Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-03 / 18. szám
XVIII. évfolyam 18. szám Szekszárd, 1908 május 3 TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkere&kede*e Szekszárdon. Eflye« számok ugyanot kaphatók, ifi llillliU llilii li POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiaJóhivatal : Szekszárdon. Vármegye utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivatali telefon-szám II. felelős szerkesztő és laptulajdonos: ' Förounkatars: Drv LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előli: •- tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megái la pitot árszabály szerint számíttatnak. A bírói palást. —lk. A Polonyi Lengyel-iéle per, amely most folyik a budapesti esküdtbiróság előtt, méltán provokálja a közfigyelmet és az egész ország érdeklődését. Iszapos hullámokat kavar fel ez a tárgyalás, amely szomorú perspektívában tünteti fel ama destruktiv vonatkozásokat, amelyek a magyar politikai élet és a közerkölcsök között fennállanak Az esküdtek verdiktje immár nem bir nagy fontossággal, akár kedvező, akár pe- . dig kedvezőtlen kimenetelű lesz Polonyira nézve. Közvetlen és perrendszerü, vagyis kézzel fogható bizonyítékok az efajta ügyekben ki nem derülhetnek és a leglelkiisinere- tesebb esküdt sem lehet mentes attól, hogy pozitív bizonyítékok hiányában ne a maga szubjektív hajlamai és impressziói szerint Ítélkezzék. A per eddigi anyagából azonban már is megcáfolhatatlan tényként megállapítható — és ez lesz a nagy közönség verditje — ami különben eddig sem volt titok, hogy Polo- nyiban az ügyvéd utján közelítették meg a | befolyásos városatyát és törvényhozót és hogy Polonyi Gézát busás ügyvédi honorá- riumokkal nyerték meg azok a vállalatok, amelyek a fővárostól és a minisztériumoktól bizonyos kedvezményeket elérni és kiforszi- rozni iparkodtak. Tény, hogy jelentéktelen ügyekben is horribilis jutalomdijakat kapott Polonyi, mint ügyvéd, kétségtelenül azért, hogy Polonyi a hatalmas befolyással biró városatya és törvényhozó, akinek nagy eszétől és kíméletlen szókimondásától volt okuk rettegni, ne gördítsen akadályokat az egyes érdekelt vállalatok útjába és ne zavarja meg az ó cirkulusaikat. Igaz, hogy Polonyi csupán ügyvédi és nem városatyai minőségében lett megfizetve, de hasonlókepen igaz az is, hogy Polonyi csak azért kapott ilyen tetemes összegeket, mert ó egyúttal a városnál és a parlamentben vezérszerepet töltött be, kinek szava és közbenjárása nagy sulylyal esett mindig a latba. Az ellen, hogy egy nagy eszü és nagy tekintélyű ügyvédet munkájáért fényesen megfizessenek, természetesen csak az irigység tehet kifogást. De viszont természetes az is, ha egy ügyvéd nagy honoráriumokat élvez egy féltől, akkor ennek javára és érdekében föltétlenül elfogulttá válik. Amikor a közúti villamos társaság 50 ezer koronát fizetett Polonyinak az ügyvédnek, egy adóügyben, akkor Polonyi, a városatya nem lehetett objektiv, amikor ugyanabban az időben ugyanazon ügyfele különböző kedvezményekért folyamodott a vele szerződéses viszonyban álló fővároshoz, melynek felügyeleti hatósága alá tartozik a vállalat. És különösen meg kell őriznie a maga teljes függetlenségét és részrehajlatlanságát annak, aki a közéletben vezető szerepet tölt be. Polonyi Géza úgy a törvényhatósági életben, mint pedig törvényhozói minőségében, mint pártvezér szerepelt. Szava és magatartása után százan meg százan "indultak. Politikai pályafutása alatt legnagyobb sikereit annak köszönhette, hogy ő volt mindig a legkérlelhetetlenebb ostorozója minden visszaélésnek és mint szigorú, kíméletlen erkölcsbiró gázolt és döntött a mások becsülete fölött. Aki tehát a közéletben ilyen szerepet vindikált magának, akinek fegyvere és eleme volt a gyanúsítás, aki mások tisztessége fölött a legridegebb szigorral ítélkezett mindig, aki a fórumon állandóan stentori hangon hirdette a tisztakezüség, a hozzáférhetetlenség, a gáncstalanság jelszavait, annak magának kell szeplőtlen tógában megjelennie, annak nem szabad a megfizetett zugprókátor agyafúrtságával az ügyvéd mögé bújnia, amikor a városatya és a törvényhozó befolyása és hatalma nyomul legtöbb közbenjárásánál az előtérbe. A vezérnek nemcsak tehetségben, hanem jellemben is elöl kell járnia, hogy feddhetetlenségéhez a gyanúnak árnya se férhessen. Érdekes jelenség, hogy a függetlenségi párt egy része még a bírói függetlenség magasztos eszméjét sem tartja tiszteletben és hogy a politikai befolyásolástól eddig mentesen maradt bíróságot is a politikai terror veszélye kezdi fenyegetni. A politikai túltengés káros hatását eléggé érezzük minden vonaloü. Társadalom, tudomány, művészet, egyház, vármegye, város nem tud nálunk szabadulni a politikai velle- itásoktól és a politika — sajnos — ránehezedik úgyszólván minden közkérdésre. Most még csak az van hátra, hogy egyedüli mentsvárunkat: a bíróságot, amelyet eddig sikerült a politikai hullámverésektől távoltartani és a maga érintetlen tisztaságában, tiszteletreméltó függetlenségében fenntartani — szintén feláldozzuk a politikai mo- lochnak. A legnagyobb felháborodással utasítjuk tehát vissza azt a vakmerő támadást, amelyet fiatal 48-as törvényhozó urak a magyar bíróság és annak egyik legkiválóbb képviTÁRCA. A bánat. Estssürkület. Nagy hópelyhek tunyán keringenek az épen meggyujtott gázlámpák körül és laza fehér rétegben rakodnak a háztetőkre, lóhátakra, vállakra, kalapokra. Potaroff Jóna bérkocsis tetőtől talpig fehér, mint valami kisértet. Egészen összegörnyedve ül a bakon. És ha egész hóhegy hullana rá, ő, amint látszik, nem tartaná azt szükségesnek lerázni. Gebéje épp oly fehér és épp olyan mozdulatlan, mint ő. Jóna és gebéje már hosszú ideje van mozdulatlanul helyén. Már délelőtt telepedtek oda, de sehogy sem akart utas jönne. És már esthomály borul a városra. Az utcai lámpák sápadt fénye elvész nagyobb világosság előtt, az utca zaja élénkebb lesz. — Kocsis, a Vyborgi-utcába, — éri egy hang Jóna fülét. — Kocsis 1 Jóna felretten és hóbelepte szempilláin keresztül katonát lát bő köpenybe burkolva. — A Vyborgi-utcába! — ismétli a katona., — Alszol hé ? A Vyborgi-utcába! Beleegyezése jeléül Jóna feszesre huzza a gyeplőt, úgy, hogy a hó lehull a ló hátáról... A katona beül a szánba. A kocsis.csettint nyelvével, kihúzza magát, megpattogtatja ostorát. A lovacska szintén kinyújtja nyakát, séta pálca- szerű lábait meghajlítja és lassanként megindul. — Hova mész hát buta fickó ? — hall Jóna mindjárt utuk kezdetén szitkozódó hangokat a tömegből. Hova visz az ördög ? Hajts egyenesen ! — Hisz nem tudsz hajtani! — dühösködött a katona — hajts egyenesen ! Káromkodik egy hintó kocsisa, dühös pillantásokkal rázza le egy gyalogjáró, akinek ökle a lovacska szájához ütődött, a havat ujjá- ról. Jóna izeg-mozog a bakon, mint akit megbabonáztak, aki nem tudja, hol van és hogyan került oda. — Ilyen gazfickók 1 — gúnyolódik a katona. — Szinte lesnek arra, hogy veled összeütközzenek, vagy hogy a kocsi alá kerüljenek, mintha csak összeesküdtek volna! Jóna visszafordul utasához és ajkát mozgatja. Nyilván akar valamit mondani, de csak valami sziszegő hangot bir kihozni. — Mi az ? — kérdi a katona. Jóna széles mosolyra torzítja száját és nagy erőlködés után kihozza: — Nekem ... de nekem '. . . e héten meghalt a fiam. — Hm . . ■. miben ? Jóna egészen hátrafordult utasához és mondja: — Ki tudja ? Talán lázban . . . Három napig volt a kórházban és aztán halott volt . . . Isten akarta. — Térj ki ördög! — hallatszik a sötétben egy hang. — Megvesztél, vén kutya ? nyisd ki a szemedet ! — Csak sebesen, sebesen! — mondta az utas. — Hiszen így nem érkezünk meg holnap reggelig. Ösztökéld a lovat. A kocsis felemelkedik kissé ültéből és nehézkesen suhint ostorával. Ismételten visszafordul utasához, de ez lehunyta szemét és úgy látszik, nem hajlandó őt tovább hallgatni. Midőn leszállította őt a Vyborgi-utcán, vendéglő előtt állott meg. Ismét egészen összegörnyedve és mozdulatlanul ült a bokon, ismét fehérre mázolja őt és gebéjét a hó. így múlik el egy óra, majd még egy . . . Hagosan dobogva, egymással vitázva jő három fiatal ember a járdán, kettő magas és karcsú, a harmadik alacsony és púpos. — Kocsis, a rendőrhidhoz l — kiált érdes hangon a púpos. — Hármónkat ... 20 kopekért ! Jóna megragadja a gyeplőt és csettint. 20 kopek ugyan fölötte kevés neki, de nincs, kedve alkudozni . . . — De most rajta 1 — csikordul a pppos hangja, aki Jóna-»háta mögé állt* úgy, hogy mellette énnek nyakát éri, — Használd az os-
