Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-31 / 13. szám

TOLHAYAMBSY*.

4

1907 március 31

ialos statisztikai adatok szerint évente körülbelül 18 millió koronát küldenek az amerikai magyarok haza hozzatartozoiknak. Amivel korántsem akarok kivándorlásra csábítani senkit sem, csak rá akartam mutatni azokra a tarthatatlan állapotokra, melyek nálunk vannak. Napról napra fogy népünk, a törvényhozás pedig csak közjogi kérdések iránt tanúsít érdeklődést és aprólékos pártérdekek kultiválásában menti ki erejét; de — sajnos «■“ tétlenül, karba tett kézzel nézi a napról-napra nagyobb mérveket öltő kivándorlást, a magyar nemzetnek ezt a pótolhatatlan vérveszteségét, ezt a nemzet- öngyilkosságot. Bankett, jubileum, üdvözlő feliratok, meg egyéb aféle járja.

Az élőkkel törődjünk, uraim!**

Tolnavármegye úti programmja

ügyében a kereskedelmi miniszter újabb leiratot intézett a vármegyéhez, mely az eddigi, évek hosszú és nehéz munkája alapján megállapított tervet önkényesen megváltoztatja és ez eljárásával megyeszerte kínos feltűnést kelt,

A miniszter Benyovszky Rezső gróf és társai felebbezését a tekintetben, hjgy a paks— kölesdi közút paks—tengeliczi szakasza is kiépíttessék, teljesen indokoltnak tartja, mert egy nagy vidéknek a Dunához vezető forgalmára szolgál és mert e közút kezdő és végszakaszának kiépítése már engedélyeztetett.

Tevéi és Kovácsi községek felebbezését a miniszter indokoltnak nem tartja és elutasítja.

A megye kérelmét, hogy a kilátásba helyezett államsegélyt a munkálatoknak megfele lően emelje, sajnálatának kifejezése mellett a miniszter nem teljesítheti és kénytelen a közgyűlés által kijelölt útszakaszok közül a kővetkező útszakaszok kiépítését elejteni:

l. A pincehely—ozorai utat (8 km.)

3. a fadd—gerjeni utat (11.645 km.)

3. a tabód—lengyelt közutnak Lengyel— Baranyavármegye határa között fekvő szakaszát, mert annak, nincs folytatása, illetve Baranyában nem épül ki 1.880 km. hosszal.

4. a kOOSOla—SZakCSl utat (4,687 km.)

5. a dunakömlőd—madocsa—bölcske-dnna- földvári közutat (16 km.)

6. a sárszentlőrinc—nagyszékely—miszla

** Közöltük a cikket, mert a kivándorlás nagy jelentősége megérdemli, bogy az több oldalról és különböző szempontokból világíttassák meg. A szerk.

—pinoehelyi közút hidegvölgyi és forrásvölgyi szakaszait (3 km.)

7. a hőgyész—dombóvári közút kurd—dombóvári szakaszát a Dombóvárról Somogymegye határszéléig terjedő 1 kilometer rész kivételével és végül

8. a varsád—uzdl 10.2 km. hosszú útszakaszt.

A miniszter végleg megállapítja, hogy az

1904. évi XIV. t.-c. alapján a vármegye területén már engedélyezett 85*246 km. hosszú útépítkezéseken felül, melyeknek összköltsége

1.459,671 K 49 fillérben állapíttatott meg azzal, hogy abból a vármegye 717 ezer koronát köteles fedezni, a kijelölt útszakaszok közül és az 1907-ben kiépíttetni elrendelt paks—kölesdi közút közbenső szakaszának bevonásával a következő törvhat. útszakaszok egészben államsegéllyel építtessenek ki és pedig

1907- ben:

1. Paks—dorogi közút (12.993 km.)

2. Paks—kölesdi közút 2*535—17*165 km. közötti útszakasza (14.630 K.)

3. Szekszárd—simontornyai, helyesebben bikácsi közút 26 3—32*7 km. közti nagydorog— bikácsi szakasza (6.4 K)

4. Nagydorog—györkönyi közút (3*05 km.) összesen 1907-ben 47.973 km.

1908- ban:

1. Hőgyész—dombóvári közút (11*767 km.)

2. Hidjaapáti — szedres — medinai közút (6*28 km.)

3. Tabód—lengyeli közút (16 42 km.)

4. Gyönk—högyészi közút (11*970 km,), összesen 1908-ban 46*437 km.

1909- ben:

1. Szekszárd—agárdi közút (2*45 km.)

2. Szekszárd—simontornyai közút 42*763— 45*065 km. közti, Czecze felé vezető végső szakasza (2*3 km.)

3. Dföldvár—herczegfalvi közút (1*02 km.)

4. Szekszárd—várdombi közút összes kiágazásaival, vagyis az úgynevezett Sárközi utak (17*5 km.) .

5. Bonyhád—tabód—zombai közút (10 km.)

6. A várdomb — alsónánai közút kiépítetlen része (1*34 km.)

7. Bölcske községet a vasúti állomással összekötő ut (3*5 km.)

8. A hőgyész—dombóvári közutból a Dombóvártól Somogymegye határáig vezető ut (1 km.) Összesen 1909-ben 39*11 km.

Ezen összesen 122*62 km. hosszú trh. közút-szakaszoknak költség összegeit az illető utak műszaki és költségmüveleteinek jóváhagyása alkalmával fogja a miniszter megállapítani és a vármegyének rendelkezésére bocsátani.

Ez útszakaszok kiépítésére szükséges államsegély-összegek ellenében a vármegye közúti alapjának tulajdonában levő 589 ezer korona névértékű nem jövedelmező, helyi érdekű vasúi törzsrészvények az állam tulajdonába etige- dendők át.

* *

A közlöttekből látható, hogy a kereskedelmi miniszter nem épen a legkedvesebb húsvéti piros tojással örvendeztette meg Tolnavármegye közönségét.

Teljes tisztelettel a miniszteri jogok iránt, mégis kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a miniszteri jogok ilyen gyakorlása nem egyéb, mint miniszteri omnipotencia, mely a vármegye határozatait semmibe se veszi, valószínűleg ami nem más, mint a vármegyei autonómia kijátszása és csúffá tétele. Igen sajnáljuk, hogy ezt épen Kossuth Ferenccel szemben kell mondanunk, de : ki kellett mondanunk.

HÍREK.

— Lapunk előfizetőinek és barátainak kellemes ünnepeket kívánunk.

— Személyi hírek- Gróf Apponyi Sándor vbt. tanácsos, főkamarásmester a múlt héten Budapestről Lengyelre érkezett, ahol több napig időzött. — Gróf Apponyi Géza főispán a húsvéti ünnepeket családja körében Bécsben tölti, de még e hét végén Szekszárdra érkezik. — Döry Pál alispán befejezvén a dombóvári katonai sorozást a húsvéti ünnepeket családjával együtt Tüskén tölti.

— Uj kamarás. A király nagyapponyi Apponyi Rezső gróf 4. sz. honvédhuszárezred- beli tartalékos hadnagy, ő felsége személye körüli minisztériumi segédfogalmazónak a kama- rási méltóságot díjmentesen adományozta.

— Föltámadás. A szekszárd - belvárosi templomban ma szombaton délután 6 órakor, az Újvárosban pedig 5 órakor tartatott meg a feltámadás, a hívek nagyszámú részvételével.

— Hivatalbalépés. Rácz József, Szekszárd város népszerű rendőralkapitánya a múlt héten foglalta el uj állását.

gatni is gyönyörűség volt. A Boldogasszony ekkor lehajolt és az ajkával megérintte Jóska homlokát. A tüzes erdő lángot vetett és Jóska minden tagjában édes melegség zsibongott, a szivét pedig mámoros boldogság járta át. Most már érezte, hogy nem lesz többé semmi baja.

*

A Boldogasszony-templomának sekrestyése, miután az éjféli misére kinyitotta a templom kapuját, elszaladt a nagykörút sarkáig és ott megszólította a rendőrt:

— Biztos ur, egy kis fiú fekszik ott a tem- plom küszöbén. Azt hiszem, hogy megfagyott. Újságárus gyerek. Ismerem, mert mindig ott lappangott a templom körül.

— Meghalt ? — kérdezte a rendőr.

— Meg. Egy krajcárt szórón at a kezében. .

A rendőr nem válaszolt semmit, hanem bement a sarki kávéházba, hogy a mentőknek t elefonáljon.

Csók a szegényekért.

— 0’Monroy. —

Pingret báróáknál épen a déjeneur végéhez közeledtek s a házaspár meglehetősen har- cia san nézett egymásra.

— Biztosítalak róla, Geneviéve, hogy feles- 1 eges erre a jótékonysági bazárra elmenned — sz ólt a férj.

— És mit szól ehhez az öreg Aremord gróf -né? Hiszen személyesen kért feli

— Majd én képviselem a »cégiünket. Elég sokbakerül igy is ez a szamárság. Kár lenne megkétszerezni a kiadást.

— De én oda akarok menni. Minden barátnőm ott lesz. Van egy szép tavaszi kalapom s ezt be akarom mutatni. A buffet-ben fogok ülni.

— Nem. Ezerszer nem. Ismétlem, hogy semmiféle minőségben nem akarlak ott viszontlátni. És mivel nekem ott kell lenni okvetlenül, igy nem is játszhatsz ki.

Erre Geneviéve dühösen az asztalra dobta szalvétáját s becsapta maga után az .ajtót. A báró pedig, miután csendesen megitta feketéjét s elszívott egy szivart, szobájába vonult, átöltözni. Tudta, hogz e hiúság-vásáron jól fog mulatni. Kissé kezdte unni — három évi házasság után a Geneviéve csókjait.

Egy utolsó pillantás a tükörre meggyőzte arról, hogy pompás színben van s öltözéke a dernier eri minden kellékét magár, viseli. Fütyörészve ült a kocsiba, hogy a Pyramidal-szál- lőba menjen.

— Jól fogok mulatni — gondolta. — Nagyon okosan tettem, hogy Geneviéve-et nem hoztam magammal.

Az előcsarnokban már a fejébe szállt az asszonyi toilette-ek illa,ta. Szinte félmámorosan haladt fel a lépcsőn. Odabent egyszeriben megrohanták a szépek s rövid idő alatt már három levélnyomót, két gyufásskatulyát, egy névjegy- tartót stb. volt kénytelen vásárolni.

Nevetye tiltakozott a nagyon is erőszakossá váló kinálgatás ellen.

Már kifosztottak ezek a kezek, mondogatta;

így jutott el az Aremord grófné sátoráig. Itt rettenetes nagy volt a tolongás. Öt luisért csókot árultak mélyen lefátyolozott asszonyok a jótékonyság nevében. Sötét csipkefátyol burkolta be egész fejüket s Tejött az ajkukig, csupán szemeik tündököltek át a feketeségen. Valósággal verekedtek a sátor előtt. Bent pedig a baldachin alatt egy kényelmes karosszékbe ültették a jövevényt, akire sor került s ő szabadon választhatott magának a hölgyek közül.

Pingret báróval ugyanez történt. Vörös arccal ült le a székre s egy magas karcsú nőt jelölt ki magának.

Mosolya rejtélyes volt s fogai a legszebbek a világon.

Fölé hajolt s száját a báró szájához forrasztotta.

Mintha villanyütés járta volna át a Pingret valóját, rekedten felkiáltott:

— Még! még! Tiz hasonló csókot akarok I nem fogok számolni!

És ezer frankos bankjegyet tett ki a kis asztalra.

Aremord grófné jóságosán szólt:

— Rajta, édesem, csókolja tovább — hiszen úgyis a szegények érdekében történik!

A tiz csók gyors egymásutánban csattant el s Pingret magánkívül, gépies durvasággal rántotta le a csipkét hölgye arcáról.

A felesége volt.

— Oh, be szamár vagyok, — mormogta önmagának — ötven louis-t adtam azért, amit mindennap ingyen megkaphatok 1