Tolnavármegye, 1907 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-24 / 8. szám
1907 február 24 TOLNA VARMEGYE 3 zatai. Vinkovits volt a felbujtó és ritka szak- avatottsággal párosuló körmönfont furfanggal követte el sikkasztásait, melyeket a naplók és főkönyv meghamisításával éveken át. oly ügyesen tudott folytatni, hogy visszaéléseit az ellenőrzésre és felülvizsgálatra hivatott közegek sem derítették ki, olyannyira, hogy ha a szerencsétlen Lindtner Ármin adópénztáros, aki Mecz- nerrel együtt még mindig vizsgálati fogságban van, önként nem jelentkezik, hát mai napig sem derültek volna ki Vinkovits sikkasztásai. Köztudomású, hogy «Vinkovits papa» közbizalomnak örvendett és mint az állampénztárnál alkalmazott régi tisztviselő szakértelmével, szorgalmával és., előzékeny modorával megnyerte úgy felettes hatóságának és tiszttársainak, mint pedig a nagyközönségnek rokon- s/.envét. Mindenki bízott benne és mindenki becsülte a munkás és szolgálatkész tisztviselőt. A vizsgálat megállapította, hogy Vinkovits az egyes adózók alial befizetett adópénzeket számos alkalommal maga vette át a pénztárnál és azokat nem szolgáltatta be a pénztárba, hanem szabálytalanul elkönyvelve a teljesített fizetéseket — esetleg magával az. adó pénztárossal is összejátszva — saját céljaira fordította, szóval elsikkasztotta. A vizsgálat során kihallgatott adófizető polgárok egyhangúlag úgy adták elő a történteket, hogy ők Vinkovitsban, mint a régi kipróbált állami'tisztviselőben föltétlenül megbíztak és többszörösen előfordult, hogy az adófizetés alkalmával az adóhivatalban neki. adták át az adópénzeket és tőle kapták vissza a befizetett összegeket nyugtázó és az adóhivatal hivatalos pecsétjével ellátott adókönyvecskéket. Az is előfordult gyakrabban, hogy adófizetés alkalmával az adóhivatalban igen sok ember várakozott és Vinkovits udvariasságból elkérte és átvette a pénzt és a könyvecskét és az utóbbit későbben átszolgáltatta az egyes adófizetőknek, kik nagy köszönettel fogadták Vinkovits nak szolgálatkészségét, hogy őket a várakozással járó időveszteségtől megkímélni szives volt. Az ilyen módon elsikkasztott adóösszegeket vagy egyedül a saját aláírásával nyugtatta Vinkovits vagy pedig az adótárnok névaláírását is hamisította, minden esetben azonban pontosan el van számolva minden egyes beűzetett adótétel és ott van az adóhivatal szabályszerű hivatalos pecsétje. Igaz, hogy a törvény világosan előírja, hogy az adók az adópénztáros kezeihez fizetendők és az adóellenőrrel együttesen . nyugtá- zandók. Sőt minden egyes adókö'nyvecskénék utolsó lapjára rá van vezetve az a figyelmeztetés, hogy kir. adóhivataloknál az átvett összegeket jogérvényesen az adótárnok és ellenőr igazolják az átvett összegnek az adókönyvecskében való beírása es neveik bejegyzése mellett. Azonban ezer adófizető közül akad-e egyetlenegy is, akinek eszébe jut, hogy a megtörtént adófizetés után odahaza pontos és szorgos vizsgálat alá veszi, váljon a befizetett adóját szabályszerűen és tételenként nyugtatták-e együttes aláírásukkal a törvény által arra kirendelt tisztviselők : az adótárnok és az ellenőr- Azok az adófizetők, akik az adóhivatalnál fizetik adójukat, már nagyobb adóösszegeket fizetnek. Az ilyen emberek rendszerint egyéb sokoldalú elfoglaltságuknál és társadalmi helyzetüknél fogva nem is maguk, hanem valamelyik alkalmazottjuk vagy alárendélt közegük utján teljesitik az adóbefizetést és a, tényleges befizetésről megnyugvást szereznek az által, hogy legfeljebb megnézik, vájjon be van-e vezetve az adókönyvecskébe a »Lerovás» cimü rovatban az az összeg, amelyet befizetés végett az ő emberüknek átadtak, de kinek jut eszébe azt is vizsgálni, hogy mely állámi adóhivatali tisztviselőnek neve szerepel a nyugtázásnál. Abból a tényből különben, mint az a Vinkovits-féle eseteknél is történt, hogy adóhátralékot nem követelnek tőlük — pedig a kincstár nem fukarkodik az adóirítések szétküldésével — és hogy mikor a legközelebbi évnegyednél leróják az adót, nem igényelnek tőlük semmiféle címen semmiféle hátralékot, bőséges megnyugvást nyerhetnek arra nézve, hogy adóügyük teljesen rendben van, hogy a múltban teljesített befizetés illetékes helyre és szabályszerű módon tényleg eljutott. A szekszárdi kir. pénzügyigazgatóság a múlt héten számos szekszárdi adófizető polgárnak — akiknek adóját Vinkovits a vizsgálat adatai szerint nem juttatta be az állampénztárba, hanem saját céljaira fordítva elsikkasztotta és azokat az adókönyvecskében a legtöbb esetben az adótárnok aláírása nélkül, tehát szabályellenesen nyugtatta — végzést küldött, amelyben felhívta őket, hogy a Vinkovits által ekképen <iz adópénztárba be nem szolgáltatott adókat öt évre visszamenőleg a késedelmi kamatokkal együtt . 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizessék be az állampénztárba. Elismerjük, hogy rigorózusan merev jogi álapon vizsgálva a kérdést, az adófizetők szabálytalanul jártak el, amikor az adótárnok helyett az ellenőr kezeihez teljesítettek fizetést és a kir. pénzügyigazgatóság szorosan vett kötelességét iparkodott teljesíteni, a mikor az állam- kincstárt a felek szabálytalan befizetéséből eredő kártól meg akarja óvni. Azonban régi igazság az, hogy néha a legnagyobb jog a legnagyobb igazságtalanság. (Summum jus summa injuria.) Az az adófizető polgár, aki napközben sebtében befizeti vagy beküldi adóját az adóhivatalba, nem vizsgálhatja előbb azt,, hogy az ugyanott hivatalos funkciót teljesítő tisztviselő, aki a pénzt átveszi és azt nyugtázza a saját aláírásával és a hivatal pecsétjével— azonos-e azzal a tisztviselővel, akinek kezeihez az adófizetés teljesitendő. És ha még ki is van írva, hogy mi a neve az adópénztárnoknak, az a fél vagy megbízottja, ha véletlenül nincsen szerencséje személyesen ismerni az ott foglalatoskodó tisztviselőket, nem tarthat ott a hivatalban előbb kutatást és személyazonossági szemlét arra nézve, hogy mi a, neve az egyik és mi a neve másik tisztviselőnek és hogy az egyik nincsen-e véletlenül szabadságon és nem-e helyettesíti őt a másik és hogy időközben nem-e lépett elő pénztárossá az ellenőr ? És amikor a kincstár az ő. millióinak kezelését avagy ellenőrzését bízza arra a tisztviselőre — naponként százezrek és milliók fordulnak meg a kezén — akkor az adózó fél ne bízza nyugodtan az ö adópénzét ugyanarra a tisztviselőre ? És különösen áll ez az adott esetben, amikor a visszaéléseket annyi éven keresztül rendszeresén elkövető Vinkovits Vince adóellenőr hivatali felebbvalóinak és az egész intelligens társadalomnak osztatlan bizalmát és becsülését élvezte. Tény, hogy a kincstár követelését egyszer már kifizették az illető adózó po\gárok — ha ezt az állam tisztviselője nem juttatta rendeltetési helyére, szenvedje el ezt a kárt a kincstár, amely ezt a tisztviselőt bizalmi állásba helyezte és abban megtűrte halála .órájáig. Illő, méltányos és humánus eljárás, hogy a kincstár a fenforgó esetben ne helyezkedjék az egyoldalú rideg és merev aeraris álláspontra és amennyiben ez a pénzügyigazgatóságnak nem állott módjában vagy hatáskörében, felettes fóruma: a pénzügyminiszter nem sújthatja a jóhiszemű adózókat a kétszeres adófizetés nehéz büntetésével. Hisszük és elvárjuk, hogy igy lesz. VÁRMEGYE. — Rendkívüli vármegyei közgyűlés. Van szerencsém a törvényhatósági bizottság t. c. tagjait a ,vármegyei székház gyüléstermében f. évi február hó 27-n d, e. I0ll2 órakor megtartandó rendkívüli vármegyei közgyűlésre tisztelettel meghívni, s egyszersmind az állandó választmány tagjait értesíteni, hogy az állandó választmány ülése ugyanazon napon d. e. 9 órakor fog mngnyittatni. Kelt Székszárd, 1907 február hó 16-án. Gróf Apponyi Géza Tolnavármegye főispánja, úgyis mint az állandó vá- elnöke. Tárgysorozat 1. A folyó évben foganatosítandó közúti építkezések céljaira a m. évi közgyűlési határozat értelmében felveendő 717 ezer koronás kölcsön megszavazása. Felkéretnek a törvényhatósági bizettság igen tisztelt tagjai, hogy igazoló jegyeiket magukkal hozni szíveskedjenek. Székszárd, 1907 évi február hó 16-án. Döry Pál Tolnavármegye alispánja. — Vármegyei igazoló választmány folyó hó 25-én d. e. 10 órakor őrffy Lajos elnöklésével ülést tart. — Á vármegyei közigazgatási bizottság már- ciusbani rendes ülését március hó 13-án tartja meg. — Elvi jelentőségű határozatok. Aki népgyűlés alkalmával elmondott beszédében a katholikus papokat oly szinben tűnteti fel mint akik a népnek ellenségei, annak hazudnak, a népet kiszipolyozzák: osztály elleni izgatást követ el. A papi osztály szervezetileg is elkülönített egységet képez és azért a BT. K. 172 §-a szerint védelmezett osztálynak tekintendő. (Kúria határozata.^ — A szabályszerűen kiutalt és jóhiszeműen felvett illetmény az alkalmazott tulajdonává lesz és annak visszakövetelésére a jogcím hiányzik. (Köz. bíróság 2634/906.) — Az önálló pék kisiparosok munkaszüneti időben ipari munkát maguk végezhetnek lakásukon és a lakással kapcsolatos műhelyben. A rendesen üzleti segédszemélyzettel biró pékiparosok azonban munkaszüneti napokon saját személyükben sem dolgozhatnak. (Belügym. 44051906.) Jegyzői nyugdijválasztmányi ülés. Tolnavármegye községjegyzői nyugdíj választmánya f. hó 21-én d. e. 10 órakor tartotta ülését Simontsits Elemér főjegyző elnöklete alatt. Jelen voltak: Kurcz Vilmos, Klimes Antal, Cholnoky Lajos, Niefergall Nándor, Lovászy Gábor, Purth Adolf és Földvári Mihály, mint előadó. Elnök a határozatképességet megállapítván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Kurcz Vilmost kérte föl. A választmányi ülés egyetlen tárgya az uj nyugdíj szabályrendelet életbeléptetése következtében kirovandó nyugdijjárulékok kirovása és a nyugdíjtörvény elkészítése volt. Erre vonatkozólag kimondatott, hogy az utánfizetendó nyugdijjárulékokra a kamatmentes 6 hónapi határidő .1907. január 1-től szá- mittatik, a nem rendszeresített állasokban eltöltött szolgálati évekre vonatkozólag megszabott 1 évi határidő azonban 1906. december 21-től számittatik. Klimes Antal, aki az uj nyugdíj kirovásokra vonatkozó határozatok elkészítésére és ezzel összefüggőleg az uj törzskönyv összeál-. litására vállalkozott és erre a nyugdijválaszt- mányból megbízatást kapott, beterjesztette az összes határozatokat, számszerint 211 darabot, melyek elfogadtattak. Úgyszintén betegesztette az uj törzskönyvet is, melynek hitelesítésével üimontsits Elemér elnök és Klimes Antal bízattak meg. Klimes Antal jegyző társai nevében meleg szavakban mond köszönetét Simontsits Elemérnek, aki a jegyzői nyugdíjügy rendezése nagy munkájának minden mozzanatában annyira kimutatta a jegyzői kar iránt viseltető jóindulatát és támogatását. Simontsits Elemér főjegyző helyettes alispán kijelenti, hogy szerény hatáskörében mindenkor kötelességének ismerte a jeigyzői kar javát előmozdítani. Egyúttal a nagy mű befejezése alkalmával mintegy a zárókő letételénél hálátlanságnak tartaná, ha Klimes Antalnak kartársai érdekében és a jegyzői nyugdíjügy rendezése céljából kifejtett példátlan buzgóságát el
