Tolnavármegye, 1908 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

it XVIII évfolyam 1. szám Szekszárd, 1908 január 5 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó« hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egye* számok ugyanot kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasarnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon. Vár-utca 130. sz. Szerkesztőségi telefon-szám 18« — Kiadóhivatali telefon-szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Fómunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapító \ árszabály szerint számíttatnak. Csata után. —Ik. Az alispánválasztásnál elért fényes győzelem messze kiható jelentőségét nem lehet elvitatni. Vármegyei életünknek sokáig emléke­zetes napja marad a hétfői választás. Nemcsak a személyes és politikai momentumok adnak kiváló fontosságot a lezajlott ütközetnek és az abból diadalmasan kikerült lobogónak — hanem a közérdeknek általános nagy szempontjai domborítják ki pregnáns jelleggel a választás eredményét. És örömmel konstatáljuk, hogy vár­megyénknek hagyományos közszelleme ér­vényesült a maga egészében, amikor a poli­tikai elfogultság és pártszenvedély az igazi érdemnek elhomályositására erőtlennek bizo­nyult. Sajnáljuk, hogy fíoda Vilmos ur, az egyesült, úgynevezett ellenzéki, tényleg azonban a kormányt támogató pártok elnöke legutóbbi cikkében Tolnavármegye hagyo­mányos közszellemét abban a téves és igaz­ságtalan megvilágításban tüntette fel, hogy azt <a hatalomhoz való szertelen ragaszkodás és a' körülményekkel való megalkuvás» jellemzi. Hisz a közelmúlt tények és események éppen ennek ellenkezőjét igazolják. Az ellentét, amely a koalíciós pártok és a volt szabadelvű párt, avagy az ugy- neveze t «régi rendszer» között ebben a vármegyében ma is olyan élesen fennáll, éppen abban kulminál, hogy a «régi rend­szer» hívei — alig elenyésző kivétellel — nem siettek a hatalomhoz, nem olvadtak bele a hatalmon levő, a tényleges hatalmat gyakorló és uralkodó többségbe, tehát nem­csak, hogy nem ragaszkodnak szertelenül a hatalomhoz, hanem az uralkodó pártokon kivül, a hatalommal szemben állanak. Elvhüségbőlc jellemszilárdságból, a mai világban annyira ritka politikai következetességből nem füg­gesztették fel elveiket, w» tagadták Aneg multjokat a hatalomhoz való csatlakozhatás érdekében, hanem, nem keresve népszerű­séget, nem törődve a meggyanusitással, meg­maradtak a régi, becsületes és tiszta zászló alatt, habár maga a zászlótartó az uj áramlattal szemben elbukott. Ez a következetes, elv hu, tisztes politikai magatartás mindent inkább jelent, mint a hatalomhoz való görcsös, «szertelen ragasz­kodást» és a körülményekkel való «meg­alkuvást.» Megkíséreljük vármegyénk hagyomá­nyos közszellemét hű megvilágításban be­mutatni. Közéletünkben mindenkor bizonyos no­bilis szellem, szubtilisabb felfogás, hogy úgy mondjuk etikai alapokon nyugvó törekvések és szempontok érvényesültek. Ha harcot vívtunk, keményen, férfiasán megállottuk helyünket, szilárdan ragaszkod­tunk a magunk meggyőz déséhez, állásfog­lalásunk nyílt, elszánt és határozott volt, de a legerősebb mérkőzés és küzdelmek köze­pette is mindig csak lojális, tisztességes és föltétlenül korrekt fegyverekét használtunk. A saját politikai meggyőződés érdeké­ben való szívós kitartás mellett az ellenfél­nek és mások meggyőződésének tiszteletben tartása voltak jellegzetes ismérvei ennek a mostanság annyira leócsárolt régi rendszer­nek és hagyományoknak. Jogtalanság, erőszak helyett méltányos­ság és lojalitás voltak a döntő szempontok, komoly, nagy kérdésekben, válságos pilla­natokban pedig összeomlottak a párttekinte­tek és a hazaszeretet tüzében olvadtak össze az összes pártok. A közéletben nem a párttaktika és a pártintrika érvényesültek, hanem a közérdek volt a kiindulási pont és maradt a moz­gató eró. Eldurvult hang, mérgezett fegyverek soha nem tudtak meghonosodni a mi köz­életünkben, mert a politikai indulatok leg­erősebb forrongása közben is a kölcsönös megbecsülés, a társadalmi életben való békés együttműködés voltak szokásban. Küzdelmeinkből a módszernek és for­mának bizonyos előkelő színvonala mindig érintetlenül került ki és sebeket kapva, se­beket osztva, a fegyverek összemérése után a bosszuállás, a harag vagy gyűlölet fulánkja nem maradt vissza a leikekben. Vármegyénk legrégibb és legelőkelőbb családjainál nemzedékről nemzedékre örök­ségképen maradt vissza a megyei közélet és közügyek önzetlen szolgálata, buzgó gon­dozása, a legmagasabb pozícióba jutva sem feledkeztek meg a vármegyéről, annak apró­lékost dolgait épúgy felkarolták, mint a leg­fontosabbakat és nem volt az a kiküldetés, az a szerrep, az a közfunkció, az a munka, amelyre szeretettel, lelkiismeretes gonddal és előzékenységgel nem vállalkoztak. A vármegye közönsége pedig meg­becsüléssel viseltetett, gyengéd és megtisz­telő formában mutatta ki háláját mindazok iránt, akik akár tisztviselői minőségben, akár pedig más állásban és más módon hűség­gel és becsülettel szolgálták a vármegye érdekeit. Ezt a tisztességes és tiszteletreméltó közszellemet kell gondozni, ápolni és fenn­tartani a jövőben is és meg kell védelmezni esetleges támadások ellenében. Ezek a tiszteletreméltó és megbecsü­lendő hagyományok érvényesültek a most lezajlott alispánválasztásnál is. A rágalom disszonáns, sértő, gyalázó hangja belevegyült ugyan, de az is idegen­ből jött és hamarosan kimúlt, mert megölte a tények és az igazság ereje. Megkapó és a legnagyobb elismerésre méltó jelensége a lefolyt küzdelemnek, hogy az, bár a politikai pártállás jegyében szüle­tett- és bár a politikai jelszavak legélesebb kidomboritásával vivatott meg — mégsem zavarta meg a választásra hivatott közön­ség tisztánlátását és pártkülönbség nélkül rótták le az elismerés adóját az érdem iránt és csak őszinte örömmel konstatálhatjuk, hogy az igazságszeretet felülkerekedett a partos- Jikodáson és az elfogultságon. Egy másik följegyzésre méltó momen­tuma és eseménye ennek a választásnak, hogy immár vége lesz annak az embervadá­szatnak, amelyet kvalifikálhatatlan túlzásba vitt politikai okokból immár két év óta úgy* szólván rendszeresen intéztek az uj alispán e lan. A hétfői közgyűlés megfelebbezheletlen ítéletet hozott, amelynek erkölcsi hatása nem maradhat el a jövőre nézve sem. Az ítélet elutasította a vádat és fényes elégtételt nyújtott a méltatlan meghurcolta- tások'ert. Elfogulatlan bírák hozták az ítéletet, Hogy közhelylyel éljünk, egyetlen «darabont» sem volt a bírák között, hanem a legkülön­bözőbb pártállása, egytől egyig becsületes hazafiak ültek a bírói székben. És a tények objektiv mérlegelése után túlnyomó több­séggel megállapított verdikt a sok támadás és meggyanusitás után teljes mértékben igazolta Simontsits Elemér tiszta hazafrságát — egyéb jeles tulajdonságait és kiváló képességeit a legádázabb irigység sem vonta kétségbe. Az impozáns győzelem fölötte megtisz­telő Simontsits Elemérre nézve. Ez a nagyarányú bizalom nagy felada­tokat és kötelességeket ró az uj alispánra abban a fontos és díszes állásban, amelyet immár elfoglalt. Meg vagyunk róla győződve, hogy a működéséhez fűződő remények teljesedni fog­nak, hogy az állásával járó feladatokat és kötelességeket nemes becsvágygyal, lanka­datlan buzgósággal és komoly, kitartó, köz­hasznú munkássággal fogja teljesíteni és hogy minden tekintetben méltó lesz arra a kitüntető bizalomra, mely iránta elementáris erővel megnyilatkozott. — A főispán. Az alispán választással fel­kavart széleskörű hullámok közben felülről is, alulról is a legélesebb figyelmet vonta magára Apponyi Géza gróf főispán magatartása. Exponált állásánál fogva megfigyelték minden szavát, minden mozdulatát. És most, hogy túlestünk a választáson, csak hirlapirói kötelességünket tel­jesítjük, amidőn konstatáljuk, hogy Apponyi Géza gróf főispán ebben a nehéz helyzetben kifogástalan korrektséggel állta meg helyét. Bo­csánatot kérünk a plágiumért, ha mi magunk­ról is azt mondjuk, amit uj alispánunk mondott gyönyörű beköszöntőjében, hogy mi «sem föl- tétlen támogatásra, sem föltétien ellenkezésre»- nem vállalkozunk. Ezzel különben csak köz­ismert álláspontunkat konstatáljuk és éppen Apponyi Géza gróf főispánnal szemben szabad eme magatartásunkra hivatkoznunk. Főispánunk minden alkalommal félreismer­hetetlen módon dokumentálja az ő politikai párt­állását — hogy teljes meggyőződéssel hive a koalíciós kormány politikájának. Azonban bár­mennyire kidomborítja is a maga politikai párt­állását, soha sem teszi ezt sértő vagy bántó módon, hanem mindig méltányos és lojális marad. Az alispánválasztásnál nem szegődött egyik párt­hoz sem, hanem igazságos, tárgyilagos maradt. •A főispán akkor őrizheti csak meg állásának díszét és előkelőségét, ha nem elegyedik bele Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel férjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

Next

/
Thumbnails
Contents