkesztoseg es kiaJóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kia d ó h i * a t a IS telefon-szám II. Felelős szerkesztő é« laptulajdonos: 1 Fóniunkatárs : Or. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. XVIII. évfolyam 51. szám Szekszárd, 1908 december 20. Kéziratok ...... ..cm «uitutk A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirtlr'ések méraskeltto m.fáll.pltott árszabály siariot izámlttaisak. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. | Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ] hivatalon kiről elfogad a Molnár-féle könyvnyomda ős papirkereskedes r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanot kaphatók. „Utálom a politikai helyzetet“ —Ik. Ezeket a szavakat gróf Andrdssy Gyula néhány nap előtt mondotta a magyar politikában immár nevezetes szerepet játszó képviselőházi folyosón. És a jóizlésü emberek egész sokasága csatlakozik Andrdssy Gyula felfogásához. Magyarország régi parlamentáris múltja nem mutat a jelenlegi helyzethez hasonló torzképet. Egyenesen visszataszító ami nap-nap után történik. Sietünk kijelenteni, hogy nem Polónyi Géza legújabb szereplése, durva indiszkréciói és intrikái váltják ki belőlünk ezt az érzést. Polónyi ma sem több, mint volt a múltban, nagy esze és öblös hangja nem pótolják erkölcsi defektusait. Es ha most ő tart erkölcsi prédikációt és a kormánynak kellemetlenségeket okozva, elvtagadással és megbízhatatlansággal vádolja llékerlét és társait — at. kormány ezzel csak azt kapta meg, amit megérdemelt, amiért képes volt egy Polónyit a megujhodó nemzeti politika jegyében született kabinet igazságügyminiszteri székébe, egy Horváth Boldizsár, egy Szilágyi Dezső örökébe ültetni. Aki szelet vet — vihart arat. Az immorális cselekedetek még a politikában is — eiőbb vagy ntóbb, de megbosztilják magukat. Soh’se bosszankodjék Andrdssy gróf, hogy Polónyi tart neki leckéztető előadást a politikai erkölcs és járulékai fölött. Polónyi vádjai az ő integritását nem érinthetik. Ami azonban szánalmas és szomorú látvány, az a tartalom nélküli, léha és frivol magatartás, amelyet a legnagyobb parlamenti párt nagy többsége tanúsít. Belépnek a koalícióba és abból unos-untalan kites- sékeléssel kínálják a koalíció vezéreit Elfogadják a koalíciós kormány programmját, megszavazzák minden kritika nélkül az összes javaslatokat — de a folyosókon és otthon a választók között fogcsikorgatva és dörgedelmesen deklamálva szidják a kormányt, a koalíciót, a paktumot és mindazt, ami vele jár, hogy igy a vesszendóbe ment népszerűséget visszakaparitsák. Életbevágó, legfontosabb kérdések néha órák alatt nyernek elintézést. Szakszerű és érdemleges bírálat helyett a vita sekélycs mederben és felszínes modorban elposványosodik. Ellenben, ha személyes ügyek és incidensek, pártösszeütközések merülnek fel, rögtön nagy szóbeszéd támad. Kegyverbarátságba léptek a 67-es alkotmánypárttal, de minden alkalmat megragadnak, hogy fegyvereiket a fegyvertársak ellen fordítsák. A legcsunyább kavarodás a bank-kérdés körül mutatkozik. A bonyolult külügyi és nehéi belügyi helyzet által különben is szorongatott kormányt — melynek kebelében a függetlenségi párt két vezére és három tagja foglal helyet — minden páratlan napon megfenyegetik pártbomlással és hasonló jókkal — ha meg nem cs;v:lja az önálló nemzeti bankot. Ks nem veszik észre, hogy milyen csúnya, ellenszenves játék az, amit saját pártvezéreikkel szemben nap nap után űznek. Már ismerjük ezeket a mumusokat abból az időből, mikor a kiegyezési javaslatokat, a vámszerződéseket, a fölemelt kvótát, a házszabályok szigorítását stb. tárgyalták. Azonban most komolyabb színezettel keverik a kártyákat a közös bank ellen. Egyenesen abszurdum egy tisztán és szorosan vett gazdasági ügyből politikai kérdést a politikai pártállás, a párthüség kérdését 48-as és 67-es lobogó alatt csinálni. A kérdés igen egyszerű. Az ország anyagi és gazdasági érdeke mit követel ? Közös vagy önálló bankot ? Az önálló vám mellett és a közös ellen pro és kontra tényleg igen sok komoly érvet lehet felhozni — főleg iparfejlesztési érdekből. De megkötni Ausztriával 1917-ig a gazdasági kiegyezést és fenlartani a közös vámterületet, ellenben, hogy ugyanazok, kik ezt megcsinálták és megszavazták, még a kiegyezés tartama alatti 7 évre, a bankszabadalom lejártával, 1911-től kezdődóleg az önálló bankot állítsák fel, enyhén szólva, nagyon könnyelmű, merész és veszélyes játékot űznek az ország legdrágább javaival. Az diskutabilis álláspont és komoly gazdasági programot lehet a vámszerződés lejártával, 1917-ben, az önálló vámterülettel egyidejűleg az önálló bankot életbeléptetni, de néni a közös vámterület mellett az önálló bankot. Hisz az önálló bank hívei sem vonják kétségbe, hogy az önálló bank felállítása esetén elkerülhetetlen a magyar és osztrák bankjegyek között a disagio a mi hátrányunkra. Már most tessék a velünk gazdasági közösségben élő Ausztriával fennálló gazdasági forgalmat, évenként sok száz és száz milliót meghaladó bevitelünket Ausztriába, disagio- val terhelt pénzértékkel lebonyolítani. Mi ez egyéb, mint termelésünk értékének szándékos és tetemes megcsonkítása, mint gazdasági életünknek visszafejlesztése, mint a szerződésileg vámmentességgel biztosított legnagyobb kiviteli piacunkkal való forgalmunknak megbénítása. TÁRCA. A trónörökös mint vadász. Most, hogy Magyarországon vadászgat a trónörökös, nem lesz érdektelen Ferenc Ferdinand főherceget, mint vadászt bemutatni. Koronás fők életében ősidőktől kezdve igen fontos szerep jutott a vadászatnak, mely nemcsak mint elsőrangú szórakozás érdemel figyelmet, hanem egyúttal egészséges, férfias mulatság és igy kiválóan alkalmas szép egyéni tulajdonságok elsajátítására. Valahányszor nagy udvari ünnepségek vannak, a mulatságok sorrendjéből sohasem hiányzik egy-egy vadászat, így látjuk ezt már az ó korban és igy van ez az egész világon, mert minden ünnepség legszebb részét képezi a kirándulás a természetbe, a vaddus erdőségbe, ahol reggeltől estig szól a fegyver és halomra gyűl az elejtett vad, melyet megelégedéssel szemlél a terítéken a társaság. A trónörökös korának egyik legjobb vadásza. Nemcsak gyakorlottságára vonatkozik ez a jeiző, hanem tudására is. * Csak az, aki vadászaton látta őt, tudja megítélni, hogy milyen nehéz, de alapos iskolát végzett a vadászás mesterségének elsajátítása céljából. Nem az a felületes, sablonos tudás ez, melyet oly gyakran láthatunk, hanem céltudatos tanulmány eredményeként kijegecesedett és hosszú gyakorlatban megizmosodott művészet, melyet csak olyanok érhetnek el, akik erre való tehetséggel születtek és akik szivvel-lélekkel szentelik szabad idejük legnagyobb részét a vadászatnak, j Már kora fiatalságában ott láttuk őt az udvari vadászatokon, ahol mindenkit elbűvölt páratlan szaktudásával, kezének biztosságával, szemének élességével. Még emlékszem, Mürzstegben történt, hogy egy alkalommal a vágtató zergecsa- patból öt lövésre egymásután öt zergebakot terített le és amikor a terítékre tették, minden - kinek feltűnt, hogy mind az öt állat egy és ugyanazon helyen van találva. Olyan precizitás ez, mely előtt a leggyakorlottabb vadásznak is kalapot kell emelnie. Hogy a főherceg ily nyugodt kézre és biztos szemre tett szert, annak természetesen megvan a magyarázata. Nem telik el nap, hogy bizonyos számú golyólövést ne tenne és ha nincs vadászaton, úgy különböző mozgócéltáblákon gyakorolja magát. Így kedves gyakorlata az, hogy egyik birtokán az ott külön e célra tenyésztett varjukat lövi 3—400 méternyi távolságból távcsöves fegyverével. Nemcsak mint vendég szokott vadászni, hanem, csehországi kiterjedt birtokán nagy költséggel pompásan berendezett vadászterületet tart fenn, mely bővelkedik vadban s ahova igen gyakran összegyűjti a legelőkelőbb vadásztársaságot. Mint vendég, sokszor fordul meg Magyarországon. így minden tavasszal ellátogat Festetich Tasziló gróf berzencei birtokára, ahol sikeres szalonkavadászatok folynak és a főherceg mindig azok közé tartozik, akik a legtöbb szalonkatolh.l tudnak beszámolni. A szarvas- bőgés idején Frigyes főherceg béllyei uradalmában cserkészik és kapitális szarvasagancsokkal szaporítja vadásztrofeáit. Becs mellett ő felsége lobaui vadászterületen szokott legtöbbet vadászni. A király már nem igen kedveli a szarvascserkészetet és ezert átengedte Lobaut a trónörökösnek. A Duna mentén, mocsaras, ligetekkel és sűrűségekkel borított területen van ez az ideális vadászhely, ahol reggelenként egész közelben egymáshoz 10—15 bőgő szarvasbikát is lehet látni és egy egy cserkészet alkalmával ugyanannyi lőhető. Becsből igen könnyen és gyorsan megközelíthető és igy pár óra lefolyása alatt a vaddus es gondosan kezelt területen a legnagyobb kényelemmel lehet nehány erős bikát téritekre hozni. Itt történt egy alkalommal, hogy egy erősebb bikát a királynak akartak fentartani és telefonáltak Bécsbe, hoy kijön-e őfelsege. Úgy látszik, tévesen adták tovább a választ és igy esett meg, hogy mire őfelsége kiérkezett, az erős bikát már leteritette a trónörökös. Azért maradt még a király golyójára méltó agancsos is és ebből a különben kínos ügyből a személyzetnek nem lett semmi kellemetlensége.
