Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-02 / 31. szám
XVIII. évfolyam 31. szám Szekszárd, 1908 augusztus 2 TOLNAVÁRMEGYE Egész évre Fél évre .Előfizetési ár: . 12 korona. | . 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket s kiadó- I hivatalon kívül elfogad Holttér Hór könyvnyomdája és paplrkereskedéss I S-ekszárdon. Egyet azamok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. aMeor jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal: Szekszárdon. Vármegye-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon - szám 18. — Kiadóhivatali telefon-azám II. Felelős szerkesztő é« laptulajdonos: Förounkatirs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető kős- leméoyek, vslamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten nefillapitot árszabály «lenne ízámittatnak. Feisó'bbrendü kötelesség*. A mai Magyarországon minden igazságot egy revolverdörrenés szokott megelőzni egy darab idő óta. A revolver többé- kevésbbé szétroncsolja valamelyik szerencsétlen honfitársunk életét és a lövés szikrája megvilágít egy percre valamely többé- kevésbbé tragikus igazságot, amelyet nem tudtunk vagy pedig nem mertünk észrevenni eddig. Ilyenkor azután a megriadt és csöndes vagy nagyon is hangos, nyugalmában megzavart közvélemény részvétteljes szavakkal és megsebzett lelkiismeretid körülállja a haldoklót és a halottat, nagy pompával vagy koszorúk mellőzésével elföldeli és nyugodtan vagy nagyon is nyugtalanul tovább űzi a zavarosban kisded és veszedelmes játékait, üzleten és politikáit. Az igazság pedig, a vérrel festett vagy méreggel kevert igazság csöndesen pihenhet tovább a lapok hasábjain, ahová kívánkozott egy napra, két napra, vezércikknek vagy rovásnak, írott malasztnak. Egy ilyen igazságra, egy ilyen nagyon is véresen aktuális és frázisok rózsakoszo- rujával betemetett igazságra világított rá most a .szegény, öngyilkosságba hajszolt egri biró revolverének dörrenése is. A biró, aki Latoként kellett, hogy Ítéljen élők és halálba- menők fölött, a nagy gazdasági nyomor nyomása alatt kénytelen volt a világ becsülését, az állása megmaradását, a jólét látszatát úgy kibőjtölni, hogy hivatása szentségével nem egészen összeillő módon rendezte anyagi ügyeit. Nem csalt, nem lopott, nem ölt, semmi becstelenséget sem követett el ez a biró, a hivatalos kötelességeinek is . becsülettel és szorgalommal megfelelt és mégis . . . áldozatául kellett esnie egy kötelező, egy kegyetlen, egy előkelő, egy hivatalos hazugságnak, amely igy szól: légy szeplőtelen akkor is, ha az élet sárral dobál, ha pocsolyákon is kell keresztülmenned! A nagy Ibsen egyik kérlelhetetlenül világoseszü hőse mondotta erre a szentenciát. A társadalmi tekintetek embere azt mondotta: ideálizmus. Ibsen embere pedig azt felelte neki: «Igen, ideálizmns, igy nevezitek ti norvégül a hazugságot!» A mai társadalmi rend egyik korhatag oszlopa az, hogy amig kellő anyagi, gazdasági ellenérték és biztosíték nélkül hagy bizonyos társadalmi embereket, addig, hogy a nyomorúság polgári ruháját befödje, ideális jelszavak, ragyogóan szép «felsóbbrendü kötelességek» színes, bíboros és fekete tógáját teríti sovány tagjaikra. Szegény Tamás fázik és az állam, a társadalom királyi pózzal adja rájuk az élet viharábin, a kétségek, gondok fekete éjszakájában Lear király előkelő köntösét. A nagy parádéval, a fényes bankettel, a csillogó rendjellel akarja velük ideíg-óráig, sót egész életükre elfeledtetni a cifra nyomorúságot, a hideg fölvágottat és a lyukas cipőt. Az állam és a1 társadalom megtanítja reprezentálni azokat, akik mai napság élni is alig tudnak. Az állam és a társadalom megtanítja szeplőtlen szigorúsággal Ítélkezni azokat, akik néha kénytelenek lesznek az ítéletet önmagukon kénytelen-kelletlen végrehajtani. És ha megtörténik egy kis baleset, vagy egy nagy katasztrófa, akkor a társadalom rémülten és hitetlenül látja, hogy az ideálizmus gilotinja milyen kérlelhetetlenül csap le azoknak ártatlan vagy tudatlan fejére, akik benne hinni kényszerültek, vagy akik büszkén és hitetlenül, uton-utfélen, vezércikkben vagy katedrán, bírói polcon vagy az ország színe előtt emlegették a maguk megnyugtatására, a mások megrettentésére. Ilyen kis balesetek vagy nagy katasztrófák után tűnik ki szomorúan és dicstelenül, hogy a snájdig főhadnagy a polgári élet rögös országutján milyen facér vándorlegény lesz, hogy az előkelő államtitkárnak mennyi adósságot kell titkolni, mig karriérje tart, hogy a fehérruhás papnak milyen fekete kétségektől dobog a szive a reverendáján belül. Kevesebb hazug és életellenes ideálizmust kér ez a mai emberiség és több életakaró, emberszeretó valóságot, igazságot. Kevesebb parádét és több becsületet. Kevesebb uniformist és több egyéniséget. Akkor majd nem lesz kénytelen a társadalom mindennap egy csomó revoiverdörrenésre fölriadni lázas álmatlanságából és beteg álomlátásából és nem lesz kénytelen minden egyes revolverdörrenés után egy szomorú, egy leveró, egy vigasztalan igazságot máról holnapra a saját fejére olvasni. Akkor majd nem olvassuk az igazságokat, de velük élünk és nem kell miattuk meghalnia annak, aki kénytelen volt tudomásul venni őket! Szekszárdi szőlőbirtokosok bor- értékesitő szövetkezete. A szekszárdi hegyi bortermelők egy részét Hermann Frigyes szőlőbirtokos vasárnap délután 4 órára értekezletre hívta össze a »Szekszárd Szálló« nagytermébe. Mintegy 100 szőlő- birtokos jelent meg az értekezleten, melynek elnökéül Boda Vilmos, jegyzőül Schneider János választatott meg. Boda Vilmos, hivatkozva a szekszárdi borok értékesítésében tapasztalt nehézségekre és TÁRCA. Védekezés a bűn ellen. Irta: Cesare Lombroso. A hosszú és gyakran szomorú küzdelemben, metyet negyvenéves munkám ideje alatt a gonosztevő természetéről megalkotott nézeteim terjesztése érdekében folytattam, egy kérdés foglalkoztatott leggyakrabban: annak a megismerése, vájjon sikerült-e tanulmányaimmal a teóriák bűvköréből kilépnem s mennyiben váltak gyakorlati érteküekké ezek a teóriák s milyen befolyással voltak a bűnök meggátiására irányuló rendszabályok keretein belül. Mert veleaényem szerint ez az a sokat vitatott pont, mely a közönséget leginkább érdekli. Sajnos, bebizonyított tény, hogy néhány eset kivételével — mélyek Svédországban, Svájcban, Észak-Amerikában előfordultak — minden rendszabályt elhibáztak, vagy pedig nem bizonyultak elégségesnek azok a rendszabályok, melyeket a törvényhozás és büntetőrendszer területein alkalmaztak, hogy a bűnesetek számát csökkentsék. A statisztika adatai szerint a bűnesetek csaknem mindenütt növekedtek s nem állanak arányban a lakosság szaporodásával. Ennek okát abban a körülményben találom, hogy a bűnös üldözése ma még csak akkor bontakozik ki valójában, a midőn a bűnös már javithatlan. Ha a gaz az egész mezőn felburjánzott s mag már nem terem meg benne, — csak akkor fognak hozzá a talaj felszántásához. Az elitéltek, akik évek során át ültek fogházban, vagy börtönben, okvetlenül vissza fognak esni a bűnbe; a visszaeső bűnös kérdése mindinkább fontosabbá válik a kriminalogusok, szociológusok és a civilizált társadalom előtt Ez a tény természetes következménye a mai hibás törvényeknek, melyek a bűnöst mint olyant büntetik, anélkül, hogy számot vetnének annak egyéniségével. Azt hiszem, hogy társaim nem fognak ebbe a tévedésbe esni. A többi irányokkal ellenkezőleg, amelvek a bűnesetek bizonyos formáit bizonyos megszokott büntetéssel sújtják, arra törekedtem, hogy a bűnt mint természetes jelenségei tanulmányozzam : kutattam ezeknek az okát, kezdetét, épp úgy, mint az orvostudomány patologusa kutatja, vájjon milyen körülmények között támadt s fejlődött a betegség. Ha megtaláltuk az okokat, amelyre visszavezethetők a bűnök, akkor küzdhetünk s védekezhetünk ellene. Bizonyos, hogy amig ember él a földön, bűnök is lesznek, épp úgy, mint ahogy hatujju emberek vannak Albionban; úgy értem ezt, hogy lesznek mindig született bűnösök, akikben már benne csírázik a kegyetlenség és a bűn hajlama, akiknek gondolkodásmódja, érzékei a normális emberekétől eltérő. Ezeknél nem lehet' terápiát felállítani. Egyetlen rendszabály ellenük az volna, ha megölnők őket, vagy intézetekbe csukatnók, hogy a visszaeséstől megóvjuk őket, mert a visszaesések tudvalevőleg nagyon szaporítják a bűnesetek számát. De ezen született gonosztevők mellett, akik harminc negyven százalékát foglalják le az összes bűnösök statisztikájának s akiknél á bűnös hajlam született vagy szerzett anomáliáktól (tífusz, agyrázkódás stb.) függ, — van egy más tajtája is a gonosztevőnek : az alkalmi bűnös. Ezeknél a bünrevaló hajlam nem olyan ellenállhatatlan, mint az előbbieknél, mert ezek bizonyos s I különböző okok : rossz példa, nevelési hiány, alkoholizmus, nyomor, bosszú, rabság stb. foly- ! tán csábittatnak a bűnre. Ezek ellen az okok ellen sikerrel küzdhetünk. Első sorban elejét vehetjük az elhagyott, árva, beteges s rosszindulatú gyermekeknél. Ezek a bűn igazi jelöljei, akiket a nyomor, éhség, n neve és hiánya előbb vagy utóbb bűnre csábit. Különben ha még csirájában van meg bennük ez az ősztön, könnyű szerrel kiirtható belőlük. Ezért állította fel London és Genf azt a sok gyermekotthont, gyermekvédelmi hajlékot, hogy a bűnesetek számát csökkentse. Ma minden nagy város ennek a két városnak példáján indult el s látott komolyabban ennek a kérdés-
