Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-31 / 13. szám
l‘;07 március 31 .TOLltA. VARMEGYE. 3 Szelvény. A feladó neve és lakása: Püspöki Iroda Pécs 1907 III6 . A feladó magánközleményel: Gróf Zichy Gyula pécsi püspök ur felhatalmazásából I. b. Wosinszky Mór szék ________________________________________________^ A felvevő postahivatal hely- és kelti bélyegzőjének lenyomata. A magánközlemények folytatása: szárdi apát-plébános ur üvegfestésű arcz- képének költségeihez tisztelettel küldi fenti összeget a túlírt Iroda. Am Magyar kir. állami nyomda. Meg vagyunk róla győződve, hogy a püspök nem jut majd önmagával ellentétbe és nem fogja a kegyeletes cél megvalósítását megakadályozni. A kivándorlás* Irta : Vér Pál. «A kivándorlás < . . csak egy esetben menthető : ha az ismeretek szerzése céljából, a haza javára történik.» így szól a cikk egyik passzusa. Szép szavak. Egyáltalában faji tulajdonságunk, hogy midőn valamely visszás állapot orvoslásáról van szó, dikciózunk, ahelyett, hogy a baj gyökeres szanálásához fognánk. Az ijesztő mérveket öltő kivándorlás: elsősorban az állam bűne. A hazaszeretet érzése minden egyébb érzéseknél erősebben él bennünk. De az élet, mely sok szépen hangzó szólamot szállít le a maga értékére, a hazaszeretetnek glóriával övezett fogalmát is bonckés alá vette s apróra analizálta. A megélhetési viszonyok tűrhetetlenek. Bombasztokból jóllakni nem le* A «Tolnavármegye» legutóbbi számiban «A kivándorlás ellea» címmel Molnir Lajos rendőrkapitány tollából hosszabb cikk jelent meg, melyre — minthogy az abban foglaltakkal egyáltalában nem értek egyet — megteszem észzevételeimet. A tárgy, fontosságánál fogva, megérdemli, hogy mindenfelől megvilá^ittassék. — \ cikkíró. hét. Kinek van ilyenkor ideje és kedve pósala- joskodni ? Ki-ki kutató szemmel kenyér után néz és öklelődzik, verejtékezik, hogy sok éhes. gyerekszáj rie sivitson áz éhségnek miatta. Államban azért tömörülnek az emberek, hogy könnyebben megélhessenek. De ha az az állam nem törődik polgárai érdekeivel, bűnös nemtörődömséggel tudomást sem vesz százezrek jajongásáról, modern Odysseusként bedugott fülekkel halad el a munkáskezti siránkozók előtt: ne csudálkozzék, ha egy napon arra ébred, hogy lakatlan a Duná-Tisza köze. Itt nem használ az üres szó. Tettek kellenek. Hasztalan emlegetjük a korgó gyomru szerencsétlennek : «Itt élned, halnod kell !», mert még — horribile dictu ! — azzal a riposzttal vág vissza hogy : «Itt éhen halnod kell!» «Előáll az a jog, az a kötelesség, amelyeket Amerika alkalmaz, amikor a bevándorlást korlátozza: gátat vetni a kivándorlásnak.» — Ugyan, ugyan j Hát aztán mittévő legyen az állam azzal a sok ezer emberrel, akit nem tud eltartani ? Ha már mi magunk nem tudunk kenyeret adni nekik, legalább ne fosszuk meg őket .attól a lehetőségtől, hogy máshol megélhessenek, Meg aztán mi jogon tartanók vissza ^ket? A cikkíró Amerikára hivatkozik. Jó, jó. De hiszen Amerikából nem vándorolnak ki, sőt oda vándorolnak be. Ez pedig nagy különbség. — Az állam azt fogadja be kebelébe, akit jónak lát, Válogathat tetszése szerint. Szem előtt tartja saját fiainak érdekét és erősen megrostálja a jelentkezőket. Ehhez joga van. De eléje állni valakinek s a fülébe dörögni: «Itt éhen .halnod kell !» — nem lehet. Nemcsak kötelességek illetik meg az állam polgárát, hanem jogok is. Az pedig legelemibb jogom, hogy lakhelyemet tetszésem szerint változtathatom. Persze máskép áll a dolog, ha az igazságszolgáltatás elől akarnék elinalni. Ez magától értetődő dolog, a cikkíró pedig kétszer is aláhúzza és kiemeli. «A törvényhozásnak gondoskodnia kell a munkásnép megélhetéséről, helyzetének javításáról.» Pusztában elhangzó szavak. Törődik is ez a piros fehér (de főkép) zöld parlament a munkás néppel 1 Egyéb «gondja» is van. Nagyságos uraztatja magát, szorgalmasan kerüli a Házat, vagy néhanapján besiet oda, ha a maga bőréről van szó és leszavaz, pöffeszkedik hatalma tudatában, melyet saját érdekében minden alkalommal felhasznál. Soha nemzetibb kormányunk és Házunk nem volt. A nemzeti vonás élesen kidomborodik : szavak, szavak, szavak ! Szóvitézek vijják a maguk kicsinyes szócsatáikat a közélet porondján. Ez a p. f. zöld Ház édeskevesét törődik mindazzal, ami mélyebb tudást és szakértelmet igényel, azért olyan selejtesek a parlamenti viták és azért hiányzik belőle -az érzék a gazdasági érdekek céltudatos felkarolása iránt. «Meg kell szüntetnük és ki kell .irtanunk a kivándorlás utáni vágyakozást» ...' . . szolgálatot tehetnek ezen a téren ... a tanítók | . . kiknek hivatásával egyébként is összeforr a nép jólétének, boldogulásának előmozdítása». Ha megszűnnek az okok, melyek a népet kivándorlásra kényszerítik, önmagától, mindennemű erőszakoskodás vagy rábeszélés - nélkül megszűnik az okozat is: az emigráció. Nem a vágyakozást kell kiirtani a keblekből, de az elkeseredést, ezt pedig úgy érhetjük el, ha javítunk az állapotokon. Manapság senki sem ül fel többé a szép szavaknak. Kézzelfogható cselekedetek kellenek ... Aztán meg a tanítókra bízni «a vágyakozás kiirtását 1» Micsoda irónia 1 Hiszen azok, szegények, jómaguk is már Amerika felé pislognak . . . Hogy’ kívánhatnék az olyan embertől a lelkesedést, a térítést, akinek fülébe sivalkodik edy csomó neveletlen gyerek, akik nem csupán levegővel élnek. Szinte komikus, mi mindent kérnek, követelnek szegény iskola- mesterektől. «Nem Amerika az, aki hívja a népet, s hazája elhagyására biztatja, hanem csak a gőz - hajózási társaságok ügynökei». Téved a cikkíró. Amerika hívja a népet. A remény, hogy esetleg jobb viszonyok közé kerülhet. Persze, a gőzhajózási társaságok ügynökeire szükség van, mivelhogy az embereknek szárnya nincs s igy nem repülhet potyán Amerikába. Ez a kiváltság a madarak számára van fenntartva De azért a tisztelt Haza még ekkor is meg- koppasztja a vándort 5 kor. erejéig. Ennyi jár ugyanis az államnak minden megváltott hajójegy után. Ami pedig nem megvetendő összeg, ha tekintetbe vesszük a kivándorlók számát. Bezzeg, ha nem volna a külföldön a munkának nagyobb becse és értéke, mint nálunk — hiába való volna minden csábítás és minden hitegetés. «Amerika nemcsak a jólét, hanem a nyomor hazája is! naponta érkeznek levelek a künnlévőktől, hogy ... a mindennapi kenyeret is csak... hitelben tudják megszerezni .. . Hazulról várják a segedelmet*. Ugyan kérem 1 Honnan vennék az idehaza maradtak azt a segedelmet ? Hogy vannak, akjk odaát Amerikában sem tudnak boldogulni, az természetes. Mert Amerikában bizony dolgoznia, erősen dolgoznia kell annak, akinek pénzre fáj a foga, Igaz, hogy becsületesen megfizetnek érte. Hívalani. Házat sehol se látott.-Egy behavazott utón jártak, melyet jobbról-balról hosszú dombok szegélyeztek. A vidék egészen olyan volt, mint Jóska szülőföldje. A fehér dombok fölött tisztán világított a telihold. Olykor egy-egy farkas-családdal találkoztak és az ordasok alázatosan leko- nyitották fejüket-fülüket a vándorlók előtt. Előttük nesztelen szárnyon baglyok szállottak, olyan sietve, mintha valakinek hirt akarnának vinni a Boldogasszony érkezéséről. Végül valami piros világosságot láttak a dombon. Egy karácsonyfa volt, mely magában tündöklőit a havas pusztaságban. Száz gyertya égett rajta és az ágai csak úgy hajladoztak a sok tarka drágaság súlya alatt. Távolabb még néhány karácsonyfa fénylett, aztán mindig több. Fölértek a dombra és ekkor megállották egy pillanatra. — Ez a karácsonyfaerdő 1 — mondta halkan a Boldogasszony. Alattuk, ameddig a szemük elért hatalmas rengeteg terült el, csupa tündöklő karácsonyfából. Az erdőszélén kisebb fák állottak, beljebb hatalmas faóriások. A millió égő viasszgyer- tyácska fényétől piros volt az égboltozat is. A fák a tövüktől a csúcsúkig ragyogtak az arany- és ezüst-ékességtől. Óriás gyémánt-csillagok, amelyek a gályákon himbálóztak, ezerszeresen visszaverték a különben is szemkápráztató fényességet. Annyi tarka édesség volt rajtuk, mintha napokon át hó helyett cukorsüt'eményt ontottak volna a felhők. És annyi és oly sokféle, kimondhatatlanul szép és kedves gyerekjáték,. hogy a kis Jóskának elállóit a szívverése. Útjuk a karácsonyfaerdőn átvezetett. Jóska nagyon fázott és a nagy fáradságtól már alig tudta emelni a lábát. Erősen megkapaszkodott a Boldogasszony jéghideg kezében és káprázó szemét le-lehunyva vezettette magát. Egyre hallotta az égő viaszgyertyák halk sercegését és érezte a megpörkölt fenyőgaly édes illatát. Nagysokára a tüzes erdőben egy kerek tisztásra értek. A tisztás közepén magános kis karácsonyfa állott. Egyetlen ajándék függött csak rajta: egy arany trombita. Ez a tied, — mondta a Szüzanya. — Ilyen trombitája egy gyereknek sincsen. Kívánj magadnak valamit, aztán fuj bele, bármit kívánsz is, minden meglesz. Jóska dermedt ujjacskáit kinyújtotta a trombita után. A trombita is jéghideg volt. Gondolkozni kezdett. Mit kívánhatna még, ha már van trombitája ? Aztán eszébe jutott, hogy mi volna neki jó. — Azt szeretném, hogy ne fázzak többet. És hogy ne legyek éhes soha. És hogy a né- ném ne verjen meg, ha kevés pénzt viszek neki. — Fújd meg a trombitát és minden úgy lesz, — szólt mosolyogva a Szüzanya. Jóska megfujta az arany-trombitát . . I Trara, trara! Olyan szépen szólt, hogy hallA honi ipar pártfogóit ezúton tisz~ telettel értesítem, hogy a legújabb gácsi férfi öltönykelmék, hazai gyártmányú nyakkendők, 2-2 valamint a többi női- és férfi divatcikkek megérkeztekf és nagyon jutányos árban, dús választékban kaphatók: Kron Salamon Fia Üzletében Szekszárdion (Alapítva: 1832.)
