Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-24 / 8. szám

2 ' : v TOLNA VARMEGYE. 1907 február 24 Wosinsky Mór életrajzi adatai. Született Tolnán 1854 február 28-án, hol atyja Wosinsky József orvos volt. Elemi is­koláit Tolnán, 6 gimnáziumi osztályt Kalocsán végezte. Ekkor fölvettek a pécsi semináriumba, itt járta a hetedik es nyolcadik osztályt. A teo­lógiát Pécsett végezte. Mint uj misést Gödrébe helyezték káplánnak, ahol ezen minőségben 3 évig működött. Innét 1880 ban plébánossá ne* vezték ki Lengyelbe, ahol régészettel kezdett foglalkozni. 1885 ben Závodra, 1887-ben Aparra helyezték át, 1888-ban lett esperes. 1894. már­cius elején Szekszárdra a belvárosba nevezték ki plébánosnak Hanny Gábor örökébe. Apáttá a király 1900-ban nevezte ki Eleinte az egyházi irodalom terén működött, később európai, ázsiai és afrikai utazásairól irt útleírásokat, melyek közül »Karcolatok Dán- és Svédországi utáni­ról« valamint «Keleti utam emlékei» c. munkája két kiadást nyert. Wosinsky Mór apát-plébános, j­|jl Lengyelen Apponyi Sándor gróf támoga­tása mellett nagyszabású ásatásokhoz fogott s a majdnem 10 éven át folytatott lengyeli ása­tásainak eredményét a magyar tud. Akadémia archeológiái bizottsága kiadásában megjelent: »Leletek a lengyeli őskori telepről« cimü két kötetes munkájában irta lé'. Virchow Rudolf, a hírneves tudós arra méltatta, hogy dolgjzó társává szegődött, a magyar tud. Akadémia támogatásával megje­lent: «Das praehistorische Schanzenwerk von Lengyel seine' Erbauer und Bewohner« cimü három kötetes nagy munkájához, melyben az embertani részt tartalmazó függeléket Virchow, az előszót pedig Pulszky Ferencz irta. A kül­földi régészeti szakirodalomban alig van már munka, melyben Wosinsky dolgozataira ne hivatkoznának. A lengyeli óriási praehistorikus telep kiaknázása után egész Tolnavármegyét átkutatta, községről-községre járva és ásatva. Kutatásainak eredményét »Tolnavármegye tör­ténete, az őskortól a honfoglalásig« cimü mun­kájának két vaskos kötetében publikálta. Ré­gészeti irodalmi működésének elismeréséül a magy. tud. Akadémia archeológiái bizottsága 1889-ben megválasztotta tagjává, 1890-ben a müncheni antropologia társulat levelező, 1901- ben a római archeológiái Akadémia rendes és 1902-ben a magyar tud. Akadémia levelező tagja lett. 1903-ban egyik rendezője volt a konstan­tinápolyi Rákóczy-zarándoklatnak. Beutazta Eu­rópa összes államait, Afrika felső részét, Kis- Ázsiát, a Zichy-expedicióval pedig Közép-Azsiát. A múzeumok és könyvtárak országos főfelü­gyelője. A jeruzsálemi szent sir rend lovagja, a tiszafüredi és temesvári" délmagyarorsz. mu- zeumegyesület tiszteletbeli tagja, a tolnamegyei muzeum ngyik alapitója és igazgatója. Tagja Tolnavármegye törvényhatóságának, úgyszintén a központi és állandó választmánynak, elnöke a vármegyei muzeum-bizottságnak, a Ferencz- közkórház választmányának.stb. Wosinsky még a múlt télen, mikor Rómába kisérte Zichy gróf uj püspököt, erősen meg­hűlt és hetekig tartó tüdűkatarust kapott. Ebből a bajából azonban teljesen kigyógyult, Az utóbbi időkben azonkan astmatikus fájdalmakról kez- bett panaszkodni. Még a múlt héten föntjárt. Pénteken e hó 15-én este litánia után meghűlés­ről panaszkodott, másnap szombaton reggel gyengélkedése dacára még misézni ment, utána azonban lefeküdt. Orvosai: Drágíts és Kramolin doktorok influenzát konstatáltak, mely állan­dóan magas lázzal járt és a mihez tüdőgyulladás is járult. Állapota pénteken délután válságosra fordult. A, délután folyamán még meggyónt és végrendelkezett és ugyancsak pénteken e hó 22-én este :i/48-kor erős haláltusa után 53 éves korában kiszenvedett. Körülötte voltak orvosai, nővére: özv. dr. Treer Józsefné és káplánjai. Fivérét; Wosinsky István dr. balfi fürdőorvost, pénteken reggel táviratilag hívták betegágyához,. de már nem találta életben. Temetése vasárnap d. u. 7S4 órakor lesz.­Holttestét az elhnnyt kívánságára szülő­városába Tolnára szállítják és az ottlevő csa­ládi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Sajtó és parlament. rfr — Az utóbbi időben, de az uj parlament egyűttléte óta egyáltalán gyűlö­letes támadások hangzanak el a sajtó ellen és annak megrendszabályozása, értsd meg­szorítása érdekében erős p opaganda dolgo­zik éppen azon párt részéről, amely a sajtó- szabadság megszületésének dicsőséges kor­szakát: 1848 at irta lobogójára és amely jelszónak köszönheti a múltban kivívott népszerűségét és sikereit. Kétségtelen, hogv vannak sajtó köze­gek, melyeknek hasábjain gyalázatos orgiák folynak, melyeknek kenyere I piszkos, sze­mélyes hajsza, a botrányok favorizálása, elvek megtagadásával és a közérdek feláldozásá­val a népszerűség hajszolása csupán azért, hogy saját önző anyagi céljaikat mozditsák elő, a jóhiszemű és naiv közönség félre­vezetésével és a tisztesség fogalmának meg­csúfolásával. . Szomorú tény, hogy a sajtónak ilyen fattyúhajtásai is vannak. De kérdjük, ki honosította meg nálunk ezt a hangot, ezt a támadási módszert a sajtóban, a közéletben — és a parlamentben? Nem-e a mostani kormánypárt legnagyobb pártjának egyik frakciója, amely most teli tüdővel harsog a sajtónak elvadult hangja és irányzata ellen, volt tulajdonképpen ennek a mo­dornak, mely behatolt a magán élet szentélyébe is, inaugurálója, a Verhovay lapjának a Függetlenségnek bukása után — bár szelidebb formában — életre kel­tője. Emléke zzünk csak melyik lap volt az, amely először kikezdette Kossuth Ferencet, mely nap-nap után kíméletlen támadásokat és gyanúsításokat intézett ellene csupán azért, mert Kossuth Ferenc az obstrukezió förgetegében is megőrizte higgadtságát és józan pártatlanságát. És nem e ugyanennek a hírlapnak politikai vezére : Ugrón Gábor támadta Kossuth Ferencet személyében is annyira, hogy éles kardokkal, valóságban kihegyezett vitörőkkel állottak egymással szemben. Avagy mikor a »Bukót « ellen folyt a velőkig ható irtó hadjárat — melyik lap volt az, mely még Bánffynak nejét is pellengére akarta állítani ? És Tisza István grófról — kinek politikai magatartáása te­kintetében lehetünk akármilyen vélemény- uyel, de puritán egyéniségének és lovagias jellemének intaktsága fölötte áll minden gyanún és gáncson — nem e ugyanaz a lap, hogy becsületében gazoljon Tiszának, irt többszörösen a »petróleumtól csepegő« miniszterelnökről, nyilvánvaló célzattal arra, mintha az ipar és kereskedelmi banknak Tisza elnöksége alatt végrehajtott romániai petroleumvállatai inkorrektek lettek volna, pedig abból, hogy eme iparvállalatok balul ütöttek ki köztudomásúlag Tisza első sor­ban saját személyében szenvedte a legna­gyobb anyagi veszteséget: egy millió ko­ronát meghaladó kárt. Aki az obstrukciót bármely párton, nem helyeselni merészke­dett — nem-e hazaáruló gazembernek és megvesztegetett himpellérnek lett-e rögtön kikiáltva ? Ebből az elvetett magból ma már terebélyes fa nőtt ki, mely tele van méte- yes fattyúhajtásokkal. Ezen előzmények lo­gikus következménye, hogy ma Kossuth Fe­renc jutván a hatalomra és kormányra — az ő tiszteletreméltó és szeplőtlen egyénisége ellen is megindultak a kíméletlen szemé­lyes támadások és szemtelen gyanúsítások, melyeket épannyira restellünk és kárhoz- I tatunk, amint annak idején e’itéltük 1 »Bukott« és Tisza ellen mérgezett fegyve­rekkel indított személyes hajszát, »Hódié mihi — eras tibi« tartja a latin közmon­dás. És aki aki vihart vet, az szelet arat. íme a koa'iciót sem kerüli ki a mindenkori, kormányok sorsa A sajtóban felburjánzott kinövések — ne tagadjuk első sorban — a parlamenttől nyernek tápot. Az eldurvult hang, a szemé­lyes intrika, idegemésztő botrányok és tá­madások a parlamentből indultak I i. Köztudomású, hogy parlamentünk szin vonal.i soha ennyire sekély, szellemileg vér­szegény nem volt, mint a mostani és sajtónk meg mindig magasabb nívón áll, mint maga a parlament. Készültség, tudás, érdemek közéleti értékes s./.olgálatok voltak régebben a képviselőség kritériumai minden párton. A mostani parlamentben a függeilenségi párt nagy többsége kortesügyességének, élelmes fogásoknak és a közkeleti frázisok elszavalásának köszönheti a mandátumot. Va'ósággal mandátum ipar gyártásnak ne­vezhető a mandátum szerzésnek az a módj.i, a mely most melyebb szellemi és erkölcsi tartalom és közéleti múlt és erdemek nélkül dívik. Fiatal emberek tudás és minden egyéb vele járó kvalifikáció nélkül, felhasználva az országban divó hangulatot, amely rendkívül kedvezett a függetlenségi pártnak, egysze. rüen ostrom alá vettek egy kerületet, me lyet soha nem ismertek és amelyhez semmi­féle kapocs őket nem fűzte és könnyű szerrel bejutottak a parlamentbe kezdő fis­kálisok, ügyvédjelöltek stb. stb. Ez oka annak, hogy szakszerű beszédek a mai parla mentben csak k vetelesen hallhatók, hogy szaktudást, alapos közgazdasági készültsé­get igénylő viták helyett a legfontosabb kérdések egy-két ülés alatt nyernek elinté­zést, miglen a pártvillongásokat és pártintri kákát szolgáló botrányok és személyes hec­cek napokon át nagy bőbeszédűséggel töl- töltik be a napirendet, avagy abban merül ki a szónokok összes tudománya, hogy né­hány közkeletű népszerű szólammal ütnek egyet — az önmaguk által már úgyis agyon­ütött nemzetiségi képviselőkön. Félművelt, alantas szellemi színvonalon mozgó elemek nagy tábora foglal helyet a parlamentben, akik a komoly törvényhozási munkára képtelenek és egész tevékenységük a saját becses poziciójuknak emelésében es a minisztériumok ügyosztályainak ostromlá­sában merül ki. Igaza van Justh Gyulának: «Ez a Ház megérett a föloszlatásra.» Amilyen a parlament, olyan a sajtó és azt mondják, hogy minden országnak olyan a parlamentje, amilyet érdemel. Nálunk a sajtó, hibái és kinövései dacára, különb mint a parlament és hogy ez az ország nem érdemli meg ezt a mai parla­mentet, az is bizonyos. Félő, hogy' parlamentünk alacsony szín­vonala lejáratja magát a parlamentáris rend­szert, amelyre pedig, mint alkotmányos éle­tünk kiegészítő részére nélkülözhetetlen szük­ség van hazánkban. Talán a választói jogok kiterjesztését felölelő uj választási rend segít majd a helyzeten. Talán ? Epilog a szekszárdi adósikkasztáshoz. Vinkovits Vincze szekszárdi volt adóellen­őrnek évtizedekre visszanyúló sikkasztásai tete­mes anyagi károkat okoznak egyes adófizető polgároknak is. Kétségtelen immár, hogy Lindt- ner Ármin adópénztáros és Meczner Géza, ki időközben Körmöczbányán és Pécsváradon — a megejtett vizsgálat szerint — éveken át ki­fogástalanul működött, Vinkovitsnak az áldó-

Next

/
Thumbnails
Contents