Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-31 / 13. szám

TOLHAYAMBSY*. 4 1907 március 31 ialos statisztikai adatok szerint évente körül­belül 18 millió koronát küldenek az amerikai magyarok haza hozzatartozoiknak. Amivel korántsem akarok kivándorlásra csábítani senkit sem, csak rá akartam mutatni azokra a tartha­tatlan állapotokra, melyek nálunk vannak. Nap­ról napra fogy népünk, a törvényhozás pedig csak közjogi kérdések iránt tanúsít érdeklő­dést és aprólékos pártérdekek kultiválásában menti ki erejét; de — sajnos «■“ tétlenül, karba tett kézzel nézi a napról-napra nagyobb mér­veket öltő kivándorlást, a magyar nemzetnek ezt a pótolhatatlan vérveszteségét, ezt a nemzet- öngyilkosságot. Bankett, jubileum, üdvözlő fel­iratok, meg egyéb aféle járja. Az élőkkel törődjünk, uraim!** Tolnavármegye úti programmja ügyében a kereskedelmi miniszter újabb leiratot intézett a vármegyéhez, mely az eddigi, évek hosszú és nehéz munkája alapján megállapított tervet önkényesen megváltoztatja és ez eljárá­sával megyeszerte kínos feltűnést kelt, A miniszter Benyovszky Rezső gróf és tár­sai felebbezését a tekintetben, hjgy a paks— kölesdi közút paks—tengeliczi szakasza is ki­építtessék, teljesen indokoltnak tartja, mert egy nagy vidéknek a Dunához vezető forgalmára szolgál és mert e közút kezdő és végszakaszá­nak kiépítése már engedélyeztetett. Tevéi és Kovácsi községek felebbezését a miniszter indokoltnak nem tartja és elutasítja. A megye kérelmét, hogy a kilátásba he­lyezett államsegélyt a munkálatoknak megfele lően emelje, sajnálatának kifejezése mellett a miniszter nem teljesítheti és kénytelen a közgyű­lés által kijelölt útszakaszok közül a kővetkező útszakaszok kiépítését elejteni: l. A pincehely—ozorai utat (8 km.) 3. a fadd—gerjeni utat (11.645 km.) 3. a tabód—lengyelt közutnak Lengyel— Baranyavármegye határa között fekvő szakaszát, mert annak, nincs folytatása, illetve Baranyában nem épül ki 1.880 km. hosszal. 4. a kOOSOla—SZakCSl utat (4,687 km.) 5. a dunakömlőd—madocsa—bölcske-dnna- földvári közutat (16 km.) 6. a sárszentlőrinc—nagyszékely—miszla ** Közöltük a cikket, mert a kivándorlás nagy jelen­tősége megérdemli, bogy az több oldalról és különböző szem­pontokból világíttassák meg. A szerk. —pinoehelyi közút hidegvölgyi és forrásvölgyi szakaszait (3 km.) 7. a hőgyész—dombóvári közút kurd—dom­bóvári szakaszát a Dombóvárról Somogymegye határszéléig terjedő 1 kilometer rész kivételével és végül 8. a varsád—uzdl 10.2 km. hosszú út­szakaszt. A miniszter végleg megállapítja, hogy az 1904. évi XIV. t.-c. alapján a vármegye terüle­tén már engedélyezett 85*246 km. hosszú út­építkezéseken felül, melyeknek összköltsége 1.459,671 K 49 fillérben állapíttatott meg azzal, hogy abból a vármegye 717 ezer koronát köte­les fedezni, a kijelölt útszakaszok közül és az 1907-ben kiépíttetni elrendelt paks—kölesdi közút közbenső szakaszának bevonásával a következő törvhat. útszakaszok egészben államsegéllyel építtessenek ki és pedig 1907- ben: 1. Paks—dorogi közút (12.993 km.) 2. Paks—kölesdi közút 2*535—17*165 km. közötti útszakasza (14.630 K.) 3. Szekszárd—simontornyai, helyesebben bikácsi közút 26 3—32*7 km. közti nagydorog— bikácsi szakasza (6.4 K) 4. Nagydorog—györkönyi közút (3*05 km.) összesen 1907-ben 47.973 km. 1908- ban: 1. Hőgyész—dombóvári közút (11*767 km.) 2. Hidjaapáti — szedres — medinai közút (6*28 km.) 3. Tabód—lengyeli közút (16 42 km.) 4. Gyönk—högyészi közút (11*970 km,), összesen 1908-ban 46*437 km. 1909- ben: 1. Szekszárd—agárdi közút (2*45 km.) 2. Szekszárd—simontornyai közút 42*763— 45*065 km. közti, Czecze felé vezető végső szakasza (2*3 km.) 3. Dföldvár—herczegfalvi közút (1*02 km.) 4. Szekszárd—várdombi közút összes ki­ágazásaival, vagyis az úgynevezett Sárközi utak (17*5 km.) . 5. Bonyhád—tabód—zombai közút (10 km.) 6. A várdomb — alsónánai közút kiépítetlen része (1*34 km.) 7. Bölcske községet a vasúti állomással összekötő ut (3*5 km.) 8. A hőgyész—dombóvári közutból a Dom­bóvártól Somogymegye határáig vezető ut (1 km.) Összesen 1909-ben 39*11 km. Ezen összesen 122*62 km. hosszú trh. közút-szakaszoknak költség összegeit az illető utak műszaki és költségmüveleteinek jóváha­gyása alkalmával fogja a miniszter megállapí­tani és a vármegyének rendelkezésére bocsátani. Ez útszakaszok kiépítésére szükséges állam­segély-összegek ellenében a vármegye közúti alapjának tulajdonában levő 589 ezer korona névértékű nem jövedelmező, helyi érdekű vasúi törzsrészvények az állam tulajdonába etige- dendők át. * * A közlöttekből látható, hogy a kereske­delmi miniszter nem épen a legkedvesebb hús­véti piros tojással örvendeztette meg Tolnavár­megye közönségét. Teljes tisztelettel a miniszteri jogok iránt, mégis kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a miniszteri jogok ilyen gyakorlása nem egyéb, mint miniszteri omnipotencia, mely a vármegye határozatait semmibe se veszi, valószínűleg ami nem más, mint a vármegyei autonómia kiját­szása és csúffá tétele. Igen sajnáljuk, hogy ezt épen Kossuth Ferenccel szemben kell monda­nunk, de : ki kellett mondanunk. HÍREK. — Lapunk előfizetőinek és barátainak kellemes ünnepeket kívánunk. — Személyi hírek- Gróf Apponyi Sándor vbt. tanácsos, főkamarásmester a múlt héten Budapestről Lengyelre érkezett, ahol több napig időzött. — Gróf Apponyi Géza főispán a hús­véti ünnepeket családja körében Bécsben tölti, de még e hét végén Szekszárdra érkezik. — Döry Pál alispán befejezvén a dombóvári kato­nai sorozást a húsvéti ünnepeket családjával együtt Tüskén tölti. — Uj kamarás. A király nagyapponyi Apponyi Rezső gróf 4. sz. honvédhuszárezred- beli tartalékos hadnagy, ő felsége személye kö­rüli minisztériumi segédfogalmazónak a kama- rási méltóságot díjmentesen adományozta. — Föltámadás. A szekszárd - belvárosi templomban ma szombaton délután 6 órakor, az Újvárosban pedig 5 órakor tartatott meg a feltámadás, a hívek nagyszámú részvételével. — Hivatalbalépés. Rácz József, Szekszárd város népszerű rendőralkapitánya a múlt héten foglalta el uj állását. gatni is gyönyörűség volt. A Boldogasszony ekkor lehajolt és az ajkával megérintte Jóska homlokát. A tüzes erdő lángot vetett és Jóska minden tagjában édes melegség zsibongott, a szivét pedig mámoros boldogság járta át. Most már érezte, hogy nem lesz többé semmi baja. * A Boldogasszony-templomának sekrestyése, miután az éjféli misére kinyitotta a templom kapuját, elszaladt a nagykörút sarkáig és ott megszólította a rendőrt: — Biztos ur, egy kis fiú fekszik ott a tem- plom küszöbén. Azt hiszem, hogy megfagyott. Újságárus gyerek. Ismerem, mert mindig ott lappangott a templom körül. — Meghalt ? — kérdezte a rendőr. — Meg. Egy krajcárt szórón at a ke­zében. . A rendőr nem válaszolt semmit, hanem bement a sarki kávéházba, hogy a mentőknek t elefonáljon. Csók a szegényekért. — 0’Monroy. — Pingret báróáknál épen a déjeneur végé­hez közeledtek s a házaspár meglehetősen har- cia san nézett egymásra. — Biztosítalak róla, Geneviéve, hogy feles- 1 eges erre a jótékonysági bazárra elmenned — sz ólt a férj. — És mit szól ehhez az öreg Aremord gróf -né? Hiszen személyesen kért feli — Majd én képviselem a »cégiünket. Elég sokbakerül igy is ez a szamárság. Kár lenne megkétszerezni a kiadást. — De én oda akarok menni. Minden ba­rátnőm ott lesz. Van egy szép tavaszi kalapom s ezt be akarom mutatni. A buffet-ben fogok ülni. — Nem. Ezerszer nem. Ismétlem, hogy semmiféle minőségben nem akarlak ott viszont­látni. És mivel nekem ott kell lenni okvetlenül, igy nem is játszhatsz ki. Erre Geneviéve dühösen az asztalra dobta szalvétáját s becsapta maga után az .ajtót. A báró pedig, miután csendesen megitta feketé­jét s elszívott egy szivart, szobájába vonult, átöltözni. Tudta, hogz e hiúság-vásáron jól fog mulatni. Kissé kezdte unni — három évi házas­ság után a Geneviéve csókjait. Egy utolsó pillantás a tükörre meggyőzte arról, hogy pompás színben van s öltözéke a dernier eri minden kellékét magár, viseli. Fü­työrészve ült a kocsiba, hogy a Pyramidal-szál- lőba menjen. — Jól fogok mulatni — gondolta. — Na­gyon okosan tettem, hogy Geneviéve-et nem hoztam magammal. Az előcsarnokban már a fejébe szállt az asszonyi toilette-ek illa,ta. Szinte félmámorosan haladt fel a lépcsőn. Odabent egyszeriben meg­rohanták a szépek s rövid idő alatt már három levélnyomót, két gyufásskatulyát, egy névjegy- tartót stb. volt kénytelen vásárolni. Nevetye tiltakozott a nagyon is erőszakossá váló kinálgatás ellen. Már kifosztottak ezek a kezek, mondogatta; így jutott el az Aremord grófné sátoráig. Itt rettenetes nagy volt a tolongás. Öt luisért csókot árultak mélyen lefátyolozott asszonyok a jótékonyság nevében. Sötét csipkefátyol burkolta be egész fejüket s Tejött az ajkukig, csupán szemeik tündököltek át a feketeségen. Való­sággal verekedtek a sátor előtt. Bent pedig a baldachin alatt egy kényelmes karosszékbe ül­tették a jövevényt, akire sor került s ő szaba­don választhatott magának a hölgyek közül. Pingret báróval ugyanez történt. Vörös arccal ült le a székre s egy magas karcsú nőt jelölt ki magának. Mosolya rejtélyes volt s fogai a legszeb­bek a világon. Fölé hajolt s száját a báró szájához for­rasztotta. Mintha villanyütés járta volna át a Pingret valóját, rekedten felkiáltott: — Még! még! Tiz hasonló csókot akarok I nem fogok számolni! És ezer frankos bankjegyet tett ki a kis asztalra. Aremord grófné jóságosán szólt: — Rajta, édesem, csókolja tovább — hi­szen úgyis a szegények érdekében történik! A tiz csók gyors egymásutánban csattant el s Pingret magánkívül, gépies durvasággal rántotta le a csipkét hölgye arcáról. A felesége volt. — Oh, be szamár vagyok, — mormogta önmagának — ötven louis-t adtam azért, amit mindennap ingyen megkaphatok 1

Next

/
Thumbnails
Contents